Megbuktatják a diáklányokat, így tartják fent a nemek egyenlő arányát a tokiói iskolákban

A rendelkezés korábban biztosította, hogy a lányok és a fiúk egyenlő arányban tanulhassanak az iskolákban, most viszont lányok százai hullanak ki az irreális elvárások miatt.

  • Bezzeg Hanna

Tokió állami iskoláiban az 50-es években szüntették meg a nemek megkülönböztetését. Korábban a lányok alig néhány iskola közül választhattak és csak alacsonyabb színvonalú oktatást kaphattak – kevés idegen nyelvi és természettudományos órán vehettek részt, és gyakran a tananyag „lebutított” verzióját kapták.

A második világháború után bevezetett, és a mai napig érvényes szabály szerint az osztályok pontosan 50 százalékának fiúkból, szintén 50 százalékának pedig lányokból kell állniuk - írja a VICE. Az elején ennek hatására egyre több lány tanulhatott a fiúk mellett. A probléma akkor kezdődött, amikor a lányok elkezdtek jobb eredményeket elérni a teszteken, mint a fiúk. A különbség pedig akkorává nőtte, hogy a tokiói iskoláknak ma már lányokat kell megbuktatni, elutasítani a felvételi vizsgákon ahhoz, hogy fenntartsák a nemek egyenlő arányát.

Az 50-50 százalékos kvóta fenntartását úgy oldják meg a tokiói iskolák, hogy magasabb ponthatárokat állapítanak meg a lányoknak: akik nem tudják megugrani az irreális elvárásokat (az egyik intézménybe például hibátlan vizsgával és egy halom plusz ponttal lehetett csak bekerülni a lányoknak), azoknak be kell érniük az alacsonyabb színvonalú iskolákkal. Az iskolák vezetősége a kritikák ellenére sem hajlik a kvóták felszámolása felé, attól tartanak, hogy fordul a kocka és most a lányok kiváló eredményei veszélyeztetnék a fiúk oktatását.

A keleti országban az iskolázottság nagyban meghatározza a társadalomban betöltött státuszt, de az egyetemi felvételi még midnig a fiúknál népszerűbb. Ezt bizonyítja az is, hogy 2018-ban a Tokiói Egyetemen a hallgatók mindössze 20 százalékát adták a nők – a matematikai és természettudományos szakokon pedig még ennél is kisebb arányban tanultak lányok.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.