Három furcsa és kissé rémisztő karácsonyi szokás Európából

Európa egyes országaiban azonban egészen különös – néhol kifejezetten ijesztő – hagyományok is kapcsolódnak az ünnephez. Izland rémmacskájától az ukrán szerencsepókokon át egészen a svéd szalmakecskéig számos legenda és szokás él tovább a mai napig.

Karácsonyi rémmacska Izlandon

Izlandon régóta fontos szerepet játszik a karácsonyi ajándékozásban a ruha. Az ünnepi időszakhoz kapcsolódik Jólakötturin, a karácsonyi macska legendája, amely azonban korántsem egy kedves mesefigura. A történet szerint ez a hatalmas, félelmetes állat mindenkit felfal, aki karácsonyra nem kapott legalább egy új ruhadarabot.

A hagyomány gyökerei a régi időkig nyúlnak vissza, amikor

a gyerekeknek az ünnepek előtt el kellett végezniük a házimunkát és a rájuk bízott feladatokat.

A szorgalmas gyerekek jutalmul ruhát kaptak, a lusták és rendetlenek viszont ajándék nélkül maradtak – rájuk pedig a rémmacska leselkedett. Jólakötturinn nem mindennapi teremtmény: a legenda szerint még a legmagasabb házaknál is nagyobb, és az ablakok alatt lopakodva figyeli, kin lát új ruhát. A mese szerint először a rosszcsont gyerekek vacsoráját, majd magukat a gyerekeket is felfalja.

A hátborzongató történet azonban nem csak fegyelmezésre szolgált. Arra is emlékeztette az embereket, hogy karácsony táján gondoljanak a szegényebbekre, és adományozzanak ruhát azoknak, akiknek nem jut új öltözék az ünnepre.

Karácsonyi pók Ukrajnában

Ukrajnában ezzel szemben egy sokkal szelídebb, bár szokatlan hagyomány él: sok helyen pókhálókat és pók alakú díszeket akasztanak a karácsonyfára. A szokás egy népmeséből ered, amely egy szegény asszonyról szól, akinek nem volt pénze feldíszíteni a fáját. Karácsony reggelén azonban arra ébredt, hogy a pókok csillogó hálókkal szőtték be a fát, így téve azt ünnepivé.

A történet óta a pók Ukrajnában a szerencse jelképe lett, és úgy tartják, hogy

aki karácsonykor pókot vagy pókhálót talál a fán

, annak bőséget és jó szerencsét hoz az új esztendő.

A híres svéd szalmakecske

Svédországban, Gävle városában az egyik legkülönösebb karácsonyi hagyomány a hatalmas szalmakecske felállítása. A város főterén az 1960-as évek óta minden évben megépítik ezt az óriási figurát, amely a Yule-kecske néven ismert.

A kecske a pogány téli ünnepek és a keresztény karácsony összefonódásának szimbóluma. A

skandináv

mitológiában Thor isten harci szekerét két kecske húzta, ezek alakja olvadt bele később a karácsonyi hagyományokba. A gävlei szalmakecske azonban már az első évben balszerencsés sorsra jutott: szilveszterkor leégett.

Azóta szinte hagyománnyá vált, hogy minden évben újra felépítik a kecskét, és rendre akadnak, akik megpróbálják felgyújtani. Olyannyira, hogy ma már fogadásokat is kötnek arra, vajon túléli-e az adott évet. 1966 óta összesen 25 alkalommal sikerült lángba borítani a híres szobrot, amely így a világ egyik legkülönösebb karácsonyi jelképévé vált.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A szöveges értékelés önmagában nem oldja meg az osztályozás problémáját”

Christopher Nolan Csillagok között című filmjében Cooper egy iskolai beszélgetés során szembesül azzal, milyen abszurd következtetésekre juthatunk, ha egyetlen adattal próbálunk leírni valami összetettet. Az iskolában mégis nap mint nap ezt tesszük. Egy számot rendelünk a gyerek teljesítményéhez, majd úgy kezeljük, mintha az a tudásáról is teljes képet adna. Az ötös jó tanulót, a kettes gyengét jelent. A bizonyítvány lezárja a vitát. Ritkán kérdezzük meg, mit mond valójában az osztályzat, és mit takar el. Vélemény

Lannert Judit a jövő évi költségvetés részleteiről: a béremelések mellett iskolafelújításokat is terveznek

Korszerű tanulási tereket, a pedagógusok és az oktatást segítő dolgozók bérezésének javítását, az egyetemi bérkülönbségek csökkentését, valamint az ifjúságpolitikára fordított keret megduplázását is ígéri Lannert Judit. A 2027-es költségvetésben az oktatási egyenlőtlenségek mérséklésére és a diákok jóllétének javítására helyeznék a hangsúlyt.