"Diktatúrahangulat van az egyetemen" – a Semmelweis maximalizálta a megbuktatható hallgatók számát

A Telex cikkéből kiderült, hogy a Semmelweis módosított Tanulmányi és Vizsgaszabályzata (TVSZ) kimondja, hogy egy oktató egyetlen vizsganapon sem buktathat meg a vizsgázók 30 százalékánál többet. Ha ez mégis megtörténik, akkor a bukás érvénytelen, és a hallgató úgy ismételhet, mintha az előző vizsgája meg sem történt volna. Az írásbeli vizsgákra vonatkozó módosítás pedig még ennél is radikálisabb. Itt ugyanis a tanároknak kötelességük akár utólag lejjebb vinni az elégséges ponthatárt, ha az írásbelin túl sokan véreznének el. Ez azt jelenti, hogy ugyanabból a tárgyból, ugyanabban a vizsgaidőszakban akár többféle átmenési küszöb létezhet – attól függően, hogy melyik vizsganapon mennyire felkészült a csoport.

Elméletben akkor is át kell engedni a hallgatót, ha 0 pontot szerzett

Egy oktató példaként azt mondta: elméletben akár az is megtörténhet, hogy tíz vizsgázó mindegyike nulla pontot szerez, de ha a szabály miatt csak három bukhat meg, akkor hét hallgatót a teljesítmény hiánya ellenére is át kell engedni. A docens szerint ez a logika már önmagában is veszélyes, de különösen az egy orvosi egyetemen, ahol a számonkérés nemcsak adminisztráció, hanem szűrő, amelynek meg kell akadályoznia, hogy felkészületlen hallgatók kerüljenek betegágy mellé.

Az oktatók féltik az állásaikat

A Telexnek nyilatkozó oktatók egyöntetűen arról számoltak be, hogy a szabálymódosítás nem elszigetelt lépés, hanem egy hosszabb folyamat újabb állomása. Egy volt oktató szerint már az elmúlt években is nőtt a nyomás, különösen azóta, hogy az egyetem alapítványi fenntartásba került. Úgy fogalmazott:

Aki ellenszegült, azt megfélemlítették, kirúgással, ellehetetlenítéssel fenyegették. Diktatúrahangulat van az egyetemen, az emberek nem mernek kiállni az elveikért. Vannak olyanok, akik ezt korábban megtették, és megszégyenítették vagy leváltották őket.

Az egyik docens szerint ez a félelem már arra is kiterjed, hogy bizonyos alapvető tárgyakat, például anatómiát, esetleg elvennének a képzésből, vagy formálisan átszerveznék őket, hogy csökkentsék a terhelést és a bukási arányt. Mint mondta: ez teljes abszurdum lenne, hiszen az emberi test felépítése nem változik, és az orvostanhallgatók számára ez a tudás elengedhetetlen. A tananyag leegyszerűsítése vagy a követelmények csökkentése szerinte azonnal minőségromláshoz vezetne.

Az oktató szerint az is komoly veszélyt jelent, hogy a hallgatók kitartással és elegendő anyagi háttérrel esetleg akkor is átcsúszhatnak a képzésen, ha a teljesítményük objektíven gyenge. Ezzel pedig – állítása szerint – nemcsak az egyetem diplomájának értéke csökkenne, hanem az egész egészségügyi rendszer biztonsága is sérülne.

Semmelweis Egyetem

Az egyetem vezetése szerint a módosítás a hallgatók érdekeit szolgálja

A Semmelweis Egyetem elutasítja a kritikát, és hangsúlyozza, hogy a TVSZ módosítása kizárólag a hallgatók méltányos és egységes értékelését szolgálja. Szerintük az oktatás szabadsága nem azonos a korlátlan bukatás szabadságával, és nem igaz, hogy a döntés csorbítaná az oktatói autonómiát. Úgy fogalmaztak:

Az oktatás szabadsága nem egyenlő a buktatás szabadságával. A buktatás mennyisége pedig nincs közvetlen összefüggésben az oktatás minőségével.

Az egyetem szerint a vizsgák egységesítése és az értékelés objektivitása a legfontosabb cél, és ezt a rendszer átláthatósága is garantálni fogja. Tagadják, hogy az alapítványosodás vagy a lemorzsolódási arány indokolta volna a módosítást, és hangsúlyozzák: a Semmelweis a legnehezebben bekerülhető orvosképző intézmény Magyarországon, magas felvételi pontszámokkal és nagy túljelentkezéssel.

Idén is van magyar egyetem a legjobb 250 között a THE orvostudományi rangsorában

A vezetés szerint a szabályváltoztatást a Szenátus gyakorlatilag egyhangúan fogadta el, és az intézkedések célja, hogy minden hallgató egyenlő esélyekkel induljon, függetlenül attól, melyik oktató vizsgáztatja.

Egyre több egyetemet vállalati logika szerint irányítanak

A Telex Pásztor Erzsébetet, az ELTE habilitált oktatóját és az Oktatói Hálózat tagját is megszólaltatta, aki szerint az európai felsőoktatásban is megfigyelhető a jelenség, hogy a jegyek mögött egyre kevesebb valós tudás áll. Ennek oka szerinte az, hogy az egyetemeket egyre inkább vállalati logika szerint irányítják, majd a teljesítmény mérésére szolgáló indikátorok gyakorlatilag azt jutalmazzák, ha minél több hallgató halad tovább a képzésben.

Pásztor szerint az is rontja a helyzetet, hogy

a hallgatók jelentős része dolgozni kényszerül tanulmányai mellett

, részben a kollégiumi férőhelyek hiánya és a magas albérleti árak miatt. Emiatt kevesebb idejük jut tanulásra, ami természetesen rontja a teljesítményüket. Ha azonban a rendszer úgy változik, hogy így is át lehet menni a vizsgákon, az hosszú távon csak tovább gyengíti a tudásszintet, miközben az oktatók terhei nem csökkennek, sőt sok esetben nőnek.