A tavalyi volt a második ilyen mérés, a feladatsort minden olyan 6. és 8. osztályos diáknak ki kellett töltenie, aki első idegen nyelvként angolul vagy németül tanul. Azok kaptak „megfelelt” minősítés, akik a maximális pontszám legalább 60 százalékát megszerezték, a feladatsor két alapkészséget mért, a hallott és az olvasott szöveg értését.

Mi az az A1-es és A2-es szint, amit (elvileg) a hatodikosoknak és a nyolcadikosoknak el kellene érniük? A1-es szinten beszél idegen nyelven az, aki - ha lassan és érthetően beszélnek hozzá - megérti az családjára és közvetlen környezetére vonatkozó alapkifejezéseket, megérti a nagyon egyszerű mondatokat, meg tud írni egy rövid, egyszerű, képeslapra való szöveget, ki tud tölteni személyes adataival például egy szállodai bejelentkezőt - a kerettanterv szerint ezt a szintet kellene elérni a hatodik évfolyam végére, akármilyen típusú iskolába is jár a diák.

A nyolcadik év végére A2-es, vagyis alapozó szinten kellene beszélni: meg kellene érteni azokat a gyakran előforduló szavakat, amelyek a családdal, bevásárlással, munkával, a környékkel kapcsolatosak. Akinek A2-es a nyelvtudása,  el tud olvasni egy egyszerű és nagyon rövid szöveget, egy nagyon egyszerű magánlevelet meg is tud írni.

Német a mumus

Az angolul tanuló hatodikosok 77,2 százaléka, a németül tanulók 72,5 százaléka szerzett elegendő pontot a "megfelelt" minősítéshez, míg angolból a nyolcadikosok 53,8 százaléka, németből 43,3 százaléka "ment át" a teszten.

„Az angolul tanulók eredményei mindkét évfolyamon jobbak voltak a németül tanulók eredményeinél, amire a két tanulói csoport közötti különbség adhat magyarázatot. Országos összesítésben a németül tanulók közül jóval többen járnak községekben iskolába, a németül tanulók között magasabb a sajátos nevelési igényű tanulók aránya, és a németül tanulóknak alacsonyabb az átlagos családi-háttér indexe" - olvasható a magyarázat a kutatási jelentésben.

Megdöbbentő ugyanis, de a községi iskolák zömében még mindig nem választhatnak idegen nyelvet a diákok - az intézmények többségében csak egy idegen nyelvet tanítanak. "A községekben iskolába járóknak több mint egyharmada, míg a Budapesten iskolába járóknak csak az egyhatoda tanul németül" - áll a jelentésben.

Budapest vs Borsod

Az viszont aligha meglepő, hogy a tavalyi idegen nyelvi mérésen (és a tavalyelőttin is) egyértelműen a budapesti iskolák diákjainak átlagpontszámai voltak a legmagasabbak, de a kutatási anyag azt is gyorsan leszögezi: nemcsak a főváros, hanem a dunántúli régió is elhúz a keleti országrész mellett.

Árulkodó adat, hogy a gyenge eredményt elérő iskolák (ezek azok az intézmények, ahol a feladatsort kitöltő diákok legfeljebb 50 százaléka szerzett „megfelelő” minősítést) több mint fele az Észak-Alföldön vagy Észak-Magyarországon van - miközben  a magyarországi iskoláknak mindössze 32 százaléka található ebben  a két régióban.

Járási adatokat a tavalyi mérés összefoglalója nem közölt, egy évvel korábban azonban - mint arról a HVG hetilap beszámolt - a legalacsonyabb átlagpontszámot angolból és németből is a nógrádi és a borsodi, valamint a Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyében élő 12–14 évesek szerezték. Az egyik legrosszabb helyzetű járásban, Encsen és környékén például a hatodikosok mindössze 11 százaléka szerzett „megfelelt” minősítést - míg Budapest V. kerületében ugyanebből a nyelvből ugyanennek a korosztálynak kivétel nélkül minden tagja elérte az elvárt pontszámot.

Falu vs főváros

A községi iskolák egyébként is rosszul állnak: az eredmények szerint a „gyengén teljesítő” 377 iskola közül 242 valamelyik községben működik (vagyis minden ötödik falusi iskola diákjai nem tudnak elég jól angolul vagy németül), míg Budapesten csak 16 ilyen iskola működik, ez a fővárosi, a mérésben részt vett iskoláknak kevesebb mint öt százaléka.