Megvan, ki lesz a Tisza oktatási minisztere
Az új oktatási miniszter a Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, de tanult a Sorbonne-on és tanított a Móricz Zsigmond Gimnáziumban is.
semmelweis.hu
Bár 2012 októberében Orbán Viktor arról beszélt, hogy önfenntartó felsőoktatást szeretne Magyarországon, még egy 2013-as kormányzati anyag is reményekkel kecsegtetett arra nézve, hogy a kormány nem mond le a felsőoktatás költségvetési fejlesztéséről (nem is mondhatna, itthon a tandíjak és a privát szféra képtelen lenne eltartani az iskolákat, ahogy egész Európában). A stratégiai elképzelés szerint akkor még arról szólt, hogy GDP-arányosan utol kell érni az OECD-országok átlagát.
Számításaink szerint tavaly és idén is fél százalék körüli támogatási arány lehet reális. Bár mivel nőtt a gazdaság, így legalább nominálisan nem csökkent az intézményi támogatás 2014-ben és 2015-bem, sőt, még valamivel nőtt is, szemben az előző évek drasztikus eséséhez.
Az Európai Egyetemi Szövetség 2008 óta vizsgálja a nominális értéken kapott támogatásokat, és ez először tavaly nem csökkent Magyarország esetében. Itt az adatokat az intézmények szolgáltatják. Ebből azonban látni, hogy 2008-hoz képest komoly az esés, ami ugyan megállt, sőt, meg is fordult 2014-15-re, de a gazdasági növekedést valószínűleg nem követi a felsőoktatásra szánt keret. (Bár a GDP-arányos adatok még nem elérhetők, a költségvetés számai alapján erre következtethetünk).
A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja 2012-es tanulmányában azt írja, „az 1% állami részarány a gyakorlatban egy olyan küszöb, ami alá menni nem tanácsos. Ha pedig a felsőoktatásból összességében is forráskivonás történik, az adott ország jövőbeni gazdasági potenciálja károsodik”.
A KSH adatai szerint is csökkenő az állami szerepvállalás mértéke a felsőoktatásban, bár ebben a táblázatban az összes kiadás szerepel, nem csak az intézményi támogatás, így sem érjük el az 1%-ot már 2003 óta.
Egy gazdaság sikere attól függ, mennyit költ az adott ország oktatásra. Ezt nem csak az egyszerű józanész diktálja, de az Állami Számvevőszék adatokkal alátámasztva erről ír egy tanulmányában: „az OECD-vizsgálatok rávilágítanak arra, hogy a gazdasági fejlettség és az oktatásra fordított kiadások között szignifikáns összefüggés van. Az alap- és középfokú képzés és a gazdasági fejlettség között a korrelációs együttható 0,83, illetve 0,88, amely erõs kapcsolatot jelez az ismérvek között”.
A felsőoktatás sikeres finanszírozása még magántőke bevonásával oldható meg. Japánban például az állam alig támogatja az egyetemeket, de komoly magántőke érkezik a területre. Az Egyesült Államokban az állam komoly pénzeket ad a felsőoktatásra, miközben a magántőke is jelentős (és tegyük hozzá, itt vannak a világ legjobb egyetemei). Európa országaiban – így hazánkban is – a magántőke jelenléte az egyetemek esetében elhanyagolható, ezért költenek a nyugat-európai országok komoly összegeket, a GDP-jük akár jóval több mint 1%-át intézményi támogatásra.
Az összes támogatást tekintve az Egyesült Államokban például a GDP 2,8%-a jut a felsőoktatásba, Dél-Koreában 2,3%, de Finnországban és Új-Zélandon is közel 2%. Ezzel a módszertannal itthon 1,2% jutott 2012-ben (ezek a legfrissebb OECD-adatok) a felsőoktatásba összesen, amibe már a magántőke befektetései is szerepelnek.
Az eltérő számítások ellenére az mindenhol kimutatható, hogy Magyarországon évek óta folyamatosan csökken a felsőoktatásra jutó pénz összege a GDP-hez viszonyítva. Ebből a szempontból a főiskolák/egyetemek számára még tart a gazdasági válság, hiszen még a válság legkeményebb éveiben (2008-2009-2010) is nagyobb mértékben költött erre az ágazatra az állam.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről! |
