10. Birtokos személyjel ly-nal írva: *milye, *valamilye, *semmilye.

9. A -d végződésű igék felszólító módú alakja. Például: *küld, *mond. Helyesen ezek a formák két d-vel írandók.

8. A mindig hosszú í-vel.

7. A szó végi -u, -ú, -ü, -ű helytelen használata. Például: *árú (főnévként)

6. Indokolatlan nagy kezdőbetű. Az ünnepnapokat nem írjuk nagybetűvel.

5. Különírás-egybeírás. Például: *autó vásárlás, *iskola igazgató, *állás hirdetés.

4. A vesszők helytelen használata.

3. A mássalhangzók megnyújtása. Bizonyos szavakat, bár rövid mássalhangzókkal írjuk, hosszan ejtünk (pl. lesz [lessz], utána [utána] ~ [utánna]).

2. Az igekötő helytelen használata. Legyen szó akár helytelen egybe- (*megtudom csinálni), vagy helytelen különírásról (*ki megyek).

1. Általában j és ly felcserélése, főleg a muszáj ly-nal írva.