Felháborodott szülők panaszkodnak a 4. osztályos olvasókönyvbe került népmese miatt

Szerintük Benedek Elek Világszép Ilonka című horrorisztikus elemekkel megtűzdelt meséje nem a megfelelő választás a népmesék jellegzetességeinek bemutatására.

  • Rodler Lili

Az Oktatási Hivatal által kiadott Szövegről szövegre című szövegértés tankönyvben a népmesék formanyelvét, többek között a Benedek Elek által gyűjtött Világszép Ilonka című mese alapján dolgozzák fel a szerzők - szúrta ki a HVG.

A mesében „egy vén cigányasszony a leányával” (mindkettő csúf, „mint az ördög”) kéredzkedik be a hintóba, ahol a szépséges címszereplő utazik. A két gonosz, nyilvánvalóan boszorkányfigura kiveszi a szőke hajú Ilonka szemeit, és Ilonát a folyóba dobja. Ezután a banya lánya hazugsággal elveteti magát az ifjú királlyal. A mese persze jóra fordul, a végén Ilonka visszakapja a szemeit, a boszorkányokat, vagyis a cigányasszonyt és a lányát pedig felnégyelik.

A Reddit felületén osztotta meg az aggályait egy szülő, és többen jelezték, hogy szerintük sem éppen ezzel a horrorisztikusnak tűnő mesével kellene illusztrálni a népmesék jellegzetességeit, és a cigányasszony-boszorka párhuzamot sem biztos, hogy minden gyerek tudja megfelelően értelmezni. Esetleg, a szülői vagy egy adott tanár nem megfelelő magyarázattal élve tápot adhat a rasszizmusra is.

 

4. osztályos szövegértéstankönyv
tankonyvkatalogus.hu

A poszt alatt többféle vélemény formálódott a népmesékkel kapcsolatban, sokak szerint elavult történetekről beszélünk, amik a mai nézetek és a világban történő változások miatt nem állják meg a helyüket. Mások viszont nosztalgiával gondolnak vissza, hogy nekik is ezt a mesét használták példaként. Voltak, akik elkezdték gyűjtögetni az összes olyan történetet, amiben megkérdőjelezhető a tartalom.

Ilyen például a Grimm testvérek gyűjtéséből a Jancsi és Juliska, de a Piroska és a farkas is. Andersen meséi is sok esetben bizonyulnak nehezen emészthetőnek, gondoljunk csak A kis gyufaárus lányra, de akár az általa írt A kis hableány is kifejezetten szívszorító történetnek minősül, ami nem feltétlenül gyerekeknek való. Volt, aki a Fehérlófiát emlegette:

 

A szóban forgó komment
Reddit.com

Benedek Elek egyes meséi sem feltétlenül mennének át a mai tartalmi szűrőkön. A kommentelők között is sokan rávilágítanak arra, hogy ezeket a meséket a helyükön kell kezelni. Abban a korban, amikor ezek születtek más volt a megítélés és másként álltak hozzá az ábrázolásokhoz is. A legtöbb „mese” pedig nem gyerekmesének számít. A fonóban is szórakoztatták egymást az asszonyok mesékkel, és a jól ismert gyerekmesék ezért is lehetnek sok esetben naturalisták.

 

Hozzászólások

A garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszok ösztöndíját – nyílt levelet írtak a kormánynak a PhD-hallgatók

A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.

Lovász László: „Attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek”

A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.