A nyári fejtágító amolyan főpróba, az intézményben jövő februárban kezdődik az első teljes szemeszter, és a remények szerint a hallgatói létszám néhány év múlva száz főre bővülhet. Mindez magánvállalkozásban, felsőfokú részképzés formájában történik – szemeszterenként jelenleg 13 ezer dolláros tandíjért.

Az angol nyelvű AIT megálmodója Bojár Gábor üzletember, aki a háromdimenziós, ArchicCAD fantázianevű építészeti szoftvereiről ismert Graphisoftot megteremtette. Bojár jó ideje újabb intellektuális kihívásként dédelgeti élvonalbéli, nyugati egyetemekkel versengő elitképzőjének létrehozását. „A minőségi diplomával pecsételt szaktudás olyan kurrens portéka, amelyet a világ minden táján jó pénzért megvesznek. Miért ne tudnám eladni?” – morfondírozott a fizikus végzettségű szoftverszakember. Ám menet közben arra is rájött, hogy egy elit egyetem alapítása már csak az erőforrásait meghaladó – több százmillió eurós – befektetés miatt sem olyan egyszerű. Így aztán a megvalósult AIT nem egyetem, hanem részképzést nyújtó szolgáltató intézmény, amely mögött egy kft áll. Az önfenntartás jövőre tervezett eléréséig Bojár a magánvagyonából 270 millió forinttal, a csaknem 30 százalékban az érdekeltségébe tartozó Graphisoft Park Kft. és vállalkozótársa, Rubik Ernő, a bűvös kocka feltalálója 30-30 millió forinttal járult hozzá az induló tőkéhez.

Kilenc amerikai egyetemmel írt alá megállapodást az AIT, a kintiek verbuválják arra érdemes diákjaikat a részképzésre. Az intézet nem a hallgatókkal áll üzleti kapcsolatban, az egyetemek dolga eldönteni, megér-e nekik 13 ezer dollárt a budapesti részképzés. A partnerek vállalták, hogy az itt tanulók kreditpontjait beszámítják. Az AIT partnere a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) is. Az aláírt oktatási szerződésben a Műegyetem egyik kihelyezett szakirányaként szerepel az intézet.

„Az állami finanszírozású Műegyetemet nem bevételnövelő profitérdek ösztönözte” – hangsúlyozza Vajta László, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánja. Elsősorban azt várja az együttműködéstől, hogy az amerikai egyetemek intézményesen elismerik majd a BME más diákjainak kreditjeit is a jelenlegi eseti elbírálás helyett. Az AIT-vel kötött megállapodás másik, nem kevésbé fontos eleme, hogy a Műegyetem hallgatói tandíjmentesen vehetnek részt a tanulmányi programokban, várhatóan ők adják a létszám 10-15 százalékát.

Ran Libeskind-Hadas professzor, a Harvey Mudd College tanára szerint diákjaik szemében vonzó a tanrend, újszerűen egzotikus Budapest. Nagyon kevés ilyen informatikai program létezik, a nem angol nyelvű országokban talán nincs is hozzá hasonló – állítja. Ám a kétségeit sem rejti véka alá: reputáció híján időbe telik, amíg a „nagy kaliberű” diákok kellő számban az AIT-t választják. Mindent együttvéve Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is jó kezdeményezésnek tartja az elitképzést zászlajára tűző magánintézetet. Az állami finanszírozású egyetemek számára követendőnek tartja a profitorientáltságát – legalábbis abban az értelemben, hogy a képzés ráfordításai megtérüljenek.

Sajátosan ötvözi az AIT tanrendje az informatikai tudományokat a piaci ismeretekkel. A tanári kar tagja például Falus András akadémikus, Csermely Péter biokémikus és Rubik Ernő. A vendégelőadók sorában Barabási Albert-László, a Harvard Egyetem hálózatkutatója, Babai László és Lovász László matematikus szerepel, de ígéri részvételét Charles Simonyi, a Microsoft Office programcsomag atyja is. Bojár nem kívánta számszerűsíteni a tanári fizetéseket, csupán annyit mondott, hogy azok magyar mércével magasnak számítanak. Az üzletember szerény profitot vár az intézménytől, de osztalékot később sem akar kivenni.

„Az AIT az 1,3 millió dollárral nem akkora üzlet” – mondta Bojár, de annál értékesebbnek tartja az IT-tanoda kapcsolódását a Graphisoft Parkhoz, ahol már több világcég, így a Microsoft, az SAP vagy a Canon is berendezkedett.


Heimer György

HVG