A javaslatcsomag összeállítói szerint az egyetem jelenlegi működése több ponton is sértheti az európai uniós, a magyar és az egyházi jog alapelveit.
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma szerint az EKKE lehet az első egyházi egyetem, ahol nyíltan is megjelent az egyetemi autonómia visszaállítását sürgető kezdeményezés. A reformjavaslatokat május 12-én fogadták el és bocsátották nyilvános vitára.
A „Hogyan tovább? Gondolatok egyetemünk jelene és jövője kapcsán” című javaslatcsomagot az egyetem Történelemtudományi Intézetében készítették el, amely az EKKE egyetlen MTA Kiváló Kutatóhely címmel rendelkező egysége.
A dokumentum célja az akadémiai szabadság kiterjesztése, a tudományos autonómia helyreállítása, valamint olyan reformok kidolgozása, amelyek a valódi tudományos teljesítmény elismerését és támogatását szolgálják.
Lannert Judit szerint új felsőoktatási törvényre van szükség
Az Eszterházy Károly Egyetem a 2020/21-es fenntartóváltási hullámban került egyházi fenntartásba. Az intézményt az Egri Főegyházmegye vette át teljes vagyonával együtt, adósságmentesen és térítésmentesen.
A Szenátus és az egyetem dolgozói akkor azért támogatták az egyházi fenntartóváltást, mert azt kedvezőbb alternatívának tartották a modellváltással vagy egy másik egyetemmel történő összevonással szemben.
A fenntartó az átvételkor azt ígérte, hogy felekezeti szempontok nem befolyásolják majd az egyetem működését. A reformjavaslat szerint azonban az elmúlt években egyre meghatározóbbá vált a vallási kötődés a vezetői kinevezéseknél és egyes pozíciók betöltésénél.
„Az egyetem autonómiája jelentősen korlátozottá vált, ami egyszerre sérti az EU-s, a magyar és az egyházi jogot is. Olyan szabályozás és gyakorlat alakult ki, aminek következtében a tényleges döntések joga átkerült a fenntartóhoz. Szűkült a döntés-előkészítés nyilvánossága, az intézményi transzparencia. A megkezdett decentralizáció leállt. Az egyetemi autonómia helyreállítása érdekében meg kell tehát változtatni működési szabályzatainkat” – írják.
A dokumentum szerint előléptetéseknél és kinevezéseknél rendszeresen vizsgálták az oktatók és dolgozók közösségi médiás tevékenységét is, és ez alapján is születtek döntések.
A javaslatcsomag szerint az elmúlt fél évtizedben fokozatosan leépült az egyetemi autonómia. A dokumentum alapján a fenntartó előzetes jóváhagyása nélkül semmi nem kerülhet a Szenátus napirendjére, és az egyetem önálló pénzügyi döntési joga is jelentősen beszűkült. A szöveg szerint jelenleg egyetlen kiadás sem történhet fenntartói engedély nélkül, még elfogadott költségvetés mellett sem.
A reformterv azt is kifogásolja, hogy az intézményt teljes egészében állami támogatásból finanszírozzák, miközben a fenntartó ebből saját költségeire is visszatart forrásokat.
A dokumentumban külön kritikát kapott a máig folyamatban levő tanárképzési reform pilot programja, melynek lezárását, országos bevezetésének leállítását javasolják.
„A program kidolgozásában a DE, NyE és az EKKE vett részt, a konzorciumban betöltött szerepek nem voltak tisztázottak. Az állam az első pillanattól kezdve megrendelőként pozicionálta magát, és a kezdetben hirdetett szakmai szabadság már az első feladatok kijelölésénél szigorú korlátokba ütközött. Az egyes közismereti tanárszakok KKK-inak átalakítása és a 2020. évi NAT-hoz, valamint a KET-hez közelítése is kérdéseket vetett fel. A különböző egyetemi szakok képzési és kimeneti követelményei és a Nemzeti Alaptanterv olyan dokumentumok, amelyek természetesen kapcsolatban állnak egymással, de a KKK ilyen mértékű alárendelése a NAT-nak egy értelmetlenül aprólékos túlszabályozott állapotot idézett elő, ami több szempontból is aggályos” – fogalmazták meg a dokumentumban.
Kilenc szakszervezet – az FDSZ-BME, az FDSZ-BCE, az FDSZ-MKE, az FDSZ-MOME, az FDSZ-PTE-SZD, az MZTSZ-Zeneakadémia, a TDDSZ PTE, a TDDSZ Kutatóhálózatok és a PSZ – közös kiáltványban fogalmazta meg a felsőoktatás kultúraváltásához szükséges elvi kereteket. A kezdeményezés célja, hogy alapot teremtsen a mögöttes szakpolitikai tartalom közös újragondolásához.
Tízből kilenc hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű diák szakképzésben, vagyis technikumban, szakgimnáziumban vagy szakképző iskolában tanul. Közülük valamivel többen járnak szakképző iskolába, ahol három év alatt szerezhetnek szakmát. Az ösztöndíjak és az egyszerűbb bejutás vonzóvá tehetik ezeket a képzéseket, miközben a 2025-ös PISA-mérés szerint a szakképző iskolákban tanuló 15 évesek jelentős része súlyos kompetenciahiánnyal küzd.
A PISA 2025-ben először mérte a 15 évesek számítógépes problémamegoldását. A diákoknak többek között adatokat kellett elemezniük, kísérletezniük, valamint számítógépes produktumokat létrehozniuk és javítaniuk. A magyar tanulók ezen az új területen valamivel az OECD-átlag alatt teljesítettek, az egyes iskolatípusok között pedig hatalmas különbségek vannak.
Először ült egy asztalhoz lényegében minden érintett fél, hogy a Pázmány Campus és a Magyar Rádió lebontott épületeinek helyén maradt terület jövőjéről egyeztessenek. A campus eredeti formájában már biztosan nem épül meg, abban azonban egyetértés alakult ki, hogy a jelenlegi poros, sittes területet mielőbb rendezni kell.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szerint a belső továbbképzéseket úgy kellene megszervezni, hogy azok ne jelentsenek újabb, a rendes munkavégzésen felüli többletterhet a pedagógusoknak.
@eduline.hu Mehringer Marci megosztotta a véleményét, tapasztalatait az oktatásról @Mehringer #mehringer #eduline #magyar #fy #magyartiktok ♬ eredeti hang - eduline.hu
Brassói Sándor lemondása úgy tűnik már meg is van, ki tölti majd be az Oktatási Hivatal vezetői pozícióját.
Nem terhelnék tovább újabb órákkal a diákokat, az új fejlesztési területek inkább projektmunkákon vagy összevont tantárgyakon keresztül jelenhetnének meg a Nemzeti alaptantervben. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések már meg is kezdődtek.
Négyévente, amikor nyilvánosságra hozzák a PISA-tesztek legújabb eredményeit, menetrendszerűen beindul a reflexszerű szirénahang. Politikusok, szakértők és a sajtó képviselői egymást túlkiabálva vonják le az „elkerülhetetlen" következtetéseket: szigorítani kell, következetesebbnek kell lenni, több tananyagot kell lenyomni a gyerekek torkán, s több időt kell az iskolapadban kötelező feladatokkal tölteniük. Mindezt úgy tálalják, mintha a PISA-teszt valóban bármi lényegeset megmutatna arról, mi történik az iskolában, vagy hogy mi is az a tanulás valójában. Vélemény.
