A Financial Times által ismertetett tanulmány szerint a diákok több mint 90 százaléka nem képes felismerni a betűk hangjait, vagy elolvasni egyszerű szavakat három év iskolába járás után. A helyzet a járvány után tovább romlott: a 10 éves gyerekek 70 százaléka nem tud elolvasni és megérteni egy egyszerű szöveget.

A probléma főként a Világbank által „alacsony és közepes jövedelmű” kategóriába sorolt országokat érinti – például India, Nigéria, Kenya, Banglades, Indonézia, a Fülöp-szigetek vagy Peru is ide tartoznak. Ezekben az államokban ugyan nőtt az iskolába járó gyerekek aránya, az oktatás minősége azonban sokszor elmarad a kívánt szinttől.

A kutatás szerint a probléma gyökere az elavult, tudományos bizonyítékok nélküli tanítási gyakorlatban rejlik. Ehhez társul a könyvek hiánya, a nem megfelelő tanárképzés, a magas hiányzási arány, az oktatás idegen nyelven, illetve az, hogy az oktatás gyakran nincs a gyerekek tudásszintjéhez igazítva.

Dél-Afrikában kutatja a dinoszauruszokat egy magyar geológus

A nyelvi akadály is nehezíti a tanulást

A jelentés szerint a gyerekek egyharmadát olyan nyelven tanítják olvasni, amelyet nem beszélnek vagy nem értenek jól. Például sok afrikai országban az oktatás nyelve továbbra is az egykori gyarmati nyelv – angol vagy francia –, miközben a gyerekek otthon teljesen más nyelvet beszélnek.

A szakértők szerint a megoldás az anyanyelvi oktatás erősítése, vagy célzottabb, intenzívebb nyelvi fejlesztés lenne. A jelentés kiemeli a fonetikai tudás, az olvasási folyékonyság és a szövegértés fejlesztésének fontosságát is. A korai olvasási készségek javítása kulcsfontosságú a későbbi tanulás és a gazdasági fejlődés szempontjából.

A tanárok változásra készek, de támogatásra van szükségük

David Edwards, a világ tanárszakszervezeteit tömörítő Education International főtitkára szerint a pedagógusok többsége egyetért a kutatás megállapításaival, és hajlandó lenne a rendszerszintű változtatásokra. Ugyanakkor figyelmeztetett: a megfelelő szakmai fejlődés, az együttműködésen alapuló kutatás, a kezelhető osztálylétszámok és a tankönyvek biztosítása nélkül a rendszer „pont azt fogja termelni, amire tervezték – az egyenlőtlenséget”.