A „zsenialitás” férfi privilégium? - új kutatás készült a lányok hátrányáról a tudományban
„Ha egy mérnökre, egy informatikusra vagy egy fizikusra gondolunk, nagy eséllyel egy férfit képzelünk magunk elé.”
Az amerikai Igazságügyi Minisztérium által nyilvánosságra hozott e-mailek botrányos kijelentéseit a 19th News szedte össze, amik érzékletes képet festenek arról, hogyan működött a tudományos elit zárt világa – és kik maradtak ki belőle.
Az egyik 2018-as levelében Epstein így fogalmazott:
„A nők mind gyengék, és csak figyelemelterelésnek jók, bocs.”
A connecticuti luxusfarmon szervezett eseményt John Brockman hozta össze, aki évek óta gyűjtötte egy asztalhoz a technológia és a tudomány legismertebb alakjait. Ezek a találkozókon születtek könyvprojektek, kutatási együttműködések és finanszírozási lehetőségek.
Amikor azonban két női tudós is felkerült a vendéglistára, Epstein tiltakozott.
„A régi konferenciák nem törődtek a diverzitással. Javaslom, te se tedd” – írta Brockman-nak.
Brockman azzal érvelt, hogy egy mesterséges intelligenciáról szóló könyv ma már nem jelenhet meg kizárólag férfi szerzőkkel. A #MeToo korszakában ez nemcsak elvi kérdés, hanem reputációs és üzleti szempont is.
AFP / Brendan Smialowski
„Nincsenek igazán okos nők – egy sem”
A levelezésekből az is kiderül, hogy a női intelligenciát nyíltan megkérdőjelezték. Az AI-kutató Roger Schank egy 2010-es e-mailben arról írt, hogy szerinte az intelligencia „valódi fókuszból” fakad, és ritka az a nő, aki nem azzal foglalkozik elsődlegesen, mit gondolnak róla mások. Úgy fogalmazott egy Epstein-nek küldött e-mailben, hogy:
„Nehéz zseninek lenni, ha azon aggódsz, kövérnek látszol-e, miért utál egy másik nő, vagy miért nincs Kelly táskád.”
Epstein pedig így válaszolt: „Ez a statisztikai eloszlás széle – nincsenek igazán okos nők. Egy sem.”
Epstein milliókat adományozott kutatásokra, vacsorákat és zártkörű találkozókat szervezett, valamint befolyásos üzletemberekkel kötötte össze a tudósokat. Ezek a kapcsolatok gyakran meghatározták, ki jutott komoly finanszírozáshoz, ki alapíthatott jól felszerelt labort, és ki építhetett akadémiai karriert.
Ha a nők már a meghívólistáról is lemaradnak, az hosszú távon a szakmai előmenetelükre is hatással lehet. A láthatóság, a kapcsolati háló és az ajánlások kulcsszerepet játszanak a tudományos világ csúcsán.
Milyen egyetlen nőnek lenni a tárgyalóasztalnál?
A megszólaló női kutatók szerint a levelek tartalma nem a semmiből jött – inkább kimondottá tett valamit, amit korábban is tapasztaltak.
Volt, aki arról beszélt: pályája során rendszeresen ő volt az egyetlen nő a tárgyalóasztalnál. A beszélgetések hangneme, a „fiús” belső poénok, a félmondatokból álló összekacsintások mind azt az érzést erősítették benne, hogy jelen van ugyan, de nem igazán része a körnek.
„Nagyon tudatában leszel annak a pasis heccelésnek, aminek nem vagy része, és valahogy kirekesztettnek érzed magad” – mondta Alison Twelvetrees, egy Egyesült Királyságban élő neurobiológus.
Egy másik kutató szerint a legnehezebb nem is a nyílt sértés, hanem a láthatatlan kizárás. Amikor nem hívják meg a vacsorára. Amikor egy konferencián automatikusan a férfi kollégához intézik a szakmai kérdést. Amikor egy ötlet után csend következik – majd pár perccel később ugyanazt a gondolatot egy férfi kolléga mondja ki, és máris elismerést kap.
Többen úgy nyilatkoztak: a most nyilvánosságra került e-mailek azért voltak különösen felkavaróak, mert megerősítették azt az érzést, hogy a zárt ajtók mögött zajló beszélgetésekben valóban megkérdőjelezik a női tudósok kompetenciáját.
