A magyar köznevelési rendszer jelenleg egy komoly paradigmaváltó krízist él át - írja a Nemzeti Pedagóguskar helyzetértékelésében, amelyet hétfőn hoztak nyilvánosságra.

A világról alkotott tudástömeg egyre szaporodó, elvárt információmennyiségben sűrűsödik, amelyet egyre nagyobb mennyiségű óratömegben próbál átadni a legtöbb iskola. A magyar iskoláspopuláció jelentős része jelentős „unalomfaktorral”, „szorongásfaktorral” és alacsony „élményfaktorral” éli végig iskolás éveit - teszik hozzá.

Emlékeztetnek arra, hogy a kerettantervi rendelet 2016-os módosítása szerint az általános iskola 1‒2. évfolyamaiban az új tananyag feldolgozása és a megelőző ismeretek ismétlése, gyakorlása a 45 perces tanórai időtartam kétharmas részében, tehát 30 perc alatt megvalósulhat, a fennmaradó időt pedig játékos módon lehet felhasználni. Ez a módosítás a szakmai gyakorlatban eddig is létező módszertan megerősítését szolgálja.

A pedagóguskar szerint nemcsak a tanároknak, hanem a diákoknak is nagy a leterheltségük. Mind az iskolai óratömeg, a diszciplináris, merev, sok helyen szervetlen struktúra, mind az otthoni feladatmennyiség következtében. Kevés így az iskolai örömforrás, ritka az élményszerű pedagógiai gyakorlat. Mindezek feszült és túlterhelt iskolai klímát eredményeznek

A helyzet megoldásának érdekében fontos, hogy tananyag tekintetében az iskoláknak a jelenleginél nagyobb szabadon tervezhető keret álljon rendelkezésére - írják. Legyen elegendő idő a képességfejlesztésre, az első két iskolaévnek ne legyen más feladata, mint az olvasás, írás és számolás tevékenységközpontú tanulása - teszik hozzá.