Nemrég bejárta a világot az a történet, ahol egy 13 éves fiút zaklattak osztálytársai azért, mert sokat olvas. A zaklatók létrehoztak egy csoportot, ahol kicsúfolták, kibeszélték, majd őt magát is bevették ebbe a csoportba, hogy láthassa miket mondanak róla. Az esetnek szerencsére “jó vége” lett, ugyanis néhány órán belül 150 ezer követője és támogatója lett a kicsúfolt diáknak az Instagram-oldalán - ahol a könyveiről és az olvasásról posztolt -, és neves írók is kiálltak mellette. Azonban ez nem mindig ilyen egyszerű.

Mielőtt belekezdnénk abba, hogyan lehet megelőzni, vagy szülőként, osztálytársként helyesen kezelni a zaklatási ügyeket, érdemes tisztázni, mi is az a zaklatás (bullying). A tudományos definíció szerint (iskolai) zaklatásról akkor beszélünk, ha egy diákot ismétlődően (kb. heti rendszerességgel) fájdalmat okozó cselekedeteknek tesz ki egy vagy több más diák, aki erőfölényben van az áldozathoz képest. Ez történhet az iskolában, de történhet online is, a lényegen nem változtat.

„Ilyenkor nem baráti heccelődésről, kölcsönös ugratásról beszélünk, a bullying célja a szándékos fájdalomokozás”

– magyarázza Jármi Éva, az ELTE adjunktusa. „Az online zaklatás esetén nem is feltétlenül ismétlődő ez a dolog, hiszen az online térben a megosztás végtelen lehetősége miatt már az egyszer előforduló megalázó képmegosztás kimeríti a bullying fogalmát.” 

Bármennyire is különbözőnek tűnhet az „offline” és az online forma, vannak átfedések a kettő között: lejáratás, fenyegetés ugyanúgy történhet szóban és írásban, hasonlóan a pletykákhoz, amik szintén terjedhetnek az iskolában vagy a közösségi médiában is. Illetve a kiközösítés is előfordulhat online térben úgy, hogy csoportból zárnak ki valakit, ahogy a fenti esetben is történt.

Ki lehet áldozat?

Erre nincs egyértelmű válasz, csak rizikótényezők vannak – mondja a pedagógiai szakpszichológus. Nagyobb eséllyel lehet zaklatás áldozata, aki sok időt tölt a közösségi médiával, akinek nincs annyira kiegyensúlyozott baráti vagy családi háttere, vagy aki önértékelési problémákkal küzd.

Hogy lehet szülőként, osztálytársként észrevenni, ha valakit zaklatnak?
 
„Az online zaklatást nagyon nehezen lehet kiszúrni, nagyjából csak akkor, ha azt maga az áldozat elmondja” - emeli ki Jármi Éva. „Szülőként sokszor az egyetlelen dolog, amit tehetünk, hogy erősítjük a gyereket abban, hogy ha velük történik ilyen – mindegy, hogy benne vannak-e nyakig vagy szégyellik-e a helyzetet - mondják el.”

A pszichológus szerint az áldozatok jellemzően azért nem mernek segítséget kérni, mert szégyellik a kialakult helyzetet, hiszen például nehezen mondaná el a szüleinek valaki, hogy „kiposztolták az intim fotót, amit múlt héten küldtem el valakinek”. Azonban a zaklatások felderítésében nem csak a szülők segíthetnek, nagy szerepük van a „szemlélődőknek” is, akik tudnak a történésekről. Ők is bárkinek szólhatnak, akiben bíznak – ez nagyon fontos lépés, mert így kiderülhet egy eset, amiről a résztvevők hallgatnak – hívja fel a figyelmet a szakértő. Ez a bizalmi ember lehet tanár, szülő, egy barát, vagy akár egy professzionális segítő is. 

Ha nagyon megviseli az érintett gyereket az eset, akkor bizonyos jeleket észre lehet venni rajtuk – magyarázza a pszichológus - ilyen például a zaklatottság, aggodalom, a kapcsolatok megszakítása vagy a titkolózás. De ilyen lehet az is, ha valaki (magához képest is) szokatlanul sokat lóg a telefonján. Az elképzeléssel szemben ilyenkor a bántalmazottak nem teszik le a telefont, mert aggódnak, hogy hova fajul a helyzet és folyamatosan követni szeretnék az eseményeket.  

Mit tehetek, ha már kiderült? Kinek a feladata kezelni?

Érdekes, hogy a fizikai bántalmazásra és annak következményeire, büntetésére általában az iskolai házirendekben is kitérnek, de a sulikban jellemzően az online zaklatásokra nincs házirendi szabályozás.

Persze ha az esetek online zajlanak, de osztálytársak között történik, ennek kezelése az iskola feladata – mondja a pedagógiai szakpszichológus. Ezek az ügyek ugyanis vissza fognak folyni az intézménybe, így abban a közösségben kell kezelni a helyzetet. Jellemzően nem is szétválaszthatók az esetek – magyarázza a szakértő - mert az iskolában is ugyanúgy mehetnek. Sokszor, ami internetes zaklatásnak tűnik fel, az egy korábbi vagy egy hosszabb iskolai bántalmazás következménye, ami azért kerülhet elő online zaklatásként, mert azt könnyebben lehet bizonyítani.

„Az, hogy valakit hogyan bántanak az öltözőben, sokszor nem bizonyítható, mert az elkövetők könnyen letagadják. Ha a szülő odamegy egy kinyomtatott csetbeszélgetéssel, akkor annak nyoma van”

– mondja Jármi Éva. Ha kiderül, hogy valakit zaklatnak, akkor az első és egyik legfontosabb dolog, hogy szülőként nem szabad pánikba esni. Ha az érintett már eljutott oda, hogy mer róla beszélni, akkor hallgassátok végig és a bennük lévő félelem tovább növelése helyett kezdjetek el megoldást keresni. Ha iskolai megfélemlítésről van szó, akkor sem érdemes egyből a bántalmazót vagy annak szüleit felkeresni, ilyenkor egy pedagógusnak, osztályfőnöknek vagy az igazgatónak kell szólni – tanácsolják a segítő oldalak. A bizonyítékokat persze minden esetben mentsétek el és őrizzétek meg - online felületen - készítsetek róla képernyőfotót. Nagyon fontos, hogy ezeket azonban ne hozzátok nyilvánosságra, az csak rontana a helyzeten.

Bár a szakértők szerint, ha kiderül egy zaklatási eset, azonnal cselekedni kell, az sem baj, ha tanácstalanok vagytok. Léteznek olyan ingyenesen hívható segélyvonalak, ahol tudnak tanácsokat adni, akár szemlélők, áldozatok vagy szülők vagytok. Ezen kívül az online felületeknek (Facebook, Instagram, Snapchat és TikTok) van saját forródrótjuk, ahol tehettek bejelentést vagy önmagában is jelenthetitek az esetet.