Az intézmények létszámhiányát sokszor azok a dolgozók fedik el, akik eleve a legalacsonyabb fizetést kapják, és „jolly jokerként” szinte bármire bevethetők: takarítanak, villanyt szerelnek, sebet kötöznek, és ha kell, a náluk jóval többet kereső pedagógus kollégáikat is helyettesítik. Négy, nevelést-oktatást közvetlenül segítő dolgozóval beszélgettünk, akik ki nem fizetett túlórákról, hektikus munkaszervezésről és a rájuk háruló felelősséghez képest drámaian alacsony anyagi megbecsülésről számoltak be.
Papíron pedagógiai asszisztens, gyógypedagógiai asszisztens, iskolatitkár és rendszergazda – a gyakorlatban azonban ennél jóval nehezebb körülhatárolni, pontosan hol kezdődnek és hol érnek véget a feladataik. Tóth Tamásné Zsuzsannával, Lángné Árvai Ágnessel, Marázné Borsothy Boglárkával és Nagyfi Tamással arról beszélgettünk, hogyan néz ki egy átlagos munkanapjuk, milyen feladatokat vesznek át a létszámhiány miatt, és hogyan lehet megélni abból a fizetésből, amit mindezért kapnak.
Már akkor kiderült, hogy milyen messze áll egymástól a munkaköri leírásuk és a mindennapi valóság, mikor arra kértük őket, hogy részletezzék, mivel foglalkoznak egy munkanapjukon, miért kell felelősséget vállalniuk és milyen egyéb feladatok hárulnak rájuk.
Tóth Tamásné Zsuzsanna pedagógiai asszisztensként dolgozik egy óvodában. Korábban dajka volt, majd az intézményben megjelenő egyre több sajátos nevelési igényű gyerek miatt lett asszisztens. Munkája azonban nehezen szorítható egyetlen munkakör keretei közé: reggel segít a gyerekek átvételében, napközben mosdóztat, öltöztet, étkeztet és altat, valamint azokkal az SNI-s gyerekekkel foglalkozik, akiket nehezebb bevonni a közös foglalkozásokba. Az altatás kapcsán Zsuzsanna hangsúlyozza, hogy
Ha több SNI-s gyermek van egy csoportban, akkor sokszor nem elég a bent tartózkodó személy, főleg, ha egy gyerek egy egész embert igényel, akkor le kell mellé ülni. Van olyan intézmény is, ahol egyszerre négy felnőtt ül bent a gyerekekkel altatáskor.
A szabad játék alatt is fejlesztik őket, mindezt az óvodapedagógusokkal együtt, az ő irányításuk alatt. Ha nincs dajka, annak feladataiból is jut az asszisztenseknek, ha pedig óvodapedagógus hiányzik, bizonyos időszakokban ők maradnak a gyerekekkel. Zsuzsanna szerint ezért sok helyen annyira összemosódnak a feladatkörök, hogy az asszisztenseket afféle „három az egyben instant kávéként” kezelik.
Lángné Árvai Ágnes gyógypedagógiai asszisztensként dolgozik egy EGYMI-ben, azon belül is egy lánykollégiumban. Az intézményben tanulásban vagy értelmileg akadályozott, súlyosan mozgássérült, kerekesszékes, halmozottan sérült esetleg epilepsziával vagy más idegrendszeri betegséggel élő gyermekekkel is foglalkoznak. Ágnes reggel az öltözködésben, tisztálkodásban és étkezésben segít, majd elkíséri a gyerekeket az iskolába, portán ügyel, tízórait oszt, és az ápolónővel közösen ügyelnek arra, hogy a gyermekek megkapják a megfelelő napi gyógyszereket is. Ha máshol hiányzik valaki, oda irányíthatók. Ahogy Ágnes fogalmaz: a kollégiumi dolgozók az intézmény „jolly jokerei”. Vannak gyerekek, akik szinte folyamatos, egyszemélyes felügyeletet igényelnek:
A gyerekek hirtelen rosszul lehetnek, kisebb rohamaik is kialakulhatnak, ezért folyamatosan mellettük kell lennünk. Az étkezésnél is segítünk; van, aki a kezét sem tudja megmozdítani, és csak a szemével vagy egy mosollyal tudja jelezni, ha szeretne valamit
– fejtette ki Ágnes.
Marázné Borsothy Boglárka iskolatitkárként dolgozik, elsősorban a dolgozókhoz kapcsolódó ügyeket intézi. Kezeli a személyügyi adatokat és az új munkatársak papírjait, kapcsolatot tart a tankerülettel, bérleti szerződéseket készít, valamint intézi az intézmény különböző beszerzéseit, többek között a munkaruhák, tisztítószerek és irodaszerek megrendelését. Feladatai közé tartozik továbbá a felmerülő műszaki problémák részletes, fényképekkel dokumentált hibabejelentése, a mérőóraállások rendszeres jelentése, valamint részt vesz a technikai dolgozók munkájának szervezésében is.
