Széles körben elterjedt gyakorlattá vált kínai akadémiai körökben a tanulmányok és szakcikkek másokkal való elkészíttetése - a "szellemírás" mára milliárdos iparággá nőtt.
A jelenség az akadémiai körök minden szintjén tapasztalható, legyen szó mester-, vagy doktori fokozatú disszertációk írásáról, szakfolyóiratokban közölt publikációkról, tanulmányok készítéséről, vagy nagyközönség előtti beszéd, prezentáció összeállításáról. A szellemírók többnyire széles érdeklődési körrel rendelkező egyetemisták, vagy jövedelmüket kiegészíteni igyekvő fiatal kutatók, akikből tucatnyit találni.
A témával legutóbb foglalkozó Csongkuo Csingnien Pao központi napilap a Vuhani Egyetem egy 2010-es tanulmányát idézi. Eszerint mindössze három év leforgása alatt, 2007 és 2010 között a "megrendelések" száma ötszörösére nőtt, az évtized elején már az évi egymilliárd jüanos (36 milliárd forint) határt is meghaladta. A lap szerint abból ma vélhetően több tízezer ember él meg, magánszemélyek mellett újságok is. Ezek egy-egy általuk lehozott, de az eredeti szerzőtől eltérő név alatt publikált írásért legkevesebb 300 jüant (11 ezer forint), átlagosan pedig 800 jüant (29 ezer forint) kérnek el, a bonyolultabb szakmai anyagok díja természetesen ennél magasabb.
Egy - egyetemisták vagy fiatal szakemberek által megírt - disszertáció elkészítési díja nagyjából átlagosan 10 ezer jüanra (360 ezer forint) rúg, ami terjedelemtől, témától és határidőktől függően is változik.
A megrendelések volumene mára olyan jelentőssé nőtt, hogy a kereslet és kínálat találkozását közvetítő ügynökök segítik. A China Daily napilap egy korábbi cikke szerint ezek a vállalatok évente több millió jüant is könnyen megkeresnek, számuk pedig az iparág bővülésével párhuzamosan növekszik.
A jelenség hátterében mindenekelőtt a publikációs jegyzékek tudományos életben betöltött túlzott hangsúlya húzódik meg. A szakcikkek és tanulmányok száma kinevezéseket, szakmai díjakat, előléptetéseket segít elő, és komoly szakmai büszkeség forrásaként is szolgál. Egy további ok valószínűleg a kínai oktatási rendszer visszásságaira vezethető vissza: a plagizálás már az általános és középiskolások körében is mindennapos, a diákoknak ugyanis - hangzik gyakran a vád és egyben a mentegetőzés - az iskolai terhelés mellett nincs idejük önálló, kreativitást igénylő munkák összeállítására.
