"Nekünk karácsonykor is csak az esték a szabadok" - vizsgák vs ünnep?

Érezze magát egész nyugodtan szerencsésnek az, aki hallgatói jogviszonnyal rendelkező ember létére e sorok megjelenése idején, azaz december 24-én ott ül a monitor túloldalán, vannak ugyanis sorstársai, akik éppen tesztsor fölött görnyednek. Persze az sem jár sokkal jobban, aki most ugyan a számítógép előtt ül, de éppen egy jegyzetről kattintott át, mert mondjuk december 27-én vagy 31-én vizsgázik, netalán január 3-án kel útra – és könnyen lehet az is, hogy valakivel éppen ez fordul elő, mert egyes egyetemeken tartanak megmérettetéseket ilyen dátumokkal is.

Bár 2011 ez alól kivétel, legrosszabb esetben akár még az is megtörténhet, hogy a jobb időpontot nem találó hallgatók újév másnapján, barátságos reggel nyolcas kezdéssel adnak számot a tudásukról. Még jó, hogy elsején esély sincs a vizsgáztatásra, mert ugye a babona szerint az ember egész éve olyan lesz, amilyen az első napja volt.

Szóbeli vizsgáról az ünnepi asztalhoz

Vannak persze, akik szerint a karácsony és a szilveszter is csak ugyanolyan nap, mint a többi. „Nem volt elkerülhetetlen, de én direkt rájelentkeztem egy december 24-i vizsgára, mert nem volt épp dolgom aznap délelőtt, másrészt meg úgy voltam vele: nehogy már ez maradjon ki az életemből. Mégiscsak jól hangzik, ha megkérdezik, hogy mit csináltam karácsonykor, és én azt mondom, hogy vizsgáztam” – meséli egy hallgató. Azért elég valószínű, hogy derűs hozzáállásával fehér hollónak számít.

Irigyelni persze így sem fogjuk Szabó Ritát, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatóját, akivel elmondása szerint már előfordult, hogy a karácsonyi ebédre egyenesen a vizsgáról érkezett, de azt azért be kell látni: nem kizárólag az egyetemisták sanyarú sorsa, hogy igazoltan hiányoznak a szaloncukrok akasztózásáról és a pulykatöltögetésről.

Vizsga szilveszter előtt és után: akik kimaradnak a legjobb bulikból

Az viszont már jobbára a felsőoktatásban részt vevők kiváltsága, hogy akkor sem sok a nyugtuk, ha mondjuk karácsony után az első munkanapon vagy újévkor dolguk akad, mert ugye vizsgázni megfelelő előjáték hiányában nem nagyon lehet. Aki ilyen időpontban kényszerül ellátogatni a vesztőhelyre, annak bizony az egész ünnepi időszak keserű: a családot csak étkezések, ajándékozás és koccintások idején látja, poháralátétnek pedig rendszerint olyankor is egy tankönyvet vagy jegyzetet használ, és láthatóan nincs lélekben jelen a történések helyszínén.

„Ha az általában hathetes vizsgaidőszakra van tíz-tizenkét vizsgád, nem teheted meg, hogy decemberben egyáltalán nem csinálsz semmit. Így a karácsonyból jóformán csak az esték szabadok” – mondja Szabó Rita. „Nekem rendszerint az egész ünnep idegeskedéssel telik, egyáltalán nem tudok ráhangolódni, mert folyamatosan az jár a fejemben, hogy mi lesz a vizsgákon, meg tudom-e csinálni a beugró kérdéseket, lesz-e időm a felkészülésre. Mióta egyetemista vagyok, egyetlen szilveszterkor sem rúgtam ki úgy igazán a hámból. Általában vizsgám van január 2-án, 3-án vagy 4-én, a másnaposság pedig keresztülhúzhatja a tanulási terveket, úgyhogy valamilyen csendesebb házibuliba megyek el a barátaimmal, akik szintén visszafogják magukat” – teszi hozzá.

Nos, mindez öt éven keresztül azért már nemcsak unalmas, de kicsit megterhelő is tud lenni. Arról meg inkább ne is beszéljünk, milyen érzés az, ha mindez még hiába is történik, mert bizony néha előfordul az is. Ahogyan egy volt pázmányos meséli: „Széttanultam az agyam, épphogy beesetem a szilveszteri buliba, beszélgettem egy órát szigorú absztinenciában, éjfélkor megittam egy ujjnyi pezsgőt, mint 12 évesen, aztán hazahúztam, és január 3-án elmentem megbukni.”

Nincs mit tenni

Hogy mit lehet tenni, az jó kérdés, mert azt kell rá felelni, hogy úgy istenigazából semmit: vagy szerencséje van az embernek, és nem kényszerül rá, hogy karácsonykor is erőlködjön, vagy nincs. Valamit valamiért alapon persze azért lehet trükközni. „December 24-i vizsgákhoz ugyan soha nem volt szerencsém, de két ünnep közti időpontok előfordultak, én viszont ilyeneket annak ellenére sem vállaltam, hogy egyszerre jártam két szakra” – mondja egy volt ELTE-s hallgató.

„Ennek persze megvolt az ára, mert az ünnepek előtti rövid időben, aztán január első felében is gyakran naponta – néha naponta kétszer is – vizsgáztam, de mindig szerettem hamar letudni az elkerülhetetlent, úgyhogy olyankor csak arra tudtam gondolni, hogy én már árkon-bokron túl leszek, amikor mások még szenvednek. Amikor kis híján megzizzentem a rengeteg tanulástól, akkor persze hülyének néztek a többiek, de az ünnep idején, amikor pihentem, meg január második felében, amikorra mindennel megvoltam, már én nevettem.”

Vannak azonban olyanok is, akik mindezt egyszerűen alkatilag képtelenek végrehajtani, másoknak pedig egyszerűen a kapott időpontok nem engedik, hogy elkerüljék az ünnepi magolást és számadást. Nekik sok jót mondani sajnos tényleg nem lehet, mert az ugyan tény, hogy a legmeredekebb időpontokra vizsgát hirdetni szívtelen dolog, de az is biztos, hogy sokkal kényelmesebben nem lehet megrendezni a vizsgaidőszakot.

Arra mindenesetre ilyen alapon nyugodtan gondolhat mindenki megpróbáltatásai közepette, hogy legalább nem kell július végén vizsgáznia, sem pedig augusztusban elkezdenie az egyetemet azért, hogy decemberben szabad legyen. És ugyanígy lehet mantrázni azt is, hogy egyrészt nincs hiába az egész, másrészt egyszer vége is lesz, aztán akkor nyugodtan lehet magunkra vállalni a karácsonyi szervezkedést, és két kézzel locsolni a pezsgőt szilveszterkor.

eduline