A Klubrádió Mesterséges értelem című műsorának vendége volt Kósa Mónika Montessori-pedagógus és bécsi iskolaalapító. A szakember szerint a mesterséges intelligencia hasznos eszköz lehet az oktatásban, de nem helyettesítheti azokat az alapvető készségeket – az írást, az olvasást, a számolást és a kritikai gondolkodást –, amelyekre később a tudatos AI-használat is épül.
Kósa Mónika szerint az osztrák oktatáspolitikában is egyre hangsúlyosabban jelenik meg az az álláspont, hogy a mesterséges intelligencia csak akkor építhető be eredményesen az oktatásba, ha a gyerekek előtte elsajátították az alapkompetenciákat.
A pedagógus felidézte: az osztrák oktatási miniszter egy nemrégi bécsi szakmai pódiumbeszélgetésen úgy érvelt, hogy az iskolák elsődleges feladata továbbra is az írás, az olvasás, a számolás és az önálló gondolkodás megtanítása. Csak ezekre épülhet később a digitális eszközök és az AI tudatos használata.
Szerinte ez a szemlélet szinte teljesen egybeesik a Montessori-pedagógia alapelveivel, ahol a gyerekek először saját tapasztalatokon keresztül tanulják meg az alapokat, és csak később kapnak szerepet a digitális eszközök.
Itthon javában zajlik az egyetemi felvételi, és rengetegen törik a fejüket, melyik szak ígér biztos jövőt – a világ nagy része még csak azon gondolkodik, hogyan szabjon utat a mesterséges intelligenciának a felsőoktatásban, és hol kellene gátat vetnie neki, hiszen sokakban él a félelem, hogy az AI a gazdaságtól a kultúráig egyszerűen mindenen átgázol. Kína azonban nem várakozik: négy év alatt 12 000, elavultnak ítélt képzést zárt be, és helyettük 10 200 új, túlnyomórészt AI-hoz és robotikához kötődő szakot indított.
A mesterséges intelligenciáról gyakran az a kérdés hangzik el, hogy mit veszíthetnek a gyerekek, ha túl korán kezdik használni. Kósa szerint azonban arról az oldalról megközelíteni, hogy mit nyernek vele.
Ha ugyanis nincsenek meg az alapkészségeik, akkor nem tudják megítélni, hogy egy AI által adott válasz helyes-e, hiányos-e vagy éppen téves. Nem tudnak érvelni mellette vagy ellene, és nincs saját tudásuk, amihez viszonyíthatnák az eredményt. A pedagógus szerint a kritikai gondolkodást nem lehet felgyorsítani technológiával.
A gondolkodáshoz idő kell. Ahhoz, hogy valaki megtanuljon érvelni, összefüggéseket felismerni vagy rácsodálkozni egy problémára, nem elég egy kész választ megkapni.
Valóban az AI-iskolák a jövő?
Az Egyesült Államokban az utóbbi évek egyik legismertebb oktatási kísérlete az Alpha School, ahol a diákok naponta körülbelül két órán keresztül mesterséges intelligencia segítségével, személyre szabott feladatokon dolgoznak. Az AI minden tanulónak egyéni tempóban állítja össze a feladatokat, így akár tantárgyanként is eltérő ütemben haladhatnak. A nap második felében azonban már nem digitális tanulás zajlik: a gyerekek vállalkozási ismereteket, robotikát, kommunikációt vagy más gyakorlati készségeket fejlesztenek.
Kósa szerint ez első látásra hasonlít a Montessori szemlélethez, de lényeges különbség, hogy a Montessori nem választja külön a digitális és a valós tapasztalatokra épülő tanulást, hanem egységes folyamatként kezeli.
A pedagógus szerint különösen érdekes ellentmondás figyelhető meg a technológiai szektorban. Miközben a mesterséges intelligencia fejlesztésében élen járó vállalatok az AI oktatási lehetőségeit hangsúlyozzák, több vezető fejlesztő és technológiai milliárdos saját gyermekeit olyan kis létszámú iskolákba járatja, ahol minimális a képernyőhasználat.
Ezekben az intézményekben inkább a közösségi készségek, az együttműködés, a kommunikáció, a kritikus gondolkodás és a személyes kapcsolatok fejlesztése áll a középpontban. A digitális eszközöket csak korlátozottan, pedagógusi irányítással használják.
A saját iskolájukban is megpróbáltak együtt dolgozni az AI-al
A bécsi Montessori-iskolában az elmúlt tanévben tudatosan kísérleteztek különböző AI-eszközökkel. A tapasztalat azonban az volt, hogy a gyerekek könnyen elfogadják a mesterséges intelligencia által adott válaszokat anélkül, hogy ellenőriznék azok hitelességét.
Egy történelmi projekt során például az ókori római konyhához kerestek autentikus alapanyagokat. Az AI olyan fűszereket is ajánlott, amelyek a római korban még nem is voltak ismertek Európában. A pedagógus ekkor nem egyszerűen kijavította a hibát, hanem arra kérte a diákokat, hogy kutassák ki, miért téves az AI válasza, és érvekkel bizonyítsák be saját álláspontjukat. „Nem a kész lista volt a fontos, hanem az, hogy végiggondolják, miért nem lehet igaz” - hangsúlyozta.
Meg kell kérdőjelezni az AI-t is
Az iskola saját, diákok által szerkesztett újságának készítése során is használtak mesterséges intelligenciát. Az AI cím- és alcímjavaslatokat adott, de a végső döntést mindig közös szerkesztőségi megbeszélés előzte meg.
A gyerekeknek azt is meg kellett indokolniuk, hogy egy AI által ajánlott megoldás miért jobb vagy éppen rosszabb a saját ötletüknél. Kósa szerint éppen ez a folyamat fejleszti a kritikai gondolkodást.
A gyerekeknek azt kell megtanulniuk, hogy egy AI-választ ugyanúgy meg kell kérdőjelezni, mint bármely más információforrást.
A pedagógus szerint a mesterséges intelligencia hosszú távon biztosan része lesz az oktatásnak, de nem szabad hagyni, hogy a technológiai lelkesedés felülírja a pedagógiai szempontokat.
Úgy véli, az iskolák legfontosabb feladata továbbra is az, hogy olyan gyerekeket neveljenek, akik képesek önállóan gondolkodni, kérdéseket feltenni és mérlegelni a különböző válaszokat. Ha ezek a készségek kialakulnak, az AI valóban hasznos segítőtárs lehet. Ha azonban túl korán veszi át a gondolkodás helyét, könnyen éppen azt gyengítheti, amit az oktatásnak fejlesztenie kellene.
Még csak most ballagott el az általános iskolából, de már tudományos kutatóként készül a mesterséges intelligencia egyik legfontosabb nemzetközi konferenciájára. A 15 éves kecskeméti Tóth-Pócs Gáspár saját, önállóan készített tanulmányát fogják bemutatni az AGI 2026 konferencián San Franciscóban, ahol a világ vezető AI-kutatói is előadnak.
