„Negyedik osztály után sok gyerek elveszíti a kapcsolatát az iskolával” – a felső tagozat lehet a rendszer egyik legnagyobb töréspontja

A magyar oktatás helyzetéről beszélgetett a Klubrádió Másrészről című műsorában Kampós András, az Eötvös József Gimnázium igazgatója és Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője. Bár a beszélgetésben szóba került a pedagógusbérek helyzete, a tankerületi rendszer és az iskolák fenntartása is, felmerült egy nem sokat említett probléma is, ami a felső tagozatba lépéskor jelentkezik a diákoknál.

A törés, amiről keveset beszélünk

A beszélgetésben a műsorvezető, Rózsa Péter arra emlékeztetett, hogy a nemzetközi mérések szerint az elmúlt években romlottak a magyar diákok teljesítményei szövegértésből, matematikából és természettudományokból. A műsorvezető által idézett adatok szerint a tanulók jelentős része úgy hagyja el az iskolarendszert, hogy komoly szövegértési nehézségekkel küzd.

Kampós András szerint azonban nemcsak az a kérdés, hogy milyen eredménnyel fejezik be az iskolát a diákok, hanem az is, hogy mikor kezdődik a lemaradásuk. A gimnáziumigazgató szerint különösen fontos lenne megvizsgálni, mi történik a gyerekekkel negyedik osztály után, amikor az alsó tagozatból felsőbe kerülnek. Halácsy Péter Telexen megjelent írását idézve úgy fogalmazott:

Van egy nagyon nagy visszaesés a diákok teljesítményében, amikor felső tagozatra járnak. Addig a tanító néni kézen fogta őket, aztán hirtelen bekerülnek egy intézményen belül egy olyan rendszerbe, ahol szaktárgyi oktatásban részesülnek, és talajvesztetté tudnak válni. Képzeljük el azokat a diákokat, akik elhagyják negyedik után funkcionális alfabétaként azt a csoportot, kezükbe veszik azt akármilyen szaktanári könyvet, elkezdik olvasni a történelmet, és egyszerűen nem értik. Ilyenkor elveszítik a világhoz és az iskolához való a kapcsolódást, és leépül az önbizalmuk.

Kampós András

Siteri Nóra

Nem az elitképzés a probléma, hanem a túl korai szelekció

Nagy Erzsébet és Kampós András is egyetértettek abban, hogy a helyzetet súlyosbítja, hogy a magyar iskolarendszer rendkívül tantárgyközpontú. Kampós arra hívta fel a figyelmet, hogy az OECD-országok között Magyarországon az egyik legmagasabb a tantárgyak száma. A gyerekek egyre több különálló tantárggyal találkoznak, miközben egyre kevesebb idő jut arra, hogy valaki személyesen figyelje a fejlődésüket. Kifejtette, hogy egy jó oktatási rendszerben mindenki meg tudja találni a saját képességeinek, életútjának és karrierlehetőségeinek leginkább megfelelő utat, és sikeressé tud válni.

„Szükség van olyan utakra, amelyek a szakmatanulás felé vezetnek, és szükség van a kiemelt tehetséggondozásra is. Szükségünk van elitre, egészen biztosan. Szükségünk van olyan fiatalokra, akik versenyképes tudással rendelkeznek, a világ vezető egyetemein is megállják a helyüket, bekapcsolják Magyarországot a nemzetközi tudományos és szakmai hálózatokba, majd visszatérnek, és itthon kamatoztatják a tudásukat” – fejtette ki.

Ugyanakkor nem jó, ha a szelekció nem tehetségalapon történik, és az sem jó, ha túl korán következik be. Éppen ezért az egész rendszert az általános iskolától kezdve újra kellene gondolni, nem pedig kizárólag az olyan anomáliák felől közelíteni, mint a hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumok kérdése.

