Orrképzés

Miből áll egy parfümőr feladata?

A parfümőr alapvetően semmi mást nem csinál, mint új illatokat talál ki. A világban létezik több ezer alapanyagféleség, amelyeket korlátlan kombinációban össze lehet rakni, ráadásul bármilyen arányt lehet alkalmazni. Ezeket az arányokat szabja meg a parfümőr. Ez nagyjából gyakorlatilag egy végtelen számú mátrix. Egy-egy illat megalkotása körülbelül fél-1,5 évet vesz igénybe átlagosan. Én nem csak parfümőr vagyok, hanem egyben parfümszakértő is, azaz sok olyan dolgot is csinálok, amelyek elvonatkoztathatóak magától a szűken vett kreációtól. Ilyenkor nem én kreálok, hanem én szakértem mások kreációit, vagy tréinget vezetek, oktatok. Sokszor veszek részt termékfejlesztésben, amelynek a végeredménye nem  is maga az illat, hanem az illat alkalmazása – ezt applied perfumery-nek hívják. Ilyenkor mondjuk egy krémben, samponban, vagy akár szélvédőmosó folyadékban megjelenő illatot fejlesztjük ki. Az egész iparág úgy évente 40 milliárd dolláros játék, én ebben játszom, majd minden területen.

Miért döntöttél úgy, hogy parfümökkel fogsz foglalkozni?

Az én karrierem szinte lehetetlen módon alakult. Átlagos gimis voltam, csajoztam, szörföztem, jól éreztem magam, és amikor a pályaválasztásra került a sor, még gőzöm nem volt róla, hogy létezik parfümőr szakma. Már akkor is imádtam szagolgatni, suli után sokszor leszaladtam az Interparfüm-be a Ferenciek terén, és kértem az újdonságokat az eladóktól és végigszagolgattam őket. Vonzottak az illatos növények is, így jelentkeztem növénybiológusnak. Nem igazán akartam én növénybiológus lenni, és bár picit szégyellem, de az egyetem második felében végleg kiderült, hogy egyáltalán nem érdekelnek az erdei nünüke molekulái, így nem is dolgoztam egy percet sem a kutatásban. Hanem biológus diplomával a kezemben elmentem külkereskedőnek, és közben másoddiplomás közgazdásznak, mivel úgy gondoltam, hogy nem árt érteni a pénzügyi dolgokhoz. Miután elvégeztem ezt is, rájöttem, hogy hiába szeretnék továbbra is illatokkal foglalkozni, és ezt a meseszép szakmát kitanulni, de Magyarországon nem létezik ez az iparág. Régebben volt, de már „kihalt“. Akkor felvettek Phd-zni az ELTE TTK növénybiológusi szakára, de úgy éreztem, hogy csak olyan dolgokat tudnak nekem adni, amelyek egyáltalán nem visznek közelebb a parfüm szakmához. Ezért közös megegyezéssel elváltunk egymástól, és nekem nem maradt más választásom, ki kellett mennem külföldre. Ahhoz, hogy be tudjak kerülni a parfümipar belső köreibe, elengedhetetlen volt, hogy 2005-ben Franciaországba menjek, az ISIPCA nevű iskolába, ahol nagy kreativitással rendelkező kutatás-fejlesztő szakembereket képeznek. Ha valaki elvégzi ezt az iskolát, onnantól kezdve „kapkodnak“ érte, hiszen ez egy nagyon ritka szakma, az iskola presztízse pedig óriási. Olyan ez, mint a business világban a Harvard, ahonnan egyenes út visz bárhová.  Így megengedhettem magamnak, hogy az iskolapadból kilépve szabadúszóként kezdtem dolgozni. A parfümőrök egyharmada ilyen, a mási kétharmada nagy multinacionális cégeknél helyezkedik el, és reggeltől estig ugyanabban a laborban kutyulja az illatokat.

Ahhoz, hogy valaki az én szakmámat űzze, nem elég összekutyulni a sarki drogériában kapható illóolajokat, ettől még nem lesz senki igazi parfümőr. Hozzáteszem, még én sem vagyok valódi parfümőr a mai napig sem. Talán egy kívülálló szerint, és a megrendelőim szerint igen, de körülbelül én tudom, hogy még mennyire nem. Ez a szakma hasonló a szobrászművészethez. Attól, mert valaki elvégzi a képzőművészeti egyetemet, még nem lesz szobrász. Ha kifarag két követ, még attól sem lesz szobrász. Attól lesz csak az, ha folyamatosan farag, farag, farag, és a művészi kifejezőkészsége és az eszközhasználata összeérik. Ez egy legalább 5-10 éves folyamat. Én véletlenül eljutottam egy iskolába, 5 éven át harcoltam, hogy bekerülhessek, a Párizs mellett,  Versaillesben működő nagyon drága, luxus magániskolába. Az én évfolyamomra a világból összesen 12 embert vettek fel. Hiába végeztem el az iskolát, én tudom, hogy milyen készségeimet kell még fejlesztenem. Fontos, hogy ez egy lifetime karrier. 75 éves embereket ismerek, akik a szakma legjobbjai, hiszen addigra már annyi tapasztalatuk gyűlt össze, hogy a kisujjukban van az egész. Nagyon fontos, hogy az ember már fejben meg tudjon alkotni egy-egy illatot, ugyanis egy addig még sosemvolt, egy új esztétikai minőséget kell létrehozni. Ezt megtanulni nemigen lehet, csak gyakorolni. A mi iparágunkban a szakmai siker nem feltétlenül jelent egyet az üzleti sikerrel.