Miközben kolléganője elsősorban a gyerekekhez kapcsolódó adminisztrációt végzi, Boglárkához kerül a dolgozói ügyek mellett számos más intézményi feladat is. Ilyen például a leltározás: ilyenkor az egész iskola eszközállományát, a székektől és padoktól a projektorokig végig kell vennie, amit elmondása szerint a rendes, nyolctól négyig tartó munkája mellett már csak munkaidőn túl tud elvégezni.
Nagyfi Tamás rendszergazdaként dolgozik egy kétszáz fősnél kisebb általános iskolában. Jelenleg körülbelül 190 laptop tartozik hozzá, a klasszikus informatikai feladatok azonban csak egy részét teszik ki a munkájának. Három tanéven keresztül digitális kultúrát tanított, gyerekeket kísér úszásra és korcsolyázni, osztályokban helyettesít, és ha hiányzik egy kolléga, más területeken is besegít. Szerinte általános jelenség, hogy azok a feladatok, amelyeknek nincs egyértelmű gazdájuk az iskolában, végül a NOKS-dolgozóknál kötnek ki.
Újabb akciót indít a Pedagógusok Szakszervezetének Országos NOKS Tagozata a nevelést-oktatást közvetlenül segítő és a technikai dolgozók béremeléséért. A kormány már jelezte, hogy jön a bérrendezés, annak mértékéről és időpontjáról azonban egyelőre nem közöltek részleteket.
Eduline: Mennyire gyakori, hogy létszámhiány miatt olyan feladatot kell átvenniük, amelyek nincsenek benne a munkaköri leírásukban?
Tamás: Nálunk kevesebb mint kétszáz gyerek és nagyjából 21-22 pedagógus van, ebben az óraadók és a részmunkaidősök is benne vannak. Három NOKS-os dolgozik. Ha bárki hiányzik, valakinek be kell segítenie, tehát ha van egy betöltetlen álláshely, az is a NOKS-os dolgozókra szakad. Szerintem ez egy rendszerszintű probléma.
Sokszor ez nem is úgy történik, hogy az igazgató külön megkér valamire, egyszerűen látjuk, hogy ha nem csináljuk meg, összeomlik a rendszer. Én már tulajdonképpen projektorszerelő is vagyok: ha elmegy a projektorban az izzó vagy más baja van, hozzám jönnek. Olyan is előfordul, hogy ahhoz, hogy dolgozni tudjunk, valamilyen kisebb dolgot saját pénzből oldunk meg.
Ágnes: Bárhová átirányíthatók vagyunk. Lehet, hogy az egyik pillanatban pelenkázok, utána pedig már súlyosan autista gyerekek mellett vagyok. Nagyon gyorsan át kell állni. Ez a gyerekeknek sem feltétlenül jó, mert például egy súlyos autista gyereknél nagyon meghatározó, hogy ki van vele: ismerni kell a sajátosságait, a reakcióit.
Zsuzsanna: Sokszor már nem is kell szólni. Látjuk, ha a másik csoportban csak egy óvónéni van, és tudjuk, hogy be kell menni segíteni. Ha valaki hiányzik, a gyereket akkor is el kell látni. Már rálátunk arra, hogy hová kell mennünk és mit kell csinálnunk, sokszor még azelőtt, hogy egyáltalán szólnának.
Tamás: Azt még hozzá tenném, hogy közben a saját munkánkat senki nem végzi el. Ha egy hét szabadság után visszajövünk, az addigi feladatok jelentős része ott vár minket, vagyis a munka nem tűnik el, csak felhalmozódik.
Mi történik, ha a helyettesítések és pluszfeladatok már nem férnek bele a munkaidőbe?
Ágnes: Ha nincs ember, előfordul, hogy tíz-tizenegy órát is bent kell lenni, aztán másnap kezdődik minden elölről. A túlórát nálunk jellemzően nem kifizetik, hanem csak lecsúsztathatjuk.
Boglárka: Az én esetemben például a leltár óriási feladat, ami alapvetően intézményvezetői feladat lenne. Ilyenkor végig kell számolni az egész iskolát, a székeket, padokat, projektorokat, mindent. Ezt a rendes, nyolctól négyig tartó munkám mellett nem lehet megcsinálni, ezért csak munkaidő után marad rá idő. A felhalmozott órákat viszont nem lehet egyben kivenni szabadságként. Össze lehet gyűjteni ugyan, de több egymást követő napot nem vehetünk ki. Arra van lehetőség, hogy korábban hazamenjünk vagy maximum egy napot kivegyünk.
