Március 16-tól bezártak az iskolák kapui, a diákok otthonról tanulnak digitális oktatásban. Vannak iskolák, ahol szinte zökkenőmentesen ment az átállás, minden eszköz rendelkezésre állt és a tanárok is helyt álltak. Vannak azonban olyan intézmények, ahol eddig is nehézséget okozott, hogy megfékezzék a lemorzsolódást, ebben a helyzetben pedig még nagyobb nehezebb feladatok elé néznek.

Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy az Oktatási Hivatal legfrissebb adatai szerint Nógrád megyében minden negyedik szakközépiskolás a lemorzsolódás határán billeg. A korábbi évekhez hasonlóan Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében sem sokkal jobbak az arányok: Borsodban nagyjából hatezerötszáz diákot (a tanulók 12,82 százalékát), míg Szabolcsban közel hatezer iskolást, vagyis a diákok 12,78 százalékát fenyegeti a lemorzsolódás.

A legkevésbé a budapesti (5,06 százalék), Csongrád megyei (5,15 százalék) és a Győr-Moson-Sopron megyei (6,84 százalék) tanulókat érinti a helyzet.

Az adatok szerint Nógrád megyében összesen 12 171 tanuló van, melyből 1945 a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók száma. Ha általános iskolákat nézzük, akkor 6811 tanulóból, 1304 a lemorzsolódással veszélyeztetett diák a megyében.

Még mindig a szakközépiskolákban a legrosszabbak az eredmények. Nógrádban a diákok 24,1 százaléka a lemorzsolódás határán van, és nem sokkal jobb a helyzet Szabolcsban és Fejér megyében sem.

Mi lesz most velük?

Nemrég írtunk arról, hogy A Klebelsberg Központ elnöke azt nyilatkozta, hogy az első digitális munkarendben lezajlott iskolai hét rendben ment, nem volt fennakadás.

Később azonban arról is írtunk, hogy az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetőjének blogposztja nem erről árulkodik, ugyanis vannak iskolák, ahol súlyos gondok adódtak az átállásban. Vannak olyan hátrányos helyzetű tanulók, akik nem tudják használni a KRÉTA rendszert és szüleik sem tudnak segíteni nekik. A szakember úgy véli, hogy egy kis idő után ki fog alakulni egy olyan halmaz a diákok között, akiket nem sikerült „megmozdítani”, ezáltal nem lesz folyamatos a tanulói jogviszony.

Elképzelhető, hogy hatósági eszközökre is szükség lesz, hogy rávegyük azokat a tanulásra, akik nem mozdulnak, mert a tanulói jogviszony veszélyben van.

L. Ritók Nóra posztjában leírja, hogy most visszagondol egy-egy órájára a szegregált iskolában, ahol sokszor hónapok küzdelme van a mögött, hogy egyes feladatrészeket önállóan végezzenek el a diákok.

Vajon nekik hogy fog menni? És hogy fog menni a sajátos nevelési igényűeknek, akikkel speciálisan kell foglalkozni, szinte vezetve a kezét a nyomhagyásban, mert semmi vonalbiztonsága vagy formakincse nincs?

Véleménye szerint most még inkább látszik a társadalmi szakadék, ami a családok között van.

Van, ahol nem készül napirend, és inkább szünidőnek fogják fel a helyzetet, semmint távoktatásnak.

Több visszajelzés is érkezett hozzánk azzal kapcsolatban, hogy a diákok hogyan élték meg az első hetet a digitális oktatásban. Egymástól teljesen eltérő tapasztalatokat osztottatok meg velünk, leírtátok a nehézségeket is. Ugyanebben a cikkben írtunk egy Nagykállói családról, ahol egy 11 és 13 éves lány jár iskolába. A tanuláshoz szükséges eszközök nem állnak rendelkezésre náluk, így más módszert kellett választaniuk. A házi feladatot postán kapják meg és így is kell visszajuttatni az iskolának. Az édesanya nem tud segíteni a lányoknak, így a testvérek együtt próbálnak tanulni.

Arra egyelőre nincs megoldás, hogy mi lesz a hátrányos helyzetű diákokkal, hogy a behozhatatlannak tűnő lemaradást bepótolják.

Ha ismertek olyan diákokat, szülőket, akiket érint ez a téma, esetleg ti vagytok nehéz helyzetben és szívesen megosztanátok a tapasztalataitokat, akkor írjatok az [email protected] címre vagy Facebookon.