Nem elég egy osztályba ültetni a gyerekeket

A beszélgetésben hosszabban szóba került az is, hogy a magyar iskolarendszerben egyszerre van jelen a körzetesítés és a szabad iskolaválasztás, ami jelentős különbségeket eredményez az intézmények között. Miközben egyes országokban – például Finnországban vagy Észtországban – az a cél, hogy a gyerekek a lakóhelyük szerinti iskolában is hasonló színvonalú oktatást kapjanak, Magyarországon a szülők gyakran másik intézményt keresnek, ha úgy érzik, gyermekük nem megfelelő környezetbe került.

Nagy Erzsébet szerint önmagában nem az a kérdés, hogy különböző hátterű gyerekek egy iskolába vagy egy osztályba járnak-e, hanem az, hogy megkapják-e a szükséges támogatást. Úgy véli, ma sok iskolában kevés a pedagógiai asszisztens, az iskolapszichológus, a gyógypedagógiai segítő vagy a szociális szakember, miközben egyre több olyan tanuló van, aki speciális figyelmet igényel.

Mi úgy szoktuk ezt nevezni, hogy rideg integráció. Nem az az igazi integráció, hogy összekeverjük a gyerekeket, és ott hagyjuk magukra a pedagógusokat velük egy nagy létszámú osztályban. Ahhoz, hogy valóban működjön az együttnevelés, nagyon nagy szükség van pedagógiai asszisztensekre, gyógypedagógiai asszisztensekre, pszichológusokra, szociális munkásokra és minden olyan szakemberre, aki segíteni tudja a pedagógusok munkáját.

Nagy Erzsébet szerint a sajátos nevelési igényű, a beilleszkedési vagy tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek, de sok esetben a kiemelkedően tehetséges tanulók is több figyelmet igényelnek. Ezért szerinte az esélyegyenlőség nem pusztán szervezési kérdés, hanem erőforrás-kérdés is.

A beszélgetés egyik fontos tanulsága éppen az volt, hogy a jó minőségű oktatás nem attól valósul meg, hogy egy osztályban ülnek a különböző hátterű gyerekek, hanem attól, hogy az iskola rendelkezik-e azokkal a szakemberekkel és támogatási formákkal, amelyek lehetővé teszik, hogy minden tanuló a saját szükségleteinek megfelelő segítséget kapjon.

A reform nem a béreknél kezdődik – és nem is ott ér véget

A beszélgetésben természetesen szó esett a pedagógusbérekről, a státusztörvényről és a tankerületi rendszer működéséről is. Egyetértés volt abban, hogy a bérrendezés fontos és szükséges lépés volt, de önmagában nem jelent megoldást az oktatás legmélyebb problémáira.

Nagy Erzsébet arra hívta fel a figyelmet, hogy a pedagógusok elégedettségét nem kizárólag a fizetés határozza meg. A munkaterhelés, a szakmai autonómia, az adminisztratív terhek, valamint a pedagógusokat segítő szakemberek hiánya legalább ugyanannyira befolyásolja a közérzetüket és a munkájuk minőségét.

Kampós András szerint a magyar oktatás egyik legnagyobb problémája, hogy az elmúlt években háttérbe szorult az innováció és a helyi kezdeményezések szerepe. Úgy látja, a rendszer túlságosan központilag szabályozottá vált, miközben az oktatás természetéből fakadóan olyan terület, ahol szükség van a pedagógusok szakmai szabadságára és a helyi megoldásokra is.

A gimnáziumigazgató szerint a megújuláshoz nem csupán több forrásra, hanem szemléletváltásra is szükség lenne: több bizalomra az iskolák iránt, nagyobb döntési szabadságra, valamint olyan támogató háttérrendszerre, amely nem ellenőrzi, hanem segíti az intézmények munkáját.

A PDSZ szerint hiba, hogy Lannert Judit előzetes szakszervezeti konzultáció nélkül bocsátott társadalmi egyeztetésre egy törvénytervezetet

Miközben több ponton is üdvözli a köznevelési törvények módosításáról szóló kormányzati tervezetet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint komoly problémákat vet fel, hogy a jogszabálycsomag társadalmi egyeztetését nem előzte meg érdemi szakszervezeti konzultáció.