Tamás: Nekem volt egy hosszabb időszak, amikor rengeteget túlóráztam, mert én zártam az iskolát, ilyenkor 8-tól 8-ig bent voltam. Ilyenkor jártam nagyon utána, hogy ez hogy működik és az derült ki, hogy csak akkor lehet túlórát kifizetni NOKS-dolgozónak, ha a tankerület rendeli el.
Mennyit keresnek most?
Nettó 270-280 körül keres mindenki. Zsuzsanna bére azért több, mert zuglóiként kap bruttó 60 ezer forintos önkormányzati pótlékot.
Ágnes: Ezt mindig hangsúlyozom: megalázóan alacsony a bér ahhoz képest, hogy milyen felelősségünk van.
Tamás: Megnéztem, hogy a piacon mennyit kereshet egy tapasztalt rendszergazda. Tizenhárom éve dolgozom ezen a területen, és az általam talált állásoknál nagyságrendekkel magasabb fizetéseket láttam, ráadásul különböző juttatásokkal. Ehhez képest az iskolában nemcsak rendszergazdai munkát végzek, hanem gyerekekkel is foglalkozom.
A pedagógusbérek emelése okozott feszültséget a tanárok és a NOKS-osok között?
Boglárka: A pedagógusok nálunk nagyon támogatóak. Látják, hogy mit csinálunk, és a mostani aláírásgyűjtésnél is azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokan mellénk állnak.
Ágnes: Mi mindig azt mondjuk: nem a pedagógusoktól sajnáljuk a pénzt. Tanultak érte. A probléma az, hogy a mi bérünk maradt nagyon alacsony.
Tamás: Az, hogy a pedagógusok bére rendeződni kezdett, szerintem a tanáriban is érezhető, felszabadulást jelent számukra. Ennek mi is örülünk. Ettől még a NOKS-osok bére nincs rendezve.
Felmerült már, hogy a fizetés miatt otthagyják a pályát vagy pedagógus diplomát szereznek?
Tamás: Nagyon sokszor megfordul a fejemben, hogy ennyit máshol is megkeresnék, akár kevesebb felelősséggel. De nagyon szeretem, amit csinálok, szeretem a gyerekeket és a kollégáimat. Nem úgy megyek be reggel, hogy már megint dolgozni kell. És szerintem éppen ezt használják ki: a hivatástudatunkat.
Boglárka: Én belevágnék valamibe, ha nem lenne kötelező pedagógus diplomát szerezni a diplomás NOKS-fizetéshez. Akár a pénzügyi vonalon is tovább tudnék menni, hiszen a beszerzésekkel és a bérleti szerződésekkel is én foglalkozom. Régen egyébként szerettem volna óvónő lenni.
Zsuzsanna: Bennem is felmerült már, nézegettem más lehetőségeket, de nem tudtam eljönni. Vegyes csoportban dolgozom, kötődöm azokhoz a gyerekekhez, akikkel együtt vagyok. Dajkaként kezdtem, aztán azért lettem asszisztens, mert egyre több SNI-s gyerekünk lett, és szükség volt olyan emberre mellettük, aki ezt tanulta. Már nem érzem olyan fiatalnak magam, hogy tovább lépjek, pedig sokan húztak az óvodai nevelő irányba.
Ágnes: Ezt a munkát nem a pénzért csinálja az ember. Valahol hivatás. De ettől még ebből a fizetésből nagyon nehéz megélni. Én mindig azt mondom, hogy ezt a feladatot is valakinek el kell végeznie. Egy tanítónak, egy óvónőnek is szüksége van arra, aki segíti a munkáját. Igenis szükség van ezekre a munkakörökre, fontos feladatot végzünk.
A NOKS-dolgozók bére régóta kirívóan alacsony: a Fidesz-kormány idején azonban hiába döngették a bérrendezésért felelős döntéshozók ajtaját, követeléseikkel többnyire elutasításba vagy közönybe ütköztek. A pedagógusbérek elmúlt évekbeli jelentős emelése pedig még inkább kiélezte a helyzetet, és látványosabbá tette a pedagógusok és az őket közvetlenül segítő dolgozók fizetése közötti különbséget.
