Az Autizmus Napján minden alkalommal tudatosul bennünk, hogy egy olyan problémával kell szembenéznie a világnak, amelyről még nem tud eleget, viszont hatásait már a közeljövőben érzékelni fogja. Fontos lenne azonban, hogy ezzel ne csak április másodikán törődjünk, hanem minél hamarabb elkezdjünk vele foglalkozni: az autizmus spektrumzavart megélők száma ugyanis egyre nő, a társadalmi ellátórendszerek azonban nem készek arra, hogy befogadják őket.

Az autizmus nem látható állapot, és mivel nagyon sok formában nyilvánul meg, nehéz hozzá alkalmazkodni. Jelenleg közel 67 millió embert érint világszerte, Magyarországon pedig a gyakorisági adatok szerint 60 ezer embert. Évente több gyereket diagnosztizálnak autizmussal, mint cukorbetegséggel, rákkal vagy AIDS-vel együttvéve. A helyzetet ráadásul nehezíti, hogy jelenleg nem tudjuk pontosan, mi „váltja ki” az autizmus megjelenését az érintett emberekben.

Lemaradó oktatási rendszer

A társadalom felkészületlensége nem csupán a mindennapokban jelenik meg; az esetek többségében az oktatásban dolgozók sem rendelkeznek kellő rálátással és képzettséggel ahhoz, hogy kezelni tudják az autizmussal élő diákok igényeit, és segíteni tudják beilleszkedésüket. Évről évre egyre több autizmussal diagnosztizált gyerek kerül be az oktatási rendszerbe - 2002 óta megduplázódott a számuk -, miközben átlagos társaik száma egyre csökken. Ugyanakkor a szakképzés és az intézményi keretek változatlanok, ami nagyon súlyos következményeket vetít előre.

A kellő odafigyeléssel megfelelően integrálható és kiválóan fejleszthető diákok állapota és beilleszkedési készsége egy felkészületlen oktatási intézményben leromlik, ezáltal felnőttként sem tudnak boldogulni, adott esetben szakmát szerezni és társas kapcsolatokat kialakítani. A kevésbé integrálható autizmussal élő diákok pedig elutasítással és értetlenséggel találkozva még inkább ki lesznek taszítva környezetükből.

Korszerű képzettséggel rendelkező oktatók hiányában az átlagos gyerekek sem értik és tanulják meg, hogyan lehet működő, pozitív kapcsolatot kialakítani autizmussal élő társaikkal és így nem lesznek toleránsak más segítséggel élő embertársaikkal sem. Az oktatás tehát – ahogyan a társadalom valamennyi területén – kulcsfontosságú az autizmus kérdésének kezelésében.

A stratégia már elkészült

Az ellátórendszer természetesen nem csupán az oktatásra szorítkozik: meglehetősen szerteágazó és összetett intézményhálózatról van szó, melyet egyrészt tovább kell fejleszteni, másrészt pedig új elemekkel kell gazdagítani. Ennek egyes lépéseit és folyamatait az 1062/2007-es kormányhatározat alapján az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) egy féléves szakértői munka, majd az azt követő társadalmi egyeztetés keretein belül az Országos Autizmus Stratégiában dolgozta ki.

A Stratégia egy öt évre szóló átfogó intézményfejlesztési terv, mely a diagnosztika, a szakemberképzés, oktatás, fejlesztés, foglalkoztatás, felnőttképzés és családtámogatás területén fogalmaz meg középtávon elérhető célokat és feladatokat. Az anyagban foglalt javaslatok a szociális, az egészségügyi és az oktatási tárcák tevékenységkörébe illeszkednek.

A határozat értelmében 2008. július 31-éig kellett volna az érintett minisztériumoknak kidolgoznia az intézkedési terveket, ez azonban máig nem történt meg. Csupán egy nem hivatalos egyeztetésre és néhány telefonbeszélgetésre került sor a szociális minisztériummal, érdemi előrelépés nélkül. Azonban minden elvesztegetett hónap tovább késlelteti a helyzet megoldását és rontja az autizmussal élők helyzetét, társadalmi beilleszkedésének esélyeit.

2009. április másodikán az AOSZ és a Concorde Csoport által alapított Mosoly Otthon Alapítvány a BenX című filmen keresztül kívánta felhívni a figyelmet a helyzet súlyosságára. A filmet a budapesti Kinóban, valamint az e-cinema rendszeren keresztül több vidéki városban tűzték műsorra azon a napon.