A húshagyókedd mozgó dátumú ünnep, ami a húsvét időpontjától függ: a húsvétvasárnap előtti negyvenhetedik nap, vagyis a húsvéttól visszafelé számított hetedik vasárnap utáni kedd – írja a Wikipédia. Magyarországon és a világ több más pontján is különféle ünnepségek és népszokások kapcsolódnak a húshagyókeddhez.
Véget ért a farsang
A húshagyókedd a farsangi szezon utolsó napja, amit helyen karnevállal ünnepelnek. A leghíresebb a New Orleans-i karnevál, de erre a napra esik a velencei karnevál utolsó napja is.
Az angolszász országokban Palacsinta napnak is nevezik (a másik elnevezés Shrove Tuesday, vagyis gyóntató kedd), ami arra vezethető vissza, hogy az 1400-as években a nagyböjt előtti utolsó napon gyorsan el kellett fogyasztani a háztartásban található tojást és zsírt, és a palacsintasütés volt ennek a legegyszerűbb módja. Ezen a napon „palacsinta-futást” is tartanak, amelyeken a résztvevők gyakran vicces ruhákban, palacsintasütővel a kezükben futnak versenyt, miközben a palacsintát fel-feldobva meg is kell forgatni. A leghíresebb futóversenyt a buckinghamshire-i Olney városában tartják, sok más programmal, például palacsintaevő versennyel együtt.
Izgalmas műveltségi teszt a magyar népszokásokból
Madzaghagyókedd és maskurázás
Húshagyókedden Zala vármegye több falujában szokás a „maskurázás”: ilyenkor a gyerekek maskurának öltöznek, különféle házi készítésű jelmezeket öltenek magukra, és járják a falu házait. Az őket fogadó házaktól apró ajándékokat, édességet, pénzt kapnak. Este a felnőttek öltöznek be, vagyis eltakarják az arcukat egy ronggyal, a fogadó házaknál pedig megpróbálják kitalálni, kit rejt a „maskura”, és kérdezgetik, ugratják egymást.
Ezt a napot Nagyváty baranyai faluban madzaghagyókeddként is ismerik, ami arra utal, hogy ezután már semmilyen élelem nem lóg az éléskamrában madzagon – írja a Naptárak. Ahol házasulandók voltak, ott megtartották az utolsó lakodalmakat nagyböjt előtt.
Ezt a napot többfelé mágikus napnak tartották: a népi hiedelem szerint az ekkor morzsolt kukorica bő termést hozott, egyes vidékeken pedig egy fejsze fokával megkopogtatták a gyümölcsfák törzsét, hogy sok termést hozzanak. Máshol szalmabábot készítettek, ami a telet jelképezte, majd a nap végén elégették vagy vízbe dobták. Ezen kívül igyekeztek mindenhol az utolsó lakomákat éjfélig befejezni, hiszen másnaptól már érvényben voltak a nagyböjt szabályai.
Ha valahol fánk sül, ott biztosan ünnep van. Már a középkori Európában is létezett fánk, ami a bőség, mulatság és az önfeledt vigasság jelképe volt, főleg a farsangi időszakban, amikor a nagyböjt előtti utolsó nagy lakomákat tartották.