„A kilencedikes irodalmi anyagból mindent el lehet hagyni, Petőfi előtt nincs kötelező szerző”

34

Ha egy eposz, egy regény vagy éppen egy dráma eltávolítja, nem pedig közelebb hozza a diákokat az olvasáshoz, és az a mű az érettségin sem kötelező, akkor ki kell hagyni. Mert még mindig jobb, ha egy művet nem ismertetünk a diákokkal, mint ha megutáltatnánk velük – véli Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, aki az Eduline-nak adott interjúban többek között arról is beszélt, milyen kihívásokkal néz szembe az a szakgimnáziumi tanár, akinek a fél osztálya funkcionális analfabétaként érkezik az általános iskolából. Miért nem ördögtől való dolog, ha a szakgimnazisták az Antigoné helyett vámpírregényeket vagy fantasyt olvasnak? És miért nem szeretik már a diákok a Bánk bánt és Az ember tragédiáját?

A kompetenciamérések eredményeiből is jól látszik a magyar iskolarendszer szelektivitása. A gyenge szövegértési készségekkel rendelkező diákok általában a szakképzést választják, ott egészen súlyos a helyzet. De mi a helyzet a szakgimnáziumokban? Az ott dolgozó magyartanárok is kénytelenek úgy irodalmat tanítani, hogy a diákjaiknak egy része nem érti azt, amit olvas?

A szakiskola – vagyis a mai szakközépiskola – tényleg más világ, oda lényegében csupa kudarcos gyerek érkezik. A szakgimnázium egy vegyes és furcsa intézmény, mert egyrészt vannak a szakgimnáziumok között nagyon remek iskolák is, ahonnan sokan továbbtanulnak, jó szakmát kapnak. Ez a szakgimnáziumi elit, ahol olyan szakmákat oktatnak, amelyeket tényleg szívesen tanulnak a diákok, és van bemeneti szelekció. A szakgimnáziumok nagyobb része nem ilyen. Az általános iskolából jó élményekkel, jó tanulási tapasztalatokkal érkező gyerekek – ez az a szelektivitás, amiről beszélt – zömmel gimnáziumba mennek tovább, a szakgimnáziumokba inkább olyan diákok, akik számára a tanulás nem folyamatos sikerélmény. Sok olyan szakma van, amit nagy elkötelezettséggel választanak, de azért nagyon sok olyan is, amit nem, amit csak kényszerből. Mert ez van a megyében, ez az iskola viszonylag közel van, a szülőnek is ez a szakmája. Nem azt mondom, hogy nincs érdeklődő gyerek, de még ha tanult szakma mellett elköteleződnek is, akkor sem a közismereti tárgyak a fontosak számukra. Ha meg nincs meg az elkötelezettség, és nem is szeretik annyira a közismereti tárgyakat, hogy gimnáziumba akarjanak menni, akkor meg végképp nem nyerő a helyzet. Aki jó pincér akar lenni, belátja, hogy érettségiznie kell, na de hogy miért kell középkori verseket olvasnia? Ezt már nehezen fogadják el.

hirdetés
hirdetés

Pedig a szakgimnazistáknak is érettségizniük kell magyarból.

Igen, a szakgimnáziumnak fel kell készítenie a gyerekeket az érettségire, az érettségi anyaga pedig teljesen megegyezik a gimnáziumokéval. Ebből az a kettőség adódik, hogy egyfelől meg kellene szerettetni a szakgimnazistákkal az olvasást, az irodalmat, másrészről azonban teljesíteni kell az érettségi elvárásait. Máshonnan indul egy olyan szakgimnáziumi osztály, ahol a fél osztály nem tud jól olvasni, mint egy olyan gimnáziumi osztály, ahol mindenki jól olvas. A másik kérdés az elköteleződés, a tanuláshoz, az olvasáshoz, a humán kultúrához fűződő viszonyuk. Meg kellene mutatni nekik, hogy ez az egész miért olyan fontos. Erre a gondolatra épül az egész konferencia (a Magyartanárok Egyesületének konferenciája, lásd keretes írásunkat – a szerk.), mert azt gondoljuk, hogy a szakgimnáziumokban nem lehet ugyanazokkal a módszerekkel és tananyaggal elérni ezt a célt, mint a gimnáziumokban. A tananyagra persze az egyesületnek semmilyen hatása nincs, legfeljebb annyi, hogy mindig elmondjuk, hogy modernizálni kellene. Amit tenni tudunk, az az, hogy megmutatjuk, mi mindent lehet kihagyni a tananyagból. Ez azért nagyon fontos, mert ahhoz, hogy a gyerekeknek valami élmény legyen, ahhoz azzal sokáig kell foglalkozni. Amíg meg nem értik, meg nem szeretik, végig nem olvassák, el nem játsszák. 

"Mit tehet a magyartanár, ha a diákok nem olvasnak?"
„Nagyon fontos a szakgimnáziumokról beszélni, mert az oktatásról szóló vitákban egy olyan elit szokott megszólalni, akik csak a gimnáziumokat, sőt leginkább a jó gimnáziumokat ismerik, mert oda jártak, a gyerekeik oda járnak. Közben a világ nem csak ennyi” – mondja a Magyartanárok Egyesületének „Mit tehet a magyartanár, ha a diákok nem olvasnak?” című konferenciájáról Fenyő D. György. A 2018. március 3-i konferencián elsősorban azokkal a nehézségekkel foglalkoznak majd, amelyekkel a szakgimnáziumokban tanító magyartanárok néznek szembe, így szó lesz például az olvasási szokásokról és nehézségekről, az ifjúsági irodalomról és a drámapedagógiáról, a játékosításról, a kihagyható tananyagrészekről, az érettségire készülésről. A konferencia ingyenes, de regisztrálni kell

Mi mindent hagyhatnak ki, milyen kiskapukat használhatnak ki a tanárok? 

