"Kezdhetünk pakolni?" - fájóan őszinte darab a "jövőképtelenségről"

"Sokkolt az előadás. Vagy inkább szíven ütött. Megrázott, hogy azok a diákok, akiket egyébként jól ismerek, akiket éveken át tanítottam, milyen végtelenül kilátástalannak látják a sorsukat ebben az országban. Szinte fájt az őszinteségük" – mondta a Népszabadságnak Koromné Beck Zsuzsanna, a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium (VMG) igazgatója, akit a végzős drámatagozatos osztály Jövőképtelen című előadása kavart fel ennyire.

Az idei országos diákszínjátszó-találkozón az Év Előadása díjat elnyert alkotás alcíme azt is világossá teszi, hogy miért: „Merre tart az ország és merre tartunk mi? Van-e esélyünk itthon boldogulni, vagy kezdhetjük pakolni a cekkerünket?”

"Tavaly ősszel azzal kezdtük a közös munkát a diákokkal, hogy egy beszélgetés keretében megkérdeztük tőlük, milyen gondok foglalkoztatják a generációjukat leginkább, miket tartanak az őket körülvevő világban a legsúlyosabb problémáknak" – mondta a lapnak Perényi Balázs drámapedagógus, aki kollégájával, Somogyi Tamással közösen rendezte az előadást. "Az elsők között nevezték meg az „elmenni vagy maradni” dilemmáját, és azzal kellett szembesülnünk, hogy az osztály fele külföldön képzeli el a jövőjét" - tette hozzá.

Facebook

Az előadásból kiderül, hogy miért. A fiatalok szerint a magyar társadalom legégetőbb kérdései vagy „nincsenek kibeszélve”, vagy az egymást követő politikai kurzusok eddig a diákok számára elfogadhatatlan válaszokat adtak ezekre. A Jövőképtelen egymástól látszólag független, valójában szorosan összetartozó jeleneteiben az egzisztenciális félelmek a legerősebbek (a felsőoktatásba készülő végzősök főként a tandíjtól, a majdani munkanélküliségtől, a röghöz kötéstől, az általuk vágyott diplomák elértéktelenedésétől tartanak), de borzasztóan zavarja őket a különböző kisebbségekkel szembeni diszkrimináció erősödése: a romák, a melegek, az idősek számukra is érzékelhető kirekesztése. Van véleményük az abortuszról és a szánalmas politikai elitünkről is.