Októberben két fiatal ellen vádat emelt a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Főügyészség, mert egy borsodi iskola udvarán a játék során leteperték a földre osztálytársukat, és hanyatt fekve lefogva tartották. Közben egy társuk a szájába füvet, kavicsot és homokot öntött, amit a bántalmazott gyerek lenyelt, később pedig műtétre is szorult miatta.

Nem sokkal később, november közepén írtunk arról, hogy a XVI. kerületben négy általános iskolás diákot rendszeresen megaláztak és gázpisztollyal fenyegettek a 13 éves társaik, amiket gyakran videóra is vettek és megosztottak a közösségi médiában. Az eset kapcsán négy szülő tett feljelentést, miután napokkal a bántalmazásokat követően a gyerekeiktől megtudták, min mentek keresztül. November közepén pedig vonat elé ugrott egy 16 éves sümegi fiú, mert testsúlya miatt zaklatták az iskolában.

Az esetek nem egyediek, az UNICEF Magyarország tavalyi felmérésében a megkérdezettek 66 százaléka arról számolt be, hogy tanulmányai során rendszeresen éri vagy érte fizikai, lelki vagy verbális erőszak, az esetek csaknem felében napi szinten.

"Nehéz megmondani, hogy van-e növekvő tendencia vagy sem. Az biztos, hogy többen észreveszik, illetve jelentik az eseteket. Régebben jellemzőbb volt, hogy hallgattak az áldozatok, nem csináltak nagy ügyet a bántalmazásból"

– válaszolja Gortva Zsuzsanna, tanácsadó szakpszichológus arra a kérdésünkre, hogy nőtt-e az iskolai zaklatások száma az elmúlt időszakban. Iskolai bántalmazások hallatán felmerül a kérdés, hogy kinek a felelőssége, illetve mit lehet tenni, ha hasonlót veszünk észre a környezetünkben? Több megoldás is létezik, van rá protokoll az iskolákban, de a kormány is működtet egy gyermekvédelmi jelzőrendszert.

Érdemes az iskolai pedagógusokhoz fordulni

"Elsősorban próbáljuk meg helyi szinten, az iskolai protokollt betartva kezelni a problémát: minden helyzet nagyon speciális, de fontos, hogy a pedagógus, osztályfőnök, esetleg az igazgató is tudjon róla" – javasolja Gortva Zsuszanna, aki szerint a legfontosabb, hogy kiderüljön pontosan mi is zajlik. Ugyanis a szülő a saját gyerekétől hallja a történéseket, így nehéz kontextusba helyeznie, hogy mi történik, mennyire súlyos a helyzet, mennyire gyakori a konfliktus és kik a szereplői. Sokszor a gyerekek, még akár a nagyobbak is csak azt a kulcsélményt tudják elmondani, hogy őket bántották, de a részleteket nem.

Az iskolapszichológust is fel lehet keresni

Ezt követően lehet kérni az iskolapszichológus segítségét – bár az iskolák, óvodák egy részében gyakran hiány van a szakemberekből – aki az egész osztállyal tud foglalkozni, akár kisebb csoportokban is a bullying témájával. Az iskolapszichológusokat természetesen a szülők is megkereshetik, az iskola honlapján általában van hozzájuk elérhetőség. Fontos lehet az áldozat egyéni pszichológiai megsegítése, amit, bizonyos alkalomszámig, súlyosságig végezhet az iskolapszichológus, vagy hosszabb terápia szükségessége esetén a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatnál kezdeményezheti a szülő.

A szakpszichológus szerint felmerülhet a szülőben az iskolaváltás is: nem ez az első lépés, de egy bizonyos ponton teljesen bevett döntés, mindenképp mérlegelni kell az előnyeit és hátrányait, így tiszta lappal kezdhet a diák – mondja.

Mikor kell a gyermekvédelmi jelzőrendszerhez fordulni?

A gyermekvédelmi jelzőrendszer a Gyermekjóléti Szolgálatok által működtetett együttműködési rendszer az egészségügyi és oktatási intézményekkel, különböző hatóságokkal. Lényege, hogyha egy gyereket valamilyen ártalom vagy bántalmazás ér, ami a fejlődését veszélyeztetheti, vagy gátolhatja, akkor azt mindenkinek kötelessége jelezni. A szakembereknek (mint a pedagógus, védőnő, háziorvos, gyerekorvos, pszichológus, iskolaigazgató), akik a gyerekeket körbeveszik, ez fokozottan a feladatuk, de a jogszabály szerint minden állampolgár a rendszer része.