Senkit nem akarok törvénysértésre biztatni, sem arra, hogy a saját helyzetét végképp ellehetetlenítse. Ha egy iskolában élet-halál kérdés, hogy az utolsó irodalmi fogalmat is elmondja az órán, akkor a szerencsétlen tanár – teljes együttérzésem – nem nagyon tud mit csinálni. De azért az iskolák jelentős része mégsem ilyen, nagyon sok helyen lehet hallani, hogy kérlek, csináljatok a diákokkal valamit, hogy tanuljanak meg olvasni, szöveget érteni, ne legyen már olyan gyászos a tizedikes kompetenciamérés eredménye. Ha az érettségi követelményeket és a kerettantervet egymás mellé teszem, kiderül, hogy a kerettanterv anyagának kétharmada minden további nélkül elhagyható.

Mert nem szerepel az érettségi követelményekben?

Vagy nem szerepel, vagy csak választhatóként. Ha egy tanár ismeri a saját diákjait, akkor nyilván el tudja dönteni, hogy a 16-17 éves, adatrögzítőnek vagy fodrásznak készülő lányoknak nem Zrínyi lesz az igazi nagy élmény. Ha pedig nem lesz az érettségin, ők pedig garantáltan nem szeretik majd ezt a művet, akkor hagyja ki. Tudom, hogy ez most forradalmi biztatásnak hangzik. És persze mindenki annyit hagyjon ki, amennyit jó lelkiismerettel, a saját állása és az iskolája veszélyeztetése nélkül tud. Például a kilencedik osztályos irodalmi anyagból mindent el lehet hagyni, mert Petőfi előtt nincs kötelező szerző – sem a világirodalomból, sem a magyar irodalomból. Művekkel kell foglalkozni kilencedikben is, komolyan, hosszan, behatóan. De olyanokat kell választani, amelyek élményt nyújtanak a 15 éveseknek. Novellákat, verseket, regényeket, ifjúsági regényeket, tömegkulturális regényeket, trendi műveket, mondjuk egy éven át csak ezekről lehetne szó. Ezeken keresztül különböző narratív sémákat ismerhetnek meg, hogy mi az, hogy szaggatott elbeszélés, mi az, hogy visszaugrunk az időben. Ha ezeket értik, akkor képesek lesznek arra is, hogy egy Arany-balladát később megértsenek. Meggyőződésem, hogy aki 14-15 éves kora között el tud olvasni egy év alatt három-négy könyvet, annak nagyobb esélye van arra, hogy később egy jó érettségit tegyen.

Tehát mondjuk a Szigeti veszedelmet nyugodtan kihagyhatnák a tanárok?

Nyugodtan. Persze teljesen értem azt a tanárt, aki azt mondja, hogy a magyar kultúrának olyan értékei halmozódtak fel a 19. század közepe előtt is, hogy azokról kell beszélni az órákon. Ez egy teljesen rokonszenves, akceptálható szempont. A probléma csak az, hogy ezeket a műveket a gyerekek általában vagy nem szeretik, vagy egyenesen utálják. És én azt gondolom, hogy egy kicsit rosszabb, ha a diákokkal valamit megutáltatunk, mint ha meg sem ismertetjük velük. Ha egy gyerek megszereti a könyvet, az olvasást, a könyvtárat, akkor van esély arra, hogy olvasóvá válik. Nem biztos, hogy az lesz, de legalább van esélye. Aki az Antigonénál vagy a Szigeti veszedelemnél eldönti, hogy ehhez neki semmi köze, ebből egy mukkot sem ért, annak semmi esélye arra, hogy olvasó emberré váljon. Vagy ha mégis, akkor ahhoz az iskolának semmi köze nincs.

Forrás: pixabay.com

Ha ezt ilyen simán meg lehet tenni, miért nem döntenek így a tanárok?

Van egy másik korlát: a Nemzeti alaptanterv  tanítását törvény írja elő. Ennek ellenére azt gondolom, hogy szemléletváltásra lenne szükség. Mondok egy analógiát testnevelésből. A tantervben benne van, hogy kötelező X másodpercen belül Y métert futni. Ettől még a testnevelőtanár nem tud mást csinálni, mint hogy a diákokat aktuális futástudásuk, erőnlétük alapján fejleszti, hogy óráról órára egy picit gyorsabbak legyenek. Megcsinálhatná persze azt is, hogy lefuttatja őket, és mindenkit megbuktat, hiszen nem teljesítik a tantervben lévő szintet. Magyarórán egy kicsit így viselkedünk. Ha a kerettanterv azt írja elő, hogy antikvitás, Biblia, középkor, akkor elkezdem megtanítani. És a tanárok tényleg megtanítják. Csak a diákok nem tanulják meg.

Mert azt mondják, hogy ha valaki bemegy hozzájuk órát látogatni, és azt látja, hogy február 10-én már leadta az Oidipusz királyt, akkor minden rendben.

