1. Az érzés, amikor te még az első vizsgáidat sem csináltad meg, de van, aki már végzett velük

Nincs annál rosszabb, mint amikor az ismerőseid a különböző közösségi oldalakra azonnal kiposztolják a sikeres félévüket, pedig te még el sem kezdted a jegyzetek összeszedését. 

2. Amikor elfogynak a helyek a legjobb időpontokra

Általában megtervezett vizsgaidőszakkal és időbeosztással ugrasz neki az egésznek? Remek, akkor biztosan ismered, azt amikor 8:00-kor kezdődő vizsgajelentkezés alkalmával 8:02-kor már nincs hely a vizsgákra. Tervezheted újra.

3. Amikor még kell 1000 karakter, de nem jön az ihlet

Mindenki rémálma az, amikor sürget a leadás, de nem tudsz töbet írni, és még nincs meg az elegendő karakter. Ilyenkor születnek a legjobb befejezések az esszékhez...

4. A jegyzetmágusok önkényuralma

Az megvan, amikor egy óra anyagát pótolnád, de senki sem "tud" jegyzetet adni? Ez az igazi egyetemista lét. Ilyenkor jönnek az alkuk és a szívességek, ha szerencséd van, akkor sikerrel járhatsz.

5. Hiába kezded el időben a könyvtárazást, mert nincs olyan hogy "időben"

Mindig az a könyv fog hiányozni, ami neked kell. Fogadd el. A városban mindenki egyszerre tanul rádiótörténetet vagy neurobiológiát. 

Ezt csak tetézi az, amikor a könyvtárban derül ki, hogy nem is kölcsönözető valójában a könyv, elveszett a netes foglalásod vagy szimplán nem létezik a keresett szakirodalom.

6. Megszerezted a szakirodalmi listát, de nem számítottál a mennyiségre

Az oktató minimális szakirodalommal foglalkozott az órákon, de a vizsgára több 10 oldalas olvasmánylistát ad fel, amin az elolvasandó részletek is minimum 200 oldalasak. Elolvasod, az egy dolog, de vajon mit kérdez? Tuti nem azt, amit kijegyzeteltél.

+1 Amikor a szóbelin kihúzod a legrosszabb tételt

Ennél nincs rosszabb. Tegyük fel, hogy tanultál. Mindent elolvastál, de pont azt a tételt húzod, ami a legnehezebb. Ilyenkor mosollyal, de belül zokogva próbálod meggyőzni az oktatót, hogy te ezt tudod.