Így nézne ki, ha együtt laknának a pedagógusok
Koloszár Ella diplomamunkájában tanároknak és pedagógusoknak tervezett közösségi lakókomplexumot.
Amikor Nagy Márton 2020-ban átvette a tanszék vezetését, egy súlyos ellentmondással szembesült, írja az Építészfórum.
„Amikor 2020 októberében tanszékvezető lettem, azzal szembesültem, hogy bizonyos szempontból hallatlan szellemi pazarlás folyik a tanszéki oktatómunka során” – mondta.
A hallgatók és oktatók rengeteg energiát fektettek olyan tervekbe, amelyek végül a fiókban landoltak, miközben a felsőoktatás forráshiánnyal küzd. A megoldás egy szokatlan együttműködési forma lett: települési önkormányzatokkal kötnek szerződést, és a hallgatók az adott város valós problémáira keresnek építészeti válaszokat.
A városok azonnali nyereséghez jutnak
A programban évente mintegy 450 hallgató vesz részt. A másodévesek kötelező tantárgy keretében, a felsőbb évesek specializáció, komplex- és diplomatervezés során dolgoznak az adott településen kijelölt helyszíneken. Az elmúlt években Tatabánya, Komárom, Eger és Gyöngyös is csatlakozott a programhoz.
A kiválasztás részben személyes szakmai kapcsolatokon alapult, de fontos szempont a megközelíthetőség és az is, hogy a város vállalja az együttműködés pénzügyi kereteit.
A városok számára azonnali nyereség a több száz hallgatói terv, a helyben rendezett kiállítás és a kiadvány. A tanszék pedig a szerződéses forrást az oktatás minőségének fejlesztésére fordíthatja.
KépKocka - Építész Média Kör
Napközit, átmeneti gyerekotthont és pékséget terveznek
Dankó Zsófia szerint a másodéves hallgatók számára különösen nagy kihívás a valós helyszínen történő tervezés. „Az, hogy elsajátítsák a tervezésmódszertant, plusz ismeretlen helyen reális feladatra kell tervezniük, valódi mélyvíz számukra, és erre nem lehet előre felkészülni” – fogalmazott.
A gyöngyösi zsellérköz például szociálisan terhelt, történetileg különleges városszövet, ahol a hallgatóknak kisléptékű lakóépületeket, sőt közösségi funkciókat – például napközit, átmeneti gyerekotthont vagy kis pékséget – kellett tervezniük.
A program egyik különlegessége, hogy a félév végén nem hagyományos galériában mutatják be a munkákat. A kiállításokat gyakran üres, pusztuló épületekben rendezik meg, amelyek így ideiglenesen új funkciót kapnak.
Komáromban az Igmándi erőd adott helyet a bemutatónak, Egerben pedig egy belvárosi, használaton kívüli ház vált kiállítótérré, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem együttműködésével.
Nedeczky Zsolt doktori kutatása is az „átmeneti hasznosítás” témájához kapcsolódik. Mint mondja: „A mi szempontunkból hasznos, hogy a fizikai hely megváltoztatása is a kiállítás része, hisz a tervek elvontak, nehezen befogadhatók, a hely viszont azzal, hogy bejárhatóvá válik, szembesíti az embereket az építészet drámájával.”
Szakmai együttműködések indulnak
A tanszék tapasztalata szerint a program nemcsak oktatási, hanem közéleti hatással is bír. Tatabányán például egy tó környezetének fejlesztési elképzelései beépültek a városi gondolkodásba, Komáromban pedig további szakmai együttműködések indultak el.
Nagy Márton szerint az egyik legfontosabb eredmény, hogy:
Alapvetően mindenütt elmondható, hogy ez a program beemeli a közéletbe az építészetet.
Az együttműködés tehát nemcsak a hallgatók számára jelent valódi szakmai tapasztalatot, hanem a városok számára is új perspektívát nyithat – arra, hogyan lehet a kihasználatlan tereket és a kreatív egyetemi energiákat egymás javára fordítani.