Jó, hogy használta a „leadja” szót, mert a tanárok tényleg leadják az anyagot, na de annak semmi értelme. Ez körülbelül olyan, mint ha egy orvosnak megmondanák, hogy minden héten tíz náthás beteget és tíz bokatöröttet kezeljen. Bemegy valaki fülfájással, és ő is nátha elleni szert vagy gipszet kap. Értem az igényt, hogy legyen egy közös nemzeti műveltség, de látjuk, hogy nincs. Egyszerűen tény, hogy ez így nem megy – a „leadott” anyagot a diákok nem hallják meg, a műveket nem olvassák el. Akkor muszáj valahova lépni. Mindig oda kell visszalépni, ahol az aktuális osztály tart. Érdekes, ezt az óvoda és a kisiskola nagyon is tudja. Később a képességfejlesztés elhomályosul, csak a tananyag marad.

Olvasnak a szakgimnazisták?

A legutóbbi olvasási felmérés eredménye az, hogy ennek a korosztálynak nagyjából ötven százaléka olvas, ötven százaléka nem. Egyébként az olvasásszociológusok azokat sorolják az „olvasó” kategóriába, akik évente legalább egy könyvet elolvasnak, tehát ez sem azt jelenti, hogy ők egytől egyig falják a könyveket, minden héten újabb művet vesznek a kezükbe. Azért ez elborzasztó. Ha arra gondolunk, hogy a kerettanterv hány olvasmányt ír elő, és hogy a diákoknak ötven százaléka évente egy könyvet sem olvas el, akkor látszik, milyen elképesztő távolság van a törvény rendelte keretek és a realitás között. Nem láttam még szakgimnáziumi statisztikát, de azt feltételezem, hogy picit nagyobb arányban vannak azok, akik nem olvasnak. Egyébként a tanárok jó szándékkal megpróbálják ezt áthidalni, filmet vetítenek, ők magukat magyaráznak, nagyon sok mindent tesznek, de ez mégiscsak holt anyag marad.

Megoldás lehet, ha nem a teljes művek, csak részletek olvasását kérik a diákoktól?

Ez az egyik megoldás, hogy ha egy tanár nem akar teljesen kihagyni valamit, azt nem olvastatja el egészében, csak mondjuk egy négyoldalas részletet – így lesz idő arra, hogy először a tanár olvassa fel, aztán a diákok is, hangosan, majd csendben olvassanak, minden olvasási technikával dolgozzanak. Megnézhetik a szöveg szókincsét, a szereplőit, el tudnak mélyülni a szövegben. Egy 300 oldalas regényben csak akkor tudnának, ha mindenki elolvasná. Ha pedig egy szakgimnáziumi tanár azt látja, a négy oldal alapján három gyereknek nagyon megtetszik a mű, ígérjen be egy ötöst, vagy akár három ötöst az elolvasásáért. Olvassák el, meséljenek az osztálynak, írjanak róla egy féloldalas szöveget. Abban a pillanatban minden eszközt ki kell használni arra, hogy ráébresszék azt a három gyereket arra, hogy igen, jó olvasni.

Vannak olyan kötelezők, amelyeket még azok is utálnak, akik egyébként szívesen olvasnak?

A magyar nemzeti drámák ilyenek, a Bánk bán, most már Az ember tragédiája is, a Csongor és Tünde – ezeket most már a gimnáziumokban sem szeretik. Ez rávilágít arra, amit rossz kimondani: a magyar irodalom ebből a szempontból rosszabb helyzetben van, mint a világirodalom, mert még a régebbi világirodalmi műveket is 20-21. századi műfordításokban olvassuk, egy korunkhoz közeli nyelven. A magyar irodalom műveit viszont a korabeli vagy egy icipicit modernizált nyelven. De ott van a 20. század magyar irodalma és a kortárs irodalom, amelyből lehet válogatni, több Karinthyt taníthatunk, több Örkényt, esetleg visszatérhet Déry Tibor. Különböző mélységű és nehézségű szövegeket lehet választani. Nem muszáj Parti Nagy Lajost tanítani, mert az nagyon nehéz, de lehet Vámos Miklóst vagy Szabó Magdát.

„Jókait és a Bánk bánt levenném a kötelezők listájáról

"Jókait és a Bánk bánt levenném a kötelezők listájáról, Az ember tragédiájának is csökken a népszerűsége, izgalma, olvashatósága. A Csongor és Tünde is teljesen élvezhetetlenné vált a középiskolások zöme számára" - mondta az Eduline-nak adott interjújában Fenyő D. György, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola tanára, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, aki szerint most a lassúságot, a figyelmes, az elmélyülő olvasást kell megtanítani.

Korábban többször nyilatkozott úgy, hogy nem szereti a kötelező olvasmány kifejezést, viszont sokat emlegeti a közös olvasmányokat, amelyeket a tanár és az osztály együtt választ ki.

Az elmúlt 15-20 évben sokan beszélnek arról, hogy a kötelező mellett van közös olvasmány, van kölcsönös olvasmány, amelyet a diákok egymásnak ajánlanak. Amikor Kosztolányit vesszük, miért ne választhatnának a gyerekek a Pacsirta, az Aranysárkány vagy az Édes Anna közül? Mindhárom remekmű, annak viszont elképesztő motiváló ereje van, hogy a gyerekek úgy érzik, beleszólhatnak a műválasztásba. Hogy nem valami olyan ez az egész, amit valakik „fent” eldöntöttek, nekik meg „letanítják”, hanem ők is aktív részesei a döntéseknek.

És ha mondjuk egy ifjúsági regényt választanának? Akár azt is érdemes bevinni az órákra?

