A 2025/2026-os tanévben a sajátos nevelési igényű tanulók száma a tavalyi évhez képest 65 ezerről 69 ezer fölé emelkedett, vagyis az általános iskolások 9,2 százaléka helyett már 9,7 százalék az érintett.
Az SNI-s tanulók 73 százaléka, közel 51 ezer fő integrált oktatásban részesül, de az arány megyénként eltér: Győr-Moson-Sopronban az érintett diákok 83,5 százaléka tanul integráltan, Heves megyében ez az arány csak 60,1 százalék. Az integráltan oktatott diákok sajátos nevelési igényének leggyakoribb oka a súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavar (69 százalék), míg 11 százalékuk autizmus spektrum zavarral diagnosztizált, 8,2 százalékuk pedig beszédfogyatékos.
A KSH statisztikája szerint a SNI-s tanulók aránya az évfolyamok előrehaladtával emelkedik: míg első osztályban 8,7 százalék, nyolcadikban már meghaladja a 11 százalékot. Az eltérés magyarázható azzal, hogy a korai felismerés fontossága ellenére is csak későbbi életkorban azonosítják a nehézségeket és állapítják meg a sajátos nevelési igényt.
A megyei bontáson látszik, a magasabb értékek inkább a déli és délkeleti országrészben koncentrálódnak, míg az alacsonyabb arányok a keleti, északkeleti régióra jellemzők. Békésben az általános iskolások 15,6 százaléka regisztráltan SNI-s, addig Borsod-Abaúj-Zemplénben ez az arány csak 6,2 százalék. A különbség önmagában nem jelenti azt, hogy egyes térségekben valóban ennyivel kevesebb az érintett gyerek. A nagy eltérés jelzés lehet arra, hogy mennyire működik jól vagy rosszul a diagnosztikai- és fejlesztő rendszer, illetve megmutatja, hogy milyen gyorsan jutnak el a gyerekek a szakszolgálathoz.
10 gyerekre egy szakember jut
Az általános iskolákban 4,9 ezer gyógypedagógus és konduktori munkakörben dolgozó pedagógus, 949 fejlesztőpedagógus, valamint az utazó gyógypedagógusi és konduktori hálózat keretében további 1404 fő segíti az SNI-tanulók ellátását. A 2025/26-os tanévben 69 ezer SNI-s gyerek és 7 253 szakember volt, tehát egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra 9,5, kerekítve 10 diák jutott.
A már önmagában is aggasztó létszámarány nem mutatja meg, hogy a gyerekek ténylegesen mennyire jutnak hozzá a szükséges fejlesztéshez, és azt sem, hogy milyen körülmények között kell dolgozniuk a szakembereknek. Korábban egy utazó gyógypedagógus arról beszélt az Eduline-nak, hogy ismer olyat, aki öt intézmény között ingázott, miközben a fejlesztések időpontját a diákok órarendjével, más fejlesztésekkel és az iskolák teremkapacitásával is össze kellett hangolnia. A szakemberhiány miatt pedig az sem ritka, hogy egy SNI-s gyerekkel nem az foglalkozik, aki a számára a legmegfelelőbb végzettségű szakember, hanem az, aki éppen elérhető.
Népszerű a gyógypedagógia szak, mégis kevés a szakember
A gyógypedagógia alapszak 2026-ban 15 százalékkal népszerűbb volt, mint tavaly, az állami ösztöndíjas képzést 3768-an jelölték meg első helyen. Mégis, viszonylag sok betöltetlen pozíciót találni a közszférában, a KözSzolgállás portálon a tanévkezdés előtt néhány nappal 105 gyógypedagógusi álláshirdetést találtunk.
Az Oktatási Hivatal 2024-es statisztikái szerint a gyógypedagógia különösen népszerű a 27 éves vagy annál idősebbek körében, ebből a korosztályból csaknem háromszor annyi hallgatót vettek fel az alapszakra, mint a közvetlenül érettségi után jelentkezők közül.
A szak látszólagos népszerűsége és a szakemberhiány paradoxonát részben feloldja, hogy az alapszakra felvett hallgatók valamivel több mint 67 százaléka levelezőn végezte a képzést. Ezeknek a hallgatóknak a nagy százaléka olyan szülők, akik maguk is érintettek, és saját gyerekükön szeretnének segíteni a képzésen megszerzett tudásukkal, ők valószínűleg sosem lesznek praktizáló gyógypedagógusok.
Megkezdődött a szakmai egyeztetés
A múlt héten a DIO (Differenciált és Inkluzív Oktatásért) együttműködés képviselői már tárgyaltak az érintett államtitkárokkal az SNI köznevelési minimum kapcsán.
Korábban más szervezetek is fogalmaztak meg olyan minimumfeltételeket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a magyar köznevelés egy befogadó és a gyerekek egyéni szükségleteire reagáló rendszerként működjön. A szakmai javaslatcsomag egyik fő pontja a korai és pontos felismerés biztosítása, az egyéni szükségletekhez igazodó fejlesztések elérhetősége, valamint a pedagógusok és segítő szakemberek folyamatos képzése és együttműködése. Fontos aspektus továbbá, hogy az SNI-s gyerekek családjainak ne egyedül kelljen küzdeniük a diagnózisért, a fejlesztésekért és a mindennapi segítségért.
Az oktatási és gyermekügyi miniszter hangsúlyozta, az egyéni szükségletek figyelembevétele nemcsak a sajátos nevelési igényű gyerekek, hanem minden gyerek fejlődése szempontjából fontos.