Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
Nemrég az Eduline is beszámolt arról, hogy 93995 elsős kisdiák közül 4246-nak kell a 2025/2026-os tanévben évet ismételnie, mely 4,5 százalékos bukási arányt jelent. Hogy ennek milyen okai és következményei lehetnek, arról Badacsonyi Jácinta gyerekpszichológust, szenzoros integrációs kutatót kérdeztük.
Nem az a baj, ha egy gyerek iskolaéretlen, hanem az, ha ez az iskolában derül ki
– kezdte Badacsonyi Jácinta gyerekpszichológus.
Ott ugyanis már nem semleges térben történik mindez, hanem teljesítményelvárások, összehasonlítások és értékelések közepette.
Az évismétlés nem tragédia
A szakértő elmondta, hogy első osztályban jellemzően akkor merül fel az évismétlés, ha a gyerek tartósan nem bírja az iskolai terhelést: elfárad, szétesik, lemarad, vagy viselkedéses, érzelmi nehézségek jelennek meg. Gyakran nem a tanulási képességek hiánya a gond, hanem az, hogy az idegrendszeri szabályozás, a figyelmi terhelhetőség vagy az önkontroll nem érett még a közeghez.
Mint mondta, az iskola már nem védett fejlődési tér, mint az óvoda. Gyorsan kialakul az élmény, hogy „nem megy”, „lemaradok”, „rosszabb vagyok a többieknél”. Ezek az élmények nyomot hagynak, és sok gyerek évekig hordozza magában az első kudarc emlékét, még akkor is, ha később egyébként jól teljesít – azaz meghatározza az énképet.
„Az évismétlés önmagában nem tragédia, bizonyos helyzetekben lehet jó döntés, egyre több helyen élnek is vele. A probléma az, hogy ilyenkor a gyerek már egy kudarcokkal fűszerezett tapasztalattal a háta mögött kapja meg azt az időt, amit ideális esetben megelőzésként, nem pedig korrekcióként kellett volna biztosítanunk számára” – mondta a szakértő.
Az iskola már nem védett fejlődési tér
Shutterstock
Ha az alap instabil, nem érdemes erőltetni az átcsúszást
Az első osztály az alapozás időszaka. Ha a gyerek itt bukdácsol, az legtöbbször nem akarat vagy képesség kérdése, hanem azt jelzi, hogy az idegrendszeri alapok még nem elég stabilak ahhoz a terheléshez, amit az iskola jelent. Ilyenkor az átcsúszás nem megoldás, hanem látszatmegoldás: a gyerek továbbmegy, de az instabil alap vele marad
– folytatta Badacsonyi Jácinta.
Hozzátette, hogy a tananyag évről évre gyorsul, nőnek az elvárások, és ami elsőben épp megvan, később lemaradássá válik. A gyerek eközben érzi, hogy nehéz, ami hosszú távon aláássa az önbizalmát és a tanuláshoz való viszonyát. Az évismétlés viszont sok esetben kevesebb kárt okoz, mint a folyamatos küzdelem, főleg, ha együtt jár célzott támogatással.
Ezt lehet tenni, ha a gyereknek túl nehéz az első osztály
„Fontos hangsúlyozni, hogy nem vagyunk elkésve akkor sem, ha a nehézségek az iskolában jelentkeznek. Az idegrendszer rugalmas, jól reagál a megfelelő támogatásra, különösen akkor, ha időben felismerjük, mely területeken van szüksége segítségre.
Ugyanakkor az észlelés önmagában nem elég: ha azt látjuk, hogy a gyerek tartósan küzd, érdemes segítséget keresni, és nem arra várni, hogy »majd megoldódik"– mondta a szakértő, majd kiemelte, hogy ebben az esetben az a legfontosabb kérdés, hogy hogyan lehet az adott helyzetből a legtöbbet kihozni. Egy átfogó kivizsgálás segít megérteni, hogyan terhelhető a gyerek idegrendszere, hogyan dolgozza fel az ingereket, hol van szüksége támogatásra.