Abszolút, én még azt sem tartanám rossznak, ha fantasyt olvasnának. Én nem szeretem, de ez huszadrangú szempont. A fantasy sok fiúnál jó választás lehet, a lányoknál az érzelmes, iskolai közegben játszódó regények, mint például a felső tagozatos korosztály Szent Johanna gimije, de akár vámpírregényekre is lehet gondolni. Nem muszáj szeretni az Alkonyat-trilógiát, de ha azt látjuk, hogy az Alkonyat 450 oldalát a fél osztály hajlandó elolvasni, míg a másik fele a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit, akkor össze kell tenni a két kezünket, és boldognak lenni, mert elolvastak háromszáz-négyszáz oldalt. És az alapján sok mindenről lehet beszélni: teremtett világról, létező és nem létező szereplőkről, a szereplők viszonyáról, előjelekről, és így tovább. És mindez hozzásegít ahhoz, hogy a szakgimnazista gyereket is valós olvasményekhez juttassuk.  

Három fontos üzenet szülőknek: így nem lesz gondja a gyereknek az olvasással

Nyilvánosságra hozták a 2016-os PIRLS-felmérés eredményeit, amely ötven ország negyedikes diákjainak szövegértési készségét vizsgálja. A kutatási összefoglaló több, a szülők számára is megfontolandó összefüggésre hívta fel a figyelmet. A 2016-os PIRLS-felmérés eredményeiről ebben a friss cikkben olvashattok, most azonban három fontos összefüggésre térünk ki. 1. Vannak otthon könyvek?

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Hozzászólások (34) , melyek közül a legfrissebbek:

Ez a fickó egy egyszerű hülye. A magyar irodalom legelszántabb ellensége. Ki a fene engedte ezt is az oktatás közelébe? Mondjuk elég ránézni az okos fejére, hogy lássuk, mit és miért is akar eltüntetni a mgyar kultúrából. Undorító.

zipaquirá

http://valasz.hu/kultura/zrinyi-es-a-zacskos-leves-parazs-vita-a-magyartanarok-kozott-a-kotelezokrol-127472

nagy zoard

Az a magyartanár aki még a Csongor és Tündét sem tudja élvezhetővé tenni adja vissza a diplomáját. Nem csak a gyerekekkel van baj, a tanárok fantáziátlanságával, életuntságával is. Sokukból hiányzik bizony a hivatástudat. Sok tanár maga sem olvasta a Csongor és Tündét, a Rózsa és Ibolyáról ne is beszéljünk.Petőfi előtt semmi? Ó szegény Balassi - az élete igazi kalandregény - ettől is el lehet indulni, az esztergomi ágyúgolyótól meg eljuthatunk akár a Balassi-strófáig. Hány magyartanár tudja kapásból a képletét? Vagy számukra is fölösleges? És Csokonai...?! Nem lehet érdekes egy mai gyereknek, nem ér fel Varró Danival? Csikóbőr... kik a mai magyartanárok?

macitalp

1. A gyerek általában akkor olvas, ha a szülő is olvas. Ha a szülő(k) nem olvas akkor nagy valószínűséggel ő sem fog. Ebből kilépni az általános iskolában lehet, 16-18 évesek szokásait, mentalitását megváltoztatni már ritkán lehet.
2. Ebben a társadalomban a kultúrának és szaktudásnak semmiféle megbecsülése nincs. "Tud úszni? Nem, És ha megfizetjük?" Nemcsak az alapismeretek de a szakismeret is hiányzik nagyon-nagyon sok embernél.
3. Ezért lenne nagyon fontos, hogy az aktuális kormány támogassa az oktatást, a kultúrát, megbecsülje a szaktudást. Most ennek pont az ellenkezője történik, lásd. Parragh NERtárs és Orbán nemzetvezető megnyilatkozásait. (nem kell ennyi gimnázium, túl sok a diplomás, stb. stb.)
És rájuk milliók szavaztak.... Birka nép.

Csak annyit tennek hozza, hogy ez VILAGJELENSEG. A kozpontositott allam szinte mindenhol reklamokkal iranyithato, birka nepesseget akar letrehozni. Az 1970-es evekben mindenhol megrengettek az olvasastanitast, Amerikatol Kelet-Europaig. a targyhoz erdekes adalek egy Boy in the Band nevu angol enekes szama: Dont Stay in School. Az a legerdekesebb eleme szamomra, hogy az iskola NEM tanitja a demokracia mukodeset. Sem azt, hogy jo-e bankkolcsont felvenni... Europa a megszunes fele halad. egy jo lepes lehet, ha szulo MEGNEZI, mirol szolnak a tankonyvek. "Az ember egy allat." "A drogok hasznosak." Az irodalomtanar Petofi HEYETT az 1984-et tanitotta... en felolvastam a fiamnak A helyseg kalapacsat, nagy elvezettel vegighallgatta, majd azt mondta: Ez egy zseni. (ez ket eve volt) A mai iskola celja vilagszerte az, hogy ne deruljon ki, hogy LETEZIK zsenialitas

