Lannert Judit: Szeretnék a magyar állam nevében bocsánatot kérni azoktól, akiket meghurcolt az előző rendszer
Elsősorban a pályát elhagyni kényszerülő pedagógusoktól.
A húsvét közeledtével már vészesen közeleg a tavaszi szünet is, ami egy hosszabb pihenővel ajándékozza majd meg a diákokat. Viszont a pihenés mellett egy kis készülődés sem árt. Míg a nagyobbak az érettségire tanulnak, addig a kisebbek elővehetnek pár memoritert, ezesetben locsolóverset, amivel majd csoki- esetleg hímestojásért cserébe megörvendeztethetik a család női tagjait.
A locsolkodásnak nagy hagyománya van Magyarországon, de eredendően szláv népszokás volt, ami a 17. században vált elterjedté hazánkban. A locsolóversek még később párosultak a locsolkodás mellé, így magának a tevékenységnek itthon külön hagyománya lett. Sok más országban ez a hagyomány nincs jelen a húsvéthétfői tevékenységek között.
Mivel itthon ilyen nagy múltra tekint vissza, ezért rengeteg locsolóverset őrzött meg a köztudat. Hoztunk nektek most ötöt, amik a jól ismert, hagyományos versek mellett is megállják a helyüket:
- Azért, amiért kicsi vagyok, Verset mondok, mint a nagyok. Mondókámat megtanultam, Locsolómat is elhoztam. Azért, mert én kicsi vagyok, Piros tojást én is kapok.
- Itt a húsvét, eljött végre a szép lányok örömére. Mert a lányok szép virágok illatos víz illik rájuk. Ne fuss hát el, szép virágom! Locsolónak csók jár, három!
- Van e háznak rózsabokra, Nyúljék élte sok napokra, Hogy virítson mint rózsaszál, Megöntözném: ennyiből áll, A kis kertész fáradsága, Piros tojás a váltsága.
- Erdőn-mezőn nyitott szemmel, sok virágra lel az ember. Én most őket megöntözöm, a piros tojást megköszönöm! Szabad-e locsolni?
- Jó reggelt, jó reggelt,Kedves liliomszál,Megöntözlek rózsavízzel,Hogy ne hervadozzál.Kerek erdőn jártam,Piros tojást láttam,Bárány húzta rengő kocsin,Mindjárt ideszálltam.Nesze hát rózsavíz,Gyöngyöm, gyöngyvirágom.Hol a tojás, piros tojás?Tarisznyámba várom!
