Dr. Danyi Gyula több mint két évtizedes tapasztalattal rendelkezik a felsőoktatás, a pedagógusképzés és az oktatásfejlesztés területén. Vezetőként és kutatóként oktatásinnovációs, minőségirányítási és képzésfejlesztési rendszerek kialakításában szerzett jelentős tapasztalatot.
A Facebookon posztolt arról, hogy szerinte az oktatásirányítás jelenlegi működésében az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a döntéseket sok esetben olyan szakemberek készítik elő vagy hozzák meg, akik nem dolgoztak pedagógusként, így kevés közvetlen tapasztalattal rendelkeznek az intézmények működéséről.
„A pedagógia egy külön szakma”
Bejegyzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy az oktatásigazgatásban jelentős számban dolgoznak jogászok és különböző közigazgatási végzettségű szakemberek. Bár hangsúlyozta, hogy munkájuk nélkülözhetetlen, úgy véli, az oktatás alapvetően pedagógiai szakterület, ezért az irányításában is nagyobb szerepet kellene kapniuk azoknak, akik pedagógusként dolgoztak.
Az iskolák és óvodák sokszor azzal szembesülnek, hogy a hivatali dolgozók nem értik és nem ismerik az intézmények mindennapi működését. Ez számos döntés, adatbekérés vagy egyéb intézkedés során egyértelműen kirajzolódik. Ha ezek az ügyintézők, osztályvezetők ismernék az intézmények mindennapi munkáját, sok esetben nem kérnének olyat, ami egy intézmény működésével teljesen ellentétes
– írta.
Hozzátette: bár a jogászok számos területhez értenek, a pedagógia önálló szakma, amely sajátos szemléletet és gyakorlati tapasztalatot igényel.
Több mint ötezren dolgoznak pedagógusi végzettség nélkül
Pedagógus végzettség mint alapkövetelmény
A szakértő szerint ezért indokolt lenne, hogy bizonyos oktatásigazgatási munkakörök betöltésének ne csupán előnye, hanem alapfeltétele legyen a pedagógus végzettség.
Úgy véli, az oktatásirányítási szervezetekben jelentősen növelni kellene a pedagógus végzettségű munkatársak arányát, mert így a döntések során erősebben érvényesülhetnének a szakmai és gyakorlati szempontok. Szerinte a közoktatás működését közvetlenül érintő döntések előkészítéséhez nem elegendő a közigazgatási vagy jogi ismeret. Olyan tapasztalatokra is szükség van, amelyek kizárólag az intézmények mindennapi működésének ismeretéből származnak.
A valódi fordulat akkor következhet be az oktatásirányításban, amikor nem az adminisztratív vagy jogászi logika írja felül a pedagógiai gyakorlatot, hanem a szakmai tapasztalat válik a hatósági munka alapjává
– fogalmazott.
Ennek érdekében azt javasolja, hogy az oktatásirányítási és háttérintézményi munkakörökben, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a közoktatás működéséhez, a pedagógus végzettség egyre inkább alapkövetelménnyé váljon.
Kórházi példával szemléltette álláspontját
A szakértő szerint az oktatás szakmai irányítása hasonló elvek mentén működhetne, mint az egészségügy. Úgy fogalmazott: ahogyan egy kórház szakmai működését sem bíznánk kizárólag jogászokra és adminisztratív szakemberekre orvosok nélkül, úgy az oktatás szakmai irányítása sem lehet teljes értékű pedagógusok érdemi részvétele nélkül.
Szerinte az oktatás sajátos szakmai terület, amelynek eredményes irányításához a jogi és közigazgatási ismeretek mellett pedagógiai tudásra és gyakorlati tapasztalatra is szükség van.
A magyar oktatás problémáiról szóló vitákban rendszerint a tanárhiány, a bérek vagy a központosítás kerül elő. Pedig lehet, hogy a rendszer egyik legnagyobb töréspontja jóval korábban jelentkezik. Kampós András, az Eötvös József Gimnázium igazgatója szerint sok gyerek már a felső tagozat első éveiben elveszíti a fonalat, és ezt a lemaradást később egyre nehezebb behozni.