sajnosnyugdíjas

Tisztelt Fenyő D. György! Gondolatai általában megfontolandók. De van legalább egy szerencsétlen példája. Lehet, hogy az Antigonét nem kilencedikben kell tanítani, de KELL. Azért kell, mert az európai gondolkodás és demokrácia egyik alapjáról van szó. Tudniillik arról, hogy ha egy a hatalom által hozott törvény ellentmond az emberi jóérzésnek, akkor a törvényt meg kell változtatni, mert különben ártatlan emberek esnek neki áldozatul. Ma sem sok hatalommal rendelkező ember tudja ezt, de ha nem is tanítjuk, akkor még kevesebben fogják tudni, pedig érettségivel van esély rá, hogy valamiféle főnöki állásba kerüljön az egykori diák, tehát hatalmat kapjon. Az Antigonét nem ismerőkből könnyebben lesznek kényurak. Inkább meg kell keresni a módját, hogyan lehet az Antigonét közel hozni a diákokhoz. Itt Pécsett éppen másik példájával kapcsolatban mutatutt kitűnő példát a színház. Úgy állították színpadra a Csongor és Tündét, hogy nagy sikert aratott felnőttek és diákok körében egyaránt. Ez a követendő út, nem a kihagyás. Egyes művek rövidítését el tudom fogadni.
Semmiképpen nem akarok dicsekedni, de ezt a művet az én egészségügyi szakigimnazistáimmal interaktív módon jó hangulatban lehetett feldolgozni, hiszen a társkeresésről, a partnerkeresésről szól, és a végén azok is megértették, megszerették, akik gyengébben olvastak. De Jókainak Az aranyemberét is mindig elolvasták, mindig meg lehetett szerettetni a gyengébben olvasókkal is. A Szigeti veszedelem viszont még az elitgimnáziumban is komoly gondot okozott, mert a tankönyvnek ez a része használhatatlan volt, s nagyon nehezen és többszöri kíséletre találtam meg azt a módot, ahogyan föl lehetett dolgozni. Utána már az eü-s lányok is találtak benne érdekes részeket , dolgokat. A kulcs tehát a jó tankönyv és a diákjait ismerő, szerető és az órákra néha nagyon sokat készülő szaktanár. Más kérdés, hogy a magyartanároknak jelentős órakedvezményt kellene adni, s az oktatási kormányzat már réges régen meg is adta volna, ha fontosnak tartaná a nevelést és ismerné az irodalom óriási nevelőerejét. Végül elnézését kérem, de azt kell mondanom hogy az Ön véleménye a lusta tanárokét tükrözi.

A következő gondolat pedig majd az lesz,milyen jó az ausztráloknak,hogy alig van történelmük és a korai egyetemes irodalomból sem vették ki a részüket.Nem kell minden szerző minden művét az utolsó szóig kívülről fújni de azért a különböző korok különböző íróinak legalább alap szinten illik ismerni a munkáikat.Ma már a net korában ez nem is lehet akadály.Sok verset meg lehet hallgatni fantasztikus előadók tolmácsolásában,lehet böngészni egy adott szerző életrajzát és műveit.A filmeknek és a színdaraboknak köszönhetően akár zanzásított formában is kapcsolatba lehet kerülni a művekkel.Jó példa erre a budapesti ÚJ SZÍNHÁZBAN bemutatott Kőszívű ember fiai című színpadi adaptáció is.Továbbá nem csak az irodalomi szerzőkre vonatkozik ez a megállapítás hanem a történelem ,a festészet és a klasszikus komoly zene alakjaira, művészeire és szerzőire is. Ha például egy Puccini képre tekintve eszünkbe jut a Bohémélet padlás szobája vagy egy Munkácsy arckép láttán az ECCE HOMO című festmény már nem koptattuk hiába az iskola padot.Sőt az iskola csak alapot ad vagy kellene hogy adjon.A többi már rajtunk múlik ,hogy mennyire vagyunk igényesek arra ,hogy befogadjuk a kultúrát és napról napra bővítsük az ismereteinek. Akár egy múzeum vagy színház látogatással vagy 1-2 kultúráról szóló cikk elolvasásával,egy új könyv vagy album beszerzésével.Persze a gyermekkori élmények nagyon fontosak az elkövetkező időszakra.Azok a gyerekek aki eljutottak pl.gyerekszínházba vagy a koruknak megfelelő múzeumba estleg volt szerencséjük moziban is látni klasszikus filmeket is akár egy felújítás alkalmával pl. bő 1 éve a klasszikus 1959-es Ben Hurt és még otthon a családi körben is apáról fiúra száll a kultúra és tudás azoknál nagyobb az esély arra,hogy később is intelligens emberekké válnak.
Kezelés

Vagyis a zanzásított lényeg....a melós csak maradjon silány fércműveknél, még a végén gondolkodni kezdene...ami ugye felesleges?!:( Valamikor ..úgy húsz éve ...jól képzett szakemberek,egész kimagasló alapműveltséggel léptek ki az életbe....kb. ők voltak az utolsók! Ma már se igazi szakképzettség se alapműveltség:( Néhány iskola még próbálkozik,de ezek helyi kezdeményezések. Ha valamelyik gyereket tényleg érdekli a szakmája autodidakta módon,internetről,öreg szakiktól, kinti munkákból tudja csak megtanulni.Valahol ez az egész nagyon elromlott:(

Annak idején szakközépiskolába jártam, és nem bántam meg. Nagyon remek magyartanárnőnk volt, aki nemcsak leadta az anyagot, de velünk is törődött. És igen, nekünk is el kellett olvasni a Bánk Bánt, az Antigonét, vagy a Rómeó és Júliát. A többség utálta, én némelyik kötelezőt kifejezetten szerettem. Az meg nem igaz, hogy szakiskolába csak funkcionális analfabéták, meg defektes gyerekek mennek. Nálunk pl. anno nagyon megválogatták, kiket vesznek fel. És bár leginkább a szaktárgyakra helyezték a hangsúlyt - Ügyintéző-titkárnak tanultam -, de a közismereti tárgyakat sem hanyagolták el. Igaz, az én időmben még a tanárok tanítottak és a fegyelmezést sem tiltották be. Aki meg nem felelt meg az elvárásoknak, az mehetett, amerre látott. Megjegyzem, én saját akaratomból mentem szakközépbe, mert úgy gondoltam, az érettségi mellé nem árt azért egy szakma is, ha tanulnék tovább.
A cikk tele van általánosításokkal, és persze megint "szegény" tanárok a szenvedő alanyok. Mondjuk megjegyzem, a diákok némelyike is kutyaütő, de ilyenek mindig is voltak. Aki nem akar tanulni, az nem fog, akárhogy is kényszerítik. Aki meg akar tanulni, az fog is. Nálunk is így volt, ez nem iskolatípus függvénye.

