A jelenlegi középiskolai felvételi rendszer nem minden sajátos nevelési igényű diák számára biztosítja ugyanazokat az esélyeket a tudása bizonyítására – erre hívja fel a figyelmet a Népszava oktatási sorozatának legfrissebb része. Borbás Kata pedagógus egy olyan tanuló történetét mutatja be, aki egész évben számítógép és felolvasóprogram segítségével tanul, a központi felvételin azonban papíralapú dolgozatot kell írnia.
A Népszaván megjelent cikket Borbás Kata pedagógus írta. Szerinte a központi felvételinek fontos szerepe van abban, hogy kiegyenlítse az iskolák közötti különbségeket, hiszen nem minden intézményben ugyanolyan szigorúan osztályoznak. Mint írja, ugyanaz a teljesítmény különböző iskolákban eltérő osztályzatot érhet, ezért „helye van a felvételi vizsga objektívabb mérésének”, hiszen előfordulhat, hogy egy erős hármas tanuló ugyanannyi pontot szerez, mint egy kitűnő bizonyítványú diák, ha jobban ráérez a feladatokra vagy kevésbé izgul. Hozzáteszi, hogy „aki éveken keresztül kitartóan dolgozik az iskolai mindennapokban, megérdemli, hogy ezt a felvételi során is jutalmazzák.”
Ennek ellenére a jelenlegi rendszer nem minden jelentkező számára biztosítja ugyanazokat az esélyeket. Ennek példájaként mutatja be a pedagógus D. történetét, aki sajátos nevelési igényű tanuló. Egy gyermekkori sérülés következtében elveszítette beszédkészségét, nem tud olvasni és írni, tanulmányait számítógép, felolvasóprogram, valamint asszisztens segítségével végzi. Az iskolában ezekkel az eszközökkel tanul, a központi felvételin azonban papíralapú dolgozatot kell írnia.
Borbás Kata szerint ez különösen azért vet fel kérdéseket, mert a fiú korábban soha nem dolgozott ilyen formában. Ahogy a cikk fogalmaz:
D. korábban soha nem írt papíralapú dolgozatot. Minden nehezítés ellenére megpróbálja megírni a felvételit, mert célja bejutni a gimnáziumba.
Ehhez azonban olyan készségeket is el kell sajátítania, amelyekre korábban nem volt szüksége: a feladatokat fel kell olvasni számára, válaszait pedig úgy kell lediktálnia, hogy azokat egy segítő le tudja írni.
A cikk arra is felhívja a figyelmet, hogy miközben az országos kompetenciamérések már digitális felületen zajlanak, a központi felvételi továbbra is papíralapú.
Ragaszkodni a papíralapú felvételihez akkor, amikor már a kompetenciamérések is online (a Tehetségkapu felületén) végezhetők el, kérdéseket vet fel. Vannak még olyan diákok, akiknek segítség lenne, ha nem papíron kellene felvételit írniuk. A pluszidő segítség lehet, de messzemenően nem elég
– írja a pedagógus, aki szerint érdemes lenne megvizsgálni, hogy a jelenlegi szabályok valóban minden diák számára egyenlő esélyeket biztosítanak-e.
Borbás Kata írása emellett a középiskolai felvételi tágabb problémáit is bemutatja. Kitér arra, hogy a családoknak gyakran nehéz eligazodniuk a felvételi rendszerben és a KIFIR felületén, ezért sokan fizetős felvételi-előkészítőkre támaszkodnak. A szerző szerint az általános iskolák feladata nem kifejezetten a központi felvételire való felkészítés, miközben maga a vizsga olyan készségeket – például érvelést, kritikai gondolkodást vagy egyes logikai feladatokat – is számon kér, amelyek az iskolai oktatásban nem mindenhol kapnak hangsúlyt.
A cikk végén arra is kitér, hogy a felvételi rendszer átalakításáról szóló szakmai vitákban ezt a szempontot sem lenne szabad figyelmen kívül hagyni.
„Most, amikor a felvételi rendszer átdolgozása napirenden van, érdemes lenne magát a struktúrát újraformálni. A kialakításnál most lehet figyelni arra, hogy mi racionalizálja a stresszből adódó hátrányokat, kompenzálja az iskolák különböző értékelési rendszereiből fakadó eltéréseket, és jutalmazza a kreativitást, az adaptív feladatmegoldást.”
Egyre több sajátos nevelési igényű diák tanul a magyar iskolákban, miközben az intézmények és a szakemberek egyre nagyobb kihívásokkal szembesülnek az integrált oktatás biztosításában.
A korai szelekció helyett ideje volna a fejlődéslélektani szakaszokhoz igazítani az iskolarendszert.
A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.
A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.
A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.
A miniszter bejelentette: megnyíltak a pályázatok a felsőoktatási intézményeket fenntartó alapítványok kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagságaira.
A parti beépítések, a pusztuló nádasok, a klímaváltozás, a vegyi anyagok és még a horgászok etetőanyagai is hozzájárulnak ahhoz, hogy a Balaton ökológiai egyensúlya egyre sérülékenyebb legyen.
A szociális és családügyi miniszter ezt Facebook-posztjában erősítette meg.
Mutatjuk, hol lesz a hivatalos budapesti ponthatárváró buli.