"Tehát egy olyan esetnél, ahol egy gyereket éveken át bántanak és senki nem veszi észre, valószínűleg nem lehet egy felelőst megnevezni, sokan tehetnek róla" – emeli ki Zsuzsanna. Az osztályfőnök, az iskolavezetés, a szaktanárok, a szülők, akár a gyerek saját szülei is, vagy a többi szülő, akik hallottak róla, mégsem szólaltak fel. Egyetlen felelős nincs, a jelzőrendszer nevében is benne van, hogy ez egy rendszer.

A jelzőrendszert segítendő, a legtöbb iskolában a Gyermekjóléti Szolgálatnak van egy csoportja, akik kijárnak az intézményekbe – óvodákba is – és gyakorlatilag ott töltik a munkaidejüket. Ők elősegítik a jelzést: ha felmerül, hogy mozgósítani kellene a gyermekvédelmi rendszert, akkor először ehhez a szakemberhez tudnak fordulni a pedagógusok, és ő segít az adminisztrációban, illetve a jelzés megírásában. Az iskolai, óvodai szociális segítőhöz a szülők is fordulhatnak.A Gyermekjóléti Szolgálat munkatársai kijárnak a különböző óvodákba és iskolákba, de a helyzetet neheíti, hogy több intézmény tartozik egy emberhez.  Azt nem tudja megmondani a pszichológus, hogy valóban mindenhol van-e ilyen szakember, de ő már sokkal találkozott. Szerinte országos problémát jelent, hogy nem egyenletes a szakemberek eloszlása.

Az iskolai bántalmazások megelőzése

"Egy globális tudatosságra lenne szükség azzal kapcsolatban, hogy megismerjük és tiszteletben tartsuk mások határait. Szerintem ez egy nagyon fontos része a megelőzésnek. Talán szépen lassan haladunk is efelé, például, a gyerekeket már a törvény szerint sem szabad megütni, de azért a mai napig előfordul Magyarországon, hogy otthon pofont, vagy verést kapnak büntetésként. Fontos, hogy a gyerekeket ne bántsuk, így nagyobb eséllyel ők sem bántanak majd másokat. "

– hívja fel a figyelmet a pszichológus. Az iskolapszichológusi rendszer sokat hozzá tud adni a megelőzéshez. Az is segít, ha van elég pedagógiai asszisztens, elég pedagógus, hiszen fontos, hogy legyen hozzáértő felnőtt a gyerekek körül, aki időben észreveszi a helyzeteket, megelőzi a nagyobb bajt.

Az iskolaőrség viszont nem a szakpszichológus szemlélete szerinti irány: "a megelőzésben nem tudom, hogy mit tudnak hozzátenni. A jelenlétükkel lehet, hogy fegyelmeznek, mint ahogy a pedagógus jelenléte is fegyelmez, de én személy szerint nem ezt az utat követném, hanem inkább a tudatosságot fejleszteném" – mondja. Kiemeli, hogy a szemlélőknek is óriási szerepük van, és fontos, hogy ezzel tisztában is legyenek. Arra kell bíztatni a gyerekeket, hogy ha konfliktusos helyzeteket látnak, akkor azt jelezzék a felnőtteknek. Mindig vannak, akik látják, hogy mi történik, de fontos, hogy merjenek szólni és ne maradjanak csendben attól tartva, hogy ők lesznek a következő áldozatok. Nyilván nem a gyerekek felelőssége megelőzni a bullyingot, de kulcsszereplők lehetnek ebben a folyamatban – hangsúlyozza.

Az áldozattá válástól, peremhelyzetre kerüléstől legjobban a jó kortárs, baráti kapcsolatok tudják óvni a gyerekeket, így a tanításuk, bátorításuk a barátkozásra, kisebb gyerekeknél a szociális kapcsolatok szervezése is létfontosságú a megelőzésben.

Amennyiben 24 év alatti fiatal vagy, és meghallgatásra vagy segítségre van szükséged, hívd a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványt a 116-111-en (országosan hívható napi 24 órában, körzetszám nélkül, névtelenül és ingyenesen). Ha egy 24 év alatti fiatalért aggódsz, akkor keresd a Kék Vonal felnőttek számára fenntartott segélyvonalát, a 116-000-át. Az alaptíványt online is eléred a www.kek-vonal.hu weboldalon keresztül, ahol az anonim chat szobában vagy email felületen írásban is kérhetsz segítséget.