Zetelaki

„Zetelaki, tökéletesen magadat adtad, mint egy igazi, magát felsőbbrendűnek tartó valaki.”
Mindenki magát adja jobb/optimálisabb esetben.
„Nem vitatkozom veled, legyél csak a magad Übermensche, tisztelem a véleményedet, ami balgaság benne,azt pedig továbbra is annak tartom.”
Az én véleményemben semmi übermensch-attitűd nem volt. Mindig és mindenkor tényekkel, példákkal írok. Én elfogadom a véleményed, de nem tisztelem, mert nincs benne semmi tiszteletreméltó. Csak személyeskedés. Ugyanakkor eseted jól bizonyítja: ha valaki csak címkéz, kinyilatkoztat és nem cáfol, akkor ideje elgondolkodnia, ki gondolja magát felsőbb rendű embernek.
„Küzdjél csak a körülményekkel, hogy a magad képére formálhasd.” Valóban megküzdöttem a körülményekkel, de soha nem adtam le a követelményekből. Ezt több százmilliós pályázattal igazolhattam. „Én inkább maradok rockőrült, ha úgy akarom, és inkább hallgatok Bachot, amikor úgy alakul.” Én nem, mert a kettő kizárja egymást. A minőség a minőségnélküliséget. Ideje lenne a jó öreg Szentírást is olvasgatnod. „Hála a jó égnek, hogy nem kell soha a tanítványodnak lennem... :) ”Ennek az Éghez semmi köze, ezek földi dolgok. A jó dolgokért az ember nem imádkozik, hanem hálát mond értük az Égnek. Ideje lenne a gondolkodásodat talpra állítanod, s akkor a magadfajta nem fogja elbliccelni a magyarságát és a magyar irodalmat!

Lorlam

Zetelaki, tökéletesen magadat adtad, mint egy igazi, magát felsőbbrendűnek tartó valaki. Nem vitatkozom veled, legyél csak a magad Übermensche, tisztelem a véleményedet, ami balgaság benne,azt pedig továbbra is annak tartom. Küzdjél csak a körülményekkel, hogy a magad képére formálhasd. Én inkább maradok rockőrült, ha úgy akarom, és inkább hallgatok Bachot, amikor úgy alakul. Hála a jó égnek, hogy nem kell soha a tanítványodnak lennem... :)

Zetelaki

„Zetelaki,ne haragudj, de én nem tartanám jó ötletnek, hogy a körülményeket akard a követelményekhez igazítani.”
Kedves Lorlam! Mivel azonos korosztályba tartozunk, meglepett a szövegértetlenséged és a történelmi ismeretekben való hiányosságod.
„Igaz lehetne ez, ha csak arról lenne szó, hogy magad körül élettelen tárgyak vannak, vagy olyan természeti folyamatok, amin erősködhetnél ezzel a körülmény-alakítással. (Aztán ha a nagy igyekezetnek nagy nyögés a vége, az is a te dolgod lenne.)”
Ha ismernéd a történelmi kijelentés okait és következményeit, kkor nevetnél önmagadon. Csak egy példa, Herbert von Karajan karmester mikor átvette a Philharmonia zenekart az ötvenes évek elején, 57-58-ra a legkeresettebb zenekarrá tette, majd a bécsi szimfonikusokkal hozta ugyanezt a szintet. Középszerűségből koncepcióval, tehetséggel, tudással, karizmával világrengető eredményeket lehet elérni. Mivel te nem kronológiai értelemben vagy a Kádár-korszak gyermeke, hanem mentalitásban is, te bizonyára soha nem fogod megérteni és felismerni, hogy mi és hogy, mit és hogyan csinálnak ott, ahol szemlélet és színvonal van, hiszen téged a divatos középszerűség és az olcsó salierizmus teremtett. Az az ember, aki állandóan csak nyeseget, egyszer szembesül azzal, hogy nincs mit nyesegetni. Ez a magadfajta szemlélete és kudarca. Ahogy minden szavad kudarcot, lemondást, ürességet közvetített.
„De te diákokat, az ő életüket, gondolkodásukat értelmezed így "körülménynek", amit te akarsz igazítani, olyanra, hogy a te elveidnek feleljenek meg, te akarod meghatározni, hogy milyen magyarok legyenek, hogyan gondolkozzanak, milyen szabályokat kövessenek. (Nem mellesleg, hogy milyen irodalmat szeressenek.)”

