Kevesebben jártak itt, mint az űrben – magyar kutató a Föld egyik legelzártabb szigetén

Radócz László, a Debreceni Egyetem docense egy nemzetközi expedíció tagjaként jutott el a világ egyik legelszigeteltebb pontjára, a Bouvet-szigetre, ahol eddig alig kétszáz ember fordult meg.

Első magyar kutatóként járt a norvég fennhatóság alá tartozó Bouvet-szigeten Radócz László, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar docense. A mindössze 58,5 négyzetkilométeres, több mint 90 százalékban gleccserekkel borított terület a világ egyik legritkábban látogatott helye.

A kutató egy 14 fős nemzetközi expedíció részeként két hetet töltött a lakatlan szigeten, ahol fő feladata az endemikus (bennszülött) gombák és zuzmók vizsgálata, valamint a kommunikáció biztosítása volt.

A Bouvet sziget kiemelt természetvédelmi terület, ahova a belépés speciális hatósági engedélyekhez (Norsk Polarinstitutt) és szigorú szabályokhoz kötött.

A csapat Dél-Afrikából indult, majd egy hatnapos, nehéz tengeri út után érte el a szigetet. A partra szállás rendkívüli kihívást jelentett: a meredek sziklákkal övezett partvidék és a kiszámíthatatlan időjárás miatt helikopterrel jutottak fel egy jégmentes magaslatra.

A repülésre alkalmas „időjárási ablakok” pedig nagyon rövidek, általában 1-2 óra naponta, és sokszor napokig kellett várni rájuk. Ezért a kutatócsoport, valamint a teljes felszerelés partra szállítása 3 napig tartott, és a hajóra történő visszapakolás úgyszintén. Talán ezért is van az, hogy a föld ezen pontján dokumentáltan eddig kevesebb mint 200 ember járt, kevesebben, mint a világűrben

 – mondta Radócz László.

A sikeres expedíció után a kutatócsoport már megkezdte a begyűjtött minták elemzését és az adatok feldolgozását.

 

Hozzászólások

Szinte megszűnik az egyetemi élet, akár heti 40 órát dolgoznak a nappali szakos hallgatók

A kollégiumi férőhelyhiány és az égbe szökő albérletárak mellett egyre több egyetemista vállal munkát a nappali képzés mellett is. Sokan nemcsak heti pár órát vállalnak, hanem gyakorlatilag egy második állást visznek az egyetem mellett – ennek pedig komoly ára van. Eltűnik a szabadidő, kimaradnak a közösségi élmények és egyre inkább háttérbe szorul az egyetemi élet.