Húsvéti készülődés: öt aranyos locsolóvers, amit érdemes húsvéthétfőre megtanulni

A húsvét közeledtével már vészesen közeleg a tavaszi szünet is, ami egy hosszabb pihenővel ajándékozza majd meg a diákokat. Viszont a pihenés mellett egy kis készülődés sem árt. Míg a nagyobbak az érettségire tanulnak, addig a kisebbek elővehetnek pár memoritert, ezesetben locsolóverset, amivel majd csoki- esetleg hímestojásért cserébe megörvendeztethetik a család női tagjait.

A locsolkodásnak nagy hagyománya van Magyarországon, de eredendően szláv népszokás volt, ami a 17. században vált elterjedté hazánkban. A locsolóversek még később párosultak a locsolkodás mellé, így magának a tevékenységnek itthon külön hagyománya lett. Sok más országban ez a hagyomány nincs jelen a húsvéthétfői tevékenységek között.

Mivel itthon ilyen nagy múltra tekint vissza, ezért rengeteg locsolóverset őrzött meg a köztudat. Hoztunk nektek most ötöt, amik a jól ismert, hagyományos versek mellett is megállják a helyüket:

• Azért, amiért kicsi vagyok,
  Verset mondok, mint a nagyok.
  Mondókámat megtanultam,
  Locsolómat is elhoztam.
  Azért, mert én kicsi vagyok,
  Piros tojást én is kapok.

• Itt a húsvét, eljött végre
  a szép lányok örömére.
  Mert a lányok szép virágok
  illatos víz illik rájuk.
  Ne fuss hát el, szép virágom!
  Locsolónak csók jár, három!

• Van e háznak rózsabokra,
  Nyúljék élte sok napokra,
  Hogy virítson mint rózsaszál,
  Megöntözném: ennyiből áll,
  A kis kertész fáradsága,
  Piros tojás a váltsága.

• Erdőn-mezőn nyitott szemmel,
  sok virágra lel az ember.
  Én most őket megöntözöm,
  a piros tojást megköszönöm!
  Szabad-e locsolni?

• Jó reggelt, jó reggelt,
  Kedves liliomszál,
  Megöntözlek rózsavízzel,
  Hogy ne hervadozzál.
  Kerek erdőn jártam,
  Piros tojást láttam,
  Bárány húzta rengő kocsin,
  Mindjárt ideszálltam.
  Nesze hát rózsavíz,
  Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
  Hol a tojás, piros tojás?
  Tarisznyámba várom!