Mindig mulatságosnak tartottam, ha valaki valamit nem ért, de azt magyarázza. Különösen azt, amikor engem magyaráz – nekem. Az irodalom legjobb tanítómestere maga az irodalom. Érdemes lenne Kosztolányit olvasgatnod, s akkor nem irkálnál ennyi makacsul blődli dolgokat. Hogy ki milyen magyar legyen már a felvetés szintjén is ostobaság. magyar van, remélem, nem kell definiálnom a magadfajtának, mert akkor sokkal nagyobb a baj, mint gondoltam. Neked pedig nem kell relativizálnod mindent, s akkor vállalható koncepcióid is lesznek.
„Én a másik oldalról nézem ezt, és arra emlékszem, hogy mindig is mennyire utáltuk azokat a felnőtteket, tanárokat, akik erőszakos határozottsággal tereltek volna az általuk megszabott keretek közé.”

Hogy miképpen szocializálódtál, ez nem az én problémám. Az a baj veled és a magadfajtával, hogy el sem tud képzelni erőszakmentességet, csak feketén-fehéren lát. Én olyan emberek közt nőttem fel, akik a számomra a „nem szeretem” dolgokat is meg tudták fordítani, az én rossz prekoncepcióimat, amit a magadfajta alakított ki, le tudták rombolni. Én még Mórát úgy olvastam, hogy meg-megálltam, hogy minden sorát megforgassam a számban, mert egykori tanáraim úgy olvasták, mondták, szavalták, zokogták végig, hogy még a könyv is kiesett a kezemből az ámulatomban. És negyvennégy lurkó így érzett akkor, s így a magyar mondák olvastán, Liszt Feren esetében, Kodály hallgatásakor. Nekem volt olyan tanárom, aki az én megátalkodott rockőrületemet egy mondattal megölte, s délután rohantam Bach hegedűversenyeit megvásárolni.
Az a baj veled és a magadfajtával, hogy nincs múltlátása, jövőképe, s jelene is alig, az is valami felületes és olcsó liberális maszlag. A gyerek pedig blicceljen el dolgokat. Én a kémia-stúdiumokat Hölderlin versekért, a fizikát Byronért és Verlaine-ért, s ma sem tudom Arany Jánost vagy Petőfi öccséhez írt versét könnyek nélkül olvasni. De az sem baj, ha valaki a Csongort a Bolyai-féle matematikáért blicceli el. A baj ott kezdődik, hogy a magadfajta a valami helyett a semmit akarja adni, de azt zsákostul dobja.

„Ha tényleg évtizedeket tanítottál, akkor már mindegy, de ha még tanítasz, akkor nekem az a véleményem, hogy nem fog menni ez neked, hogy te határozd meg, mit fogadjanak be a tanítványaid, és mit nem.”

Itt nincs „tényleg”, nincs „ha”, ez csak a te néhány szóból álló kártékony, semmitmondó, hiteltelen és primitív szótáradban létezik. A véleményed pedig annyit számít, mint a focimeccsről szóló és a lábvíz, mindenkinek van. Tudom, hogy nem elegáns, de adekvát a megnyilatkozásod esetében.

Lorlam

Zetelaki,ne haragudj, de én nem tartanám jó ötletnek, hogy a körülményeket akard a követelményekhez igazítani. Igaz lehetne ez, ha csak arról lenne szó, hogy magad körül élettelen tárgyak vannak, vagy olyan természeti folyamatok, amin erősködhetnél ezzel a körülmény-alakítással. (Aztán ha a nagy igyekezetnek nagy nyögés a vége, az is a te dolgod lenne.) De te diákokat, az ő életüket, gondolkodásukat értelmezed így "körülménynek", amit te akarsz igazítani, olyanra, hogy a te elveidnek feleljenek meg, te akarod meghatározni, hogy milyen magyarok legyenek, hogyan gondolkozzanak, milyen szabályokat kövessenek. (Nem mellesleg, hogy milyen irodalmat szeressenek.)
Én a másik oldalról nézem ezt, és arra emlékszem, hogy mindig is mennyire utáltuk azokat a felnőtteket, tanárokat, akik erőszakos határozottsággal tereltek volna az általuk megszabott keretek közé.
Ha tényleg évtizedeket tanítottál, akkor már mindegy, de ha még tanítasz, akkor nekem az a véleményem, hogy nem fog menni ez neked, hogy te határozd meg, mit fogadjanak be a tanítványaid, és mit nem.

Zetelaki

"A mai magyar fiatal nem óhajtja a kortörténeti alapon felosztott irodalmat a római-görög kultúrától kezdve Varró Dánielig."

Minden korszak fiatalsága azt akarja, amit a tanárja, a szülei és a társadalmi szemlélet megértet, közelebb hoz. Ha pánkhimnuszokat énekel, ott a háromból valamelyik megbukott, a pedagógus mindenképpen. Egy történelmi személyiség egyszer azt írta, hogy nem a követelményeket kell a körülményekhez igazítani, hanem a körülményeket a követelményekhez. Nem volt eredeti, hiszen ez egy prehistorikus gondolat és szemlélet. Aki relatív jelenből indul ki, az egyszerűen kártékony, tehetetlen és tehetségtelen. Sok évtizedes pedagógiai tapasztalatból mondom. Ahogy József Attila írta egykoron: "Ez is tanít, az..."

Zetelaki

"A mai magyar fiatal nem óhajtja a kortörténeti alapon felosztott irodalmat a római-görög kultúrától kezdve Varró Dánielig."