Hogy zajlik a képzés a Versaillesi-i iskolában?

A tanterem valójában egy labor, ahol 9 órakor kezdődnek az órák. Mindenféle aspektusból körüljártuk a parfümöket és a parfümipart. Analizáltunk létező parfümöket, megtanultuk az alapanyagokat, de volt kreáció óra és tanultunk alkalmazott parfümtudományt és marketinget is. A tananyag mindent felölelt, onnantól kezdve, hogy a jázminnak létezik-e illóolaja, odáig, hogy a vevő miért veszi meg a legújabb illatot. Ebben a munkafolyamatban nagyon sok ember dolgozik, hiszen a természetes anyagokat le kell szüretelni és kivonni, a szintetikumokat sztenderdizálni kell, össze kell állítani a nyerő receptúrát, majd azt szagilag identikusan jó minőségben legyártani, és az egészet a végén engedélyeztetni kell. A kész terméket tartósítani, színezni kell, beletenni egy csodaszép csomagolásba, ki kell találni hozzá egy jó marketing stratégiát, azt a kreatívoknak megvalósítani, majd ki kell bocsátani a piacra. Aztán még tovább kell ápolni az illatot és az imidzsét, és esetleg bele kell tenni krémbe, meg tusfürdőbe, borotvahabba, nyári és esti változatot kell készíteni hozzá, stb.

A külföldi nyelven folyó képzés nem okozott problémát a számodra?

Angolul és franciául tanítottak minket. Nem okozott gondot, mert 10 éves koromban éltünk egy évet Afrikában, ahol nemzetközi angol nyelvű iskolába jártam, így az angol szerencsére tökéletesen megy. Franciául tanultam a gimnáziumban, az nem ment tökéletesen, de ha rá van kényszerítve az ember, akkor 3 hónap alatt megtanulja, hogy hogyan kell egy kiló almát venni a piacon és az osztálytársait is hamar megérti, ha együtt akar élni velük.

Most sem létezik még Magyarországon ilyen irányú képzés?

Nem, még mindig nincs ilyen iskola itthon. Tervezem, hogy tavasszal indítok egy alapszintű parfümismereti képzést. Valójában én már 1999 óta dolgozom parfümszakértőként, de akkori  tudásomat még autodidakta módon szereztem. Régebben már csináltam képzést, a mostani Marionnaud elődjénél. Kb. 80-100 bolti eladót képeztem ott roadshow jelleggel alapszinten. Most újra felmerült az igény egy ilyen tanfolyamra. Abból a pár tíz, vagy pár száz emberből, akit majd képezni fogok, nagyon szeretnék kiválasztani néhányat, akit magam mellé veszek, és először asszisztensként majd később parfümőrként alkalmaznék. Célom, hogy Magyarországon létrehozzak egy kis kreatív centrumot.

Mennyire könnyű, avagy nehéz szakma a tied?

Kívülről könnyűnek és szépnek tűnhet és az is, de belülről nézve egyben nehéz is, mert ami a megrendelőnek már jó, az nekem még nem. Kreativitás szempontjából ugyanolyan nehéz, mint létrehozni bármilyen más műalkotást. Az tény, hogy nagyon szeretem a szakmám szépségeit az embereknek megmutatni, sok parfümbemutatót tartok itthon is. Nemrég pedig egy különleges parfüm showroomot nyitottam Le Parfum néven a pesti Belvárosban a leparfum.hu weboldallal egyetemben. Talán nekem annyi előnyöm is van, hogy természettudományos és gazdasági végzettségem is van a szakmai képesítés mellett, ezért egy furcsa, többfunkciós szereplője vagyok a parfümiparnak. Ezzel az előnnyel le tudom dolgozni azt a hátrányt, hogy kvázi „miskolci szegénylegényként“ egy szál hamuban sült pogácsával a kezemben indultam neki a luxusipar meghódításának. Én ugyanis megértem a laborban fehérköpenyben kémcsövek fölé görnyedő szakemberek nyelvét, és az aktuális problémáit, megértem a parfümőröket, akik az íróasztal mögött félévig gondolkodnak, hogy még tegyenek-e bele egy kis zsályát a kreációba vagy sem, illetve azokat a nyakkendős srácokat is, akiknek az a dolguk, hogy kitalálják a termék kommunikációját. Épp ezért nagyon gyakran nem csak a szűken vett kreatív szerepben alkalmaznak, ezért én több mindent látok, és többféle megbízást is kapok, és ez egy öngerjesztő folyamat. Talán mindez a miatt a jellegzetes kelet-európai ambíció miatt is van, hogy az ember meg akarja mutatni a nagymellényű labancoknak, és büszke galloknak, hogy csakazértis!