A Pedagógusok Szakszervezete ugyanakkor nemcsak a NOKS-dolgozók, hanem az oktatási intézményekben dolgozó technikai munkatársak béremeléséért is küzd. A szervezeten belül a NOKS-dolgozók külön is szerveződni kezdtek: létrejött az országos NOKS-tagozat, amelynek tagjai közösen határozták meg, milyen bérezést tartanának elfogadhatónak. Végül azt tűzték ki célul, hogy a NOKS-dolgozók bére érje el a garantált bérminimum 150 százalékát – ez a jelenlegi összeggel számolva, adókedvezmények nélkül még mindig kevesebb mint nettó 400 ezer forintos havi fizetést jelentene. Zsuzsanna szerint a követelés nem egy ember ötlete volt: a tagozat megalakulásakor egy személyes értekezleten, NOKS-os kollégákkal közösen próbálták meghatározni azt az összeget, amelyet a munkájukhoz mérten indokoltnak, ugyanakkor reálisan elérhetőnek tartottak.
Több mint ötezer képeslapot küldtek Pintér Sándornak a NOKS-dolgozók béremeléséért
Arra is figyeltek, hogy a NOKS-dolgozók fizetése ne érje el, csak közelítsen a pedagógus-gyakornoki bérhez, hiszen utóbbihoz diploma szükséges. Nem azért nem kértek többet, mert ennyivel feltétlenül elégedettek lennének, hanem mert olyan követelést akartak megfogalmazni, amelynek szerintük reális esélye lehet a tárgyalóasztalnál.
Most először látnak valamiféle elmozdulást: a kormány két lépcsőben ígért béremelést, amelynek első üteme a kormány tájékoztatása alapján október közepén, a második 2027 januárjában jöhet. „Azt hallottuk, hogy két részletben jöhet az emelés, de semmilyen számot nem mondtak. Jelentős béremelésről beszélnek, de kinek mi a jelentős?” – fogalmazott Boglárka. Hozzátette, hogy sem tervezetet, sem jogszabálytervezetet nem láttak, ezért az aláírásgyűjtést sem állították le.
Azt is szeretnék elérni, hogy az érdekképviseleteket már a szabályozás kidolgozásakor bevonják a tárgyalásokba, ne csak akkor mondhassák el a véleményüket, amikor a döntés lényegében már megszületett.
Nyitóképünkön jobbról balra Tóth Tamásné Zsuzsanna, Lángné Árvai Ágnes és Marázné Borsothy Boglárka látható.
A Pedagógusok Szakszervezete szerint nem elég az egyes pedagógusok teljesítményét vizsgálni, az is meghatározó, milyen intézményben és milyen feltételek között dolgoznak. Miközben az új tanév előtt több pozitív változás is történt, ezek jellemzően nem igényeltek plusz költségvetési forrást. Továbbra is komoly kérdések vannak a tankerületi és a szakképzési rendszer körül, a NOKS-dolgozók országos akcióba kezdtek a béremelésükért, a gyógypedagógiai intézmények egy részében pedig a PSZ szerint „katasztrofális állapotok” vannak.
Fontos, hogy a gyerekek megtanulják felismerni az állatok jelzéseit, tiszteletben tartani a határaikat, és azt is tudják, mikor kell segítséget kérniük egy felnőttől. Arról, hogy hogyan tanítható mindez, és mit tehet a pedagógus, ha azt tapasztalja, hogy egy gyerek bánt egy állatot, dr. Koska Hedvig állatvédelmi szakállatorvossal beszélgettünk.
Idén nyáron jutott nyilvánosságra, hogy a Filozófiai Doktori Iskolában fideszes politikusok és velük jó kapcsolatot ápoló személyek szerezhettek érdemtelenül doktori fokozatot, vagy juthattak el az abszolutóriumig.
Több tankerületből is érkezett hozzájuk visszajelzés, miszerint korlátozták a pályázatok megismerésének feltételeit.
A Klebelsberg Központ szerint valaki megpróbálhatta befolyásolni a véleményezők önálló döntését a Külső-Pesti Tankerületi Központ igazgatói pályázatainak véleményezése során. A szervezet hivatali visszaélés gyanúja miatt tett feljelentést ismeretlen tettes ellen.
@eduline.hu 👊 📢 Szerda este tartották a Civil Ellenállás Napját a Kölcsey Ferenc Gimnázium előtt, ahol tanárok, emberi jogi aktivisták mellett Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter is beszédet mondott. 🗣️ #fyi #magyartiktok #eduline #civil ♬ eredeti hang - eduline.hu
Törley Katalin és Pilz Olivér az Eduline-nak elmondták: a Tanítanék Mozgalomhoz eddig körülbelül 50 pedagógus fordult panasszal, de becslésük szerint ennél nagyságrendekkel több tanár lehet, akiket nem engedtek vissza a pályára.
Az érintetteknek az első, 50 ezer forintos részletet 15 napon belül utalják, a támogatás második felét pedig november 30-áig, iskolakezdési utalványként kapják meg.
Az oktatási miniszter bejelentette, hogy akciótervet indítanak a tanárhiány problémájának megoldására és a tanrend felülvizsgálatára.
