Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
Az építőipari szakmákat oktató szakközépiskolák és szakgimnáziumok tanműhelyeinek többsége korszerűtlen, a gyakorlati oktatók bére alacsony, a gyakorlati szakképzés intézményrendszere szétaprózódott: mintegy 90 helyen folyik gyakorlati képzés, miközben a tanulók száma országosan nem éri el a 10 ezret - áll a közleményben.
Az ÉVOSZ szerint a szakiskolai gyakorlati oktatás pazarló és alacsony színvonalú. A gyakorlati képzést nehezíti, hogy az építőiparban a kivitelezési munkák helyszíne folyamatosan változik, a rendelés-állomány ingadozása miatt előre nehezen kiszámítható, a néhány munkavállalót foglalkoztató vállalkozások többsége pedig csupán egy-egy feladat elvégzésre specializálódik, így ezeknél a vállalkozásoknál a tanuló nem ismerheti meg és sajátíthatja el szakmája minden részterületét.
Az ÉVOSZ úgy véli, egységes elvek alapján, állami, kamarai és szakmai szervezetek közös irányításával hét regionális képzőközpontot kellene felállítani. A szakképzési hozzájárulásból fenntartott, központi irányítással működő, gyakorlati képzőközpontok feladata a gyakorlati alapkompetenciák oktatása, míg a vállalkozások feladata a munkahelyi gyakorlat és munkatapasztalat megszerzésének biztosítása lenne.
Közölték, hogy az építőipar speciális helyzete miatt Nyugat-Európában a duális képzési rendszerekben mindenütt megtalálhatóak az üzemek feletti gyakorlati képzőközpontok, amelyek a gyakorlati alapkompetenciák elsajátításában és begyakorlásában játszanak fontos szerepet, a munkáltató feladata pedig az, hogy lehetőséget adjon a diákoknak valós munkahelyi tapasztalatok megszerzésére.
