A Balaton ma is rendkívül alacsony vízállása nem példa nélküli: az ELTE kutatói szerint az elmúlt 11 ezer év során voltak olyan időszakok, amikor a tó hosszú éveken át a mainál is jóval szárazabb körülmények között létezett. A kutatók szerint a múlt tanulságai segíthetnek megérteni, milyen jövő várhat a Balatonra a klímaváltozás miatt.
A Balaton, a Velencei-tó és a Duna idei rekordközeli alacsony vízállása ismét ráirányította a figyelmet arra, milyen sérülékenyek Magyarország vízkészletei. Az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének kutatói ezért a Balaton több ezer éves múltját vizsgálták, eredményeiket pedig Magyari Enikő vezetésével a Quaternary Science Reviews tudományos folyóiratban tették közzé.
A kutatók szerint a jelenlegi helyzet nem kizárólag az idei nyár következménye. A Balaton vízgyűjtőjén 2021 és 2026 áprilisa között csaknem 500 milliméter csapadék hiányzott, ráadásul a 2025–2026-os tél is jóval szárazabb volt az átlagosnál, így a tó már tavasszal sem tudott megfelelően feltöltődni. A folyamatot tovább súlyosbítja a tartós hőség: a magas hőmérséklet és a száraz időjárás miatt egyre több víz párolog el a tavakból, miközben a kiszáradó talaj tovább fokozza a felmelegedést.
Így változott a magyar tenger környezete az elmúlt évezredek során
A kutatók a Balaton Szemesi-medencéjéből kiemelt üledékmagokat elemezték. Ezek valóságos természetes klímaarchívumként őrzik a tó múltját: az egyes üledékrétegek kémiai összetételéből és szerkezetéből meg lehet állapítani, milyen lehetett a vízszint és az éghajlat több ezer évvel ezelőtt.
Az elemzések alapján két különösen száraz időszakot azonosítottak. Az első mintegy 8050–7350 évvel ezelőtt, a második pedig 5450–4500 évvel ezelőtt zajlott. A kutatók szerint az első volt a Balaton elmúlt 11 ezer évének legszárazabb időszaka. Ekkor a tó vízszintje tartósan alacsony volt, a nyarak melegebbé váltak, és a környéken a szárazságtűrő növényzet is elterjedt.
Miért alakulnak ki egyre gyakrabban az aszályok?
Az aszály kialakulásában a légköri cirkuláció fontos szerepet játszik. A tartós anticiklonok és magaslégköri gerincek eltérítik vagy legyengítik a csapadékot hozó frontokat. A leszálló légmozgás napos, száraz időt eredményez, miközben a meleg levegő, a napsugárzás és a szél fokozza a tavak párolgását.
A kiszáradó talaj tovább erősíti a felmelegedést: egyre kevesebb energia fordítódik párologtatásra, és egyre több a felszín és a levegő közvetlen melegítésére. A globális felmelegedés nem önmagában felelős minden egyes aszályért, de magasabb hőmérsékleti alapról indulva növeli a párolgási vízigényt, és gyakoribbá, hosszabbá és intenzívebbé teszi a hőhullámokat.
Közelebb kerülhetünk ehhez az állapothoz?
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a több ezer évvel ezelőtti vízszinteket nem lehet közvetlenül összehasonlítani a mai mérésekkel, ezért azt sem lehet megmondani, hogy a Balaton ismét eléri-e ezt az állapotot.
A klímamodellek viszont arra utalnak, hogy külső vízpótlás nélkül a század során egyre gyakoribbá válhatnak a rendkívül alacsony vízállások. A legkedvezőtlenebb forgatókönyvek szerint 2050 után felgyorsulhat a Balaton vízszintjének csökkenése, és a század végére egyre gyakrabban alakulhatnak ki a mostanihoz hasonló vagy még súlyosabb helyzetek.
A kutatók szerint éppen ezért fontos megismerni a tó múltját: az üledékekből kiolvasható információk segíthetnek abban, hogy a jövőben a vízszintszabályozásról, a vízpótlásról és a Balaton környezetének fejlesztéséről hosszú távon is megalapozott döntések szülessenek.
A klímaváltozás következménye már egyértelműen látható a magyarországi mérési adatokban is: a nyarak és a telek melegszenek, a hőhullámok pedig egyre gyakoribbak, hosszabbak és intenzívebbek. A csapadék eloszlása is szélsőségessé válhat, ami együtt jár a nyári aszálykockázat növekedésével.