Azokról a pedagógusokról szeretnék írni, akik tudásukkal, több évtizedes tapasztalatukkal és elkötelezettségükkel nap mint nap hozzájárulnak a magyar köznevelés szakmai minőségéhez.
Azokról az egyik legmagasabb szakmai fokozatot elért pedagógusokról, akik évtizedek alatt felhalmozott tudásukat képesek átadni, akik a 21. század oktatáspolitikai kihívásaira nyitottan folyamatosan megújulnak, és munkájukban egyre nagyobb hangsúlyt kap az inkluzív szemlélet.
Azokról a szakemberekről, akik nem csupán megszerezték a minősítést, hanem valódi mestereivé váltak hivatásuknak, és mindennapi munkájukkal ténylegesen is a köznevelés fejlődését szolgálják.
Ők a mesterpedagógusok, akik csendben, a háttérben dolgoznak azért, hogy tudásukat és tapasztalatukat megosszák kollégáikkal, ezzel hozzájárulva a minőségi oktatáshoz. Munkájuk egyedülálló és nélkülözhetetlen alapja a köznevelés folyamatos fejlődésének.
Ők mentorálják az egyetemről érkező pályakezdő pedagógusokat, segítik a pályára visszatérő kollégákat, támogatják beilleszkedésüket, és szakmai biztonságot nyújtanak számukra. Évtizedes tapasztalatukra építve új módszereket dolgoznak ki, innovációkat valósítanak meg, kutatásokban vesznek részt, együttműködnek a felsőoktatási intézményekkel, részt vesznek a pedagógusminősítésekben, szakértőként és szaktanácsadóként támogatják a köznevelési intézményeket.
Tudásuk nem csupán saját tantermeikben hasznosul, hanem az egész köznevelési rendszer fejlődését szolgálja. Elég csak a Bázisintézmény-hálózatban megvalósuló jó gyakorlatokra gondolnunk.
Ők azok, akik a legnehezebb időszakokban sem fordítottak hátat hivatásuknak.
Akkor is kitartottak, amikor sokan a pálya elhagyása mellett döntöttek. A nehezebb utat választották: a gyermekeket, a pedagógushivatást és azt a felelősséget, hogy tudásukat továbbadják a következő pedagógusnemzedéknek.
Vezetőként nap mint nap megtapasztalom, milyen felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Amikor új kolléga érkezik intézményünkbe, elsőként rájuk számítok. Ők azok, akik nemcsak segítenek eligazodni a mindennapi pedagógiai feladatokban, hanem szakmai önbizalmat adnak, támogatnak, visszajeleznek és példát mutatnak. A tehetséggondozásban is kiemelkedő szerepet vállalnak.
Egy jó mentor nemcsak tudást ad át, hanem hivatást is formál. Egy iskola arculatát, szakmai kultúráját és jövőképét is meghatározza.
Meggyőződésem, hogy minél több kiemelkedő szakmai felkészültségű pedagógus dolgozik egy intézményben, annál erősebb annak szakmai kultúrája, különösen akkor, ha innovátor-fejlesztő mesterprogramot valósítanak meg. Jelenlétük ösztönzi a tudásmegosztást, az innovációt, a közös gondolkodást és a folyamatos szakmai fejlődést. Nem csupán kiváló pedagógusok, hanem olyan szakmai műhelyek meghatározó alakjai, akik képesek egész tantestületeket fejleszteni.
Hiszek abban, hogy egy intézmény szakmai erejének egyik legfontosabb mutatója az, hány olyan pedagógus dolgozik benne, aki másokat is képes felemelni.
A mesterpedagógusi fokozat a 2013-ban bevezetett pedagógus-életpályamodell egyik legmagasabb szakmai szintje; ezt már csak a kutatópedagógusi fokozat követi. A rendszer akkor világos üzenetet hordozott: a kiemelkedő szakmai teljesítményt, a mentorálást, az innovációt és az országos szakmai feladatvállalást a köznevelés külön is elismeri.
Az elmúlt években azonban ez az üzenet fokozatosan elhalványult.
Míg 2013-ban egy gyakornok és egy mesterpedagógus illetménye között közel 50%-os különbség volt, addig ma a tankerületi minimumbért kapó, legmagasabb szakmai fokozatban dolgozó pedagógus illetménye mindössze körülbelül 11%-kal haladja meg egy gyakornok alapilletményét.
A helyzetet tovább árnyalja, hogy a 25 év alatti gyakornokok személyi jövedelemadó-mentességben részesülnek. Ennek következtében előfordulhat, hogy nettó jövedelmük eléri vagy akár meg is haladja egy 25 év feletti, tankerületi minimumbért kapó mesterpedagógus nettó keresetét.
Nem a pályakezdők bére magas. Örömteli, hogy a fiatalok számára egyre vonzóbbá válik a pedagóguspálya. A kérdés azonban az, hogy a köznevelés egyik legmagasabb szakmai fokozata továbbra is valódi szakmai és anyagi elismerést jelent-e.
Mert ez nem csupán bérezési kérdés. Ez a köznevelés jövőjének kérdése. Kimondom: ez oktatásstratégiai kérdés.
Ha azt szeretnénk, hogy legyenek kiváló mentoraink, hiteles szakértőink, innovatív fejlesztőink és olyan pedagógusaink, akik tudásukat a következő generációknak is átadják, akkor meg kell őriznünk az egyik legmagasabb pedagógusfokozat szakmai és társadalmi presztízsét.
A presztízs annak a tudásnak, felelősségnek és szolgálatnak az elismerése, amelyet ezek a pedagógusok évtizedeken keresztül a magyar köznevelésért vállalnak.
Hiszem, hogy megbecsülésük nem egy szűk szakmai csoport érdeke. Ez minden gyermek, minden pedagógus, minden iskola és végső soron az egész magyar köznevelés közös érdeke.
Mert a jövő iskoláit nem csupán tantervek és jogszabályok építik, hanem azok a pedagógushivatás mesterei, akik hosszú évtizedek szakmai tapasztalatát a 21. század kihívásaihoz igazítva adják tovább, inspirálják kollégáikat, és tudásukkal új pedagógusnemzedékeket emelnek fel.
Már az első egyeztetések eredményt hoztak a pedagógusok sztrájkjogáról: a köznevelési törvény módosításában már úgy szerepel, hogy a legfeljebb kétórás figyelmeztető sztrájkra nem vonatkoznak a rendes munkabeszüntetéshez előírt bejelentési és határidőszabályok. A PDSZ szerint ezzel sikerült megőrizni a figyelmeztető sztrájk valódi funkcióját, azonban a legfontosabb vitás kérdésekben – köztük a tanítás kötelező biztosításában – továbbra sincs egyetértés.
