Karácsonyi rémmacska Izlandon
Izlandon régóta fontos szerepet játszik a karácsonyi ajándékozásban a ruha. Az ünnepi időszakhoz kapcsolódik Jólakötturin, a karácsonyi macska legendája, amely azonban korántsem egy kedves mesefigura. A történet szerint ez a hatalmas, félelmetes állat mindenkit felfal, aki karácsonyra nem kapott legalább egy új ruhadarabot.
A hagyomány gyökerei a régi időkig nyúlnak vissza, amikor
a gyerekeknek az ünnepek előtt el kellett végezniük a házimunkát és a rájuk bízott feladatokat. A szorgalmas gyerekek jutalmul ruhát kaptak, a lusták és rendetlenek viszont ajándék nélkül maradtak – rájuk pedig a rémmacska leselkedett. Jólakötturinn nem mindennapi teremtmény: a legenda szerint még a legmagasabb házaknál is nagyobb, és az ablakok alatt lopakodva figyeli, kin lát új ruhát. A mese szerint először a rosszcsont gyerekek vacsoráját, majd magukat a gyerekeket is felfalja.
A hátborzongató történet azonban nem csak fegyelmezésre szolgált. Arra is emlékeztette az embereket, hogy karácsony táján gondoljanak a szegényebbekre, és adományozzanak ruhát azoknak, akiknek nem jut új öltözék az ünnepre.
Karácsonyi pók UkrajnábanUkrajnában ezzel szemben egy sokkal szelídebb, bár szokatlan hagyomány él: sok helyen pókhálókat és pók alakú díszeket akasztanak a karácsonyfára. A szokás egy népmeséből ered, amely egy szegény asszonyról szól, akinek nem volt pénze feldíszíteni a fáját. Karácsony reggelén azonban arra ébredt, hogy a pókok csillogó hálókkal szőtték be a fát, így téve azt ünnepivé.
A történet óta a pók Ukrajnában a szerencse jelképe lett, és úgy tartják, hogy
aki karácsonykor pókot vagy pókhálót talál a fán, annak bőséget és jó szerencsét hoz az új esztendő.
A híres svéd szalmakecskeSvédországban, Gävle városában az egyik legkülönösebb karácsonyi hagyomány a hatalmas szalmakecske felállítása. A város főterén az 1960-as évek óta minden évben megépítik ezt az óriási figurát, amely a Yule-kecske néven ismert.
A kecske a pogány téli ünnepek és a keresztény karácsony összefonódásának szimbóluma. A
skandináv mitológiában Thor isten harci szekerét két kecske húzta, ezek alakja olvadt bele később a karácsonyi hagyományokba. A gävlei szalmakecske azonban már az első évben balszerencsés sorsra jutott: szilveszterkor leégett.
Azóta szinte hagyománnyá vált, hogy minden évben újra felépítik a kecskét, és rendre akadnak, akik megpróbálják felgyújtani. Olyannyira, hogy ma már fogadásokat is kötnek arra, vajon túléli-e az adott évet. 1966 óta összesen 25 alkalommal sikerült lángba borítani a híres szobrot, amely így a világ egyik legkülönösebb karácsonyi jelképévé vált.
