1. Ráébredtek arra, hogy nem érdemes áltatni magatokat. Életetek legnagyobb hazugsága volt, hogy nem kell jegyzetelni, úgyis mindenre emlékezni fogtok.

2. Elfogadjátok, hogy nem szégyen segítséget kérni.

3. Rájöttök, hogy a tanárotoknak mindenben igaza volt. Tényleg többet kellett volna tanulni az elmúlt négy/öt/hat/nyolc évben.

4. Azt is elfogadjátok, hogy - még az egyetem elkezdése előtt - meg kell tanulni tanulni. Anélkül nem fog menni több száz oldal megtanulása.

5. Az utolsó tanítási nap végén elismeritek, hogy szerettetek középiskolások lenni. Az elejétől a végéig.

6. És arra is ráébredtek, hogy mindenki (de tényleg mindenki) hiányozni fog. Még a flúgos kémiatanár, a katonatisztként viselkedő matektanár és a furcsa osztálytárs is.

7. Még mindig nem tudjátok, mit kezdjetek az életetekkel, de legalább észreveszitek, hogy mások sem. Még pánikolni is jobb társaságban.

8. Szembe kell néznetek azzal, hogy igenis számít a helyesírás és az, milyen az írásképetek. Legkésőbb akkor ráébredtek erre, amikor meglátjátok, hány pont múlik ezen.

9. És végre belátjátok, tényleg érdemes vázlatot készíteni egy-egy esszé megírása előtt.