Minden korszak fiatalsága azt akarja, amit a tanárja, a szülei és a társadalmi szemlélet megértet, közelebb hoz. Ha pánkhimnuszokat énekel, ott a háromból valamelyik megbukott, a pedagógus mindenképpen. Egy történelmi személyiség egyszer azt írta, hogy nem a követelményeket kell a körülményekhez igazítani, hanem a körülményeket a követelményekhez. Nem volt eredeti, hiszen ez egy prehistorikus gondolat és szemlélet. Aki reltív jelenből indul ki, az egyszerűen kártékony, tehetetlen és tehetségtelen. Sok évtizedes pedagógiai tapasztalatból mondom. Ahogy József Attila írta egykoron: "Ez is tanít, az..."

Sok mindent lehet. Lehet vágyakat és ideálokat kergetni. A mai magyar fiatal nem óhajtja a kortörténeti alapon felosztott irodalmat a római-görög kultúrától kezdve Varró Dánielig. Ő nem az életre akar készülni, hanem él. Javaslatom szerint induljunk ki a realitásból. Még ha az mások számára büdös, nemzetietlen, funkcionális analfabétizmus is. 40 évet tanítottam a középiskolák minden szakágában. Tapasztalatból mondom: Semmi hatása nem volt és nincs a realitáshoz nem kötődő kultúrtörténeti és irodalmi anyagnak. Ellenben pl. a Szózat összehasonlítása a punk himnusszal rendre visszatér az osztálytalálkozókon. Nem a Szigeti veszedelem hozta meg nekik a magyarságtudatot, hanem egy németországi kirándulás, ahová a saját értékeinket szedték össze és pl. megismerkedtek Szigliget és Sümeg várának történetével. Lehet, hogy egyszer valami részletet elolvasnak a Szigeti veszedelemből. Lehet nem. Mindig más ragadja meg a fiatalságot,erre kell építeni. Mi pedagógusok találjuk meg identitásunkat, meg környezetünk, akkor van fejlődés.
Gyökereink erősek.

Zetelaki

Pumukli, ne személyeskedj, ne kövess el szereptévesztést! Cáfolj vagy hallgass!

Kamupipőke

Zetelaki!

Mekkora baromságokat írsz! Téged ezért fizetnek vagy magadtól vagy ennyire korlátolt?!

Zetelaki

Isten mentse a magyar közoktatás és a magyar irodalmi kultúra ügyét a Fenyő D. György-féle kontároktól!
Mindig a féligazságok a veszélyesek, ebben az esetben is. Fenyő D. állítása nem azért otrombaság, mert helytelen a következtetése, hanem azért, mert az okokat sem látja. Bár feltételezhető, hogy látja, de ő az aktuális időzített bomba, aki legszívesebben kitaposna minden nemzetit, minden kultúrát, hogy a konzumidióták széles, a nemzettudattól megfosztott, az irodalmi kultúrától megcsonkított véglények lepjék el a magyar társadalmat, menjenek osztrák, német, angol éttermekbe, szállodákba mosogatni, takarítani. Persze nem a személy a fontos, hanem ez a fokozatosan sulykolt elvtelenség, mely úgy kezdődött, hogy dobjuk ki Mórát, Dobjuk ki a Légy jó mindhalálig és A kőszívű ember fiai című regényeket, s nem lesz megállás, repül majd Petőfi is, mert helyet kell csinálni a Lackfi-féle infantilizmusnak, a Varró-féle értéktelen eszementségeknek, az olvashatatlan és nemzetidegen modernnek Dragomántól Esterházyig. Aztán amikor a magyarság elérte a kellő züllöttséget, akkor marad az irodalmi tananyagnak a „Hogyan töltsük ki a gázszámlás csekket?” című éves szövegértési normatíva, mert „magyar, neked ez az egyetlen dolgod!” ebben az országban.
Rendszerszinten van probléma. Vissza kell állítani a 4+8 osztályos rendszert, hiszen nem egyforma sebességgel érkeznek és haladnak a gyerekek, ezért a 4 elemi képzés elé lehet tenni egy +1 iskolaelőkészítőt. És szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy az iskolában rosszak az eredmények, akkor növeljük a tananyagot egyre absztraktabb ismeretekkel, növeljük az órák mennyiségét, reneszánszembereket akarunk faragni mindenkiből, holott az emberek sokféleségének elve itt sérül. És végre ki kell mondani, hogy Magyarországon olyan szociológiai trauma alakult ki, mely régen még nem volt; egész megyékben ellehetetlenült az oktatás az ott tomboló kisebbség miatt, mert nem optimalizáltak az osztálylétszámok, infrastrukturálisan elmaradottak az iskolák, a tanárokat állandó értéktelen és értelmetlen továbbképzésekre járatják, melyeknek alig van hatása, hiszen ezek csak a káderpolitika pénzszivattyúi, ráadásul sem anyagilag, sem erkölcsileg nem megbecsültek, kettős és hármas nevelés folyik az iskolákban, értékválság van társadalmi szinten, melyet senki nem orvosol, csak mindenki válságtünetről handabandázik, s úgy akarja megoldani, hogy a betegnek csökkentik a gyógyszere minőségét és mennyiségét, de a kórházi szobákba kis kék és zöld elefántokat festenek, mert az milyen menő és modern. Ráadásul trendi.

barvir

Teljesen megváltozott a világ és benne a középiskolás korosztály is. Éppen ezért nincs értelme a Kádár-rendszerben (vagy még korábban) felcseperedett nemzedékekhez hasonlítgatnia a maiakat. Az ő torkukon meg lehet próbálni lenyomni a 19. század előtti magyar irodalmat, de alapvetően meddő ez az irány. Nem azért, mert nem fontos és értékes művekről van szó, hanem azért, mert a diákok többsége nem képes sem elolvasni, sem megérteni az azokban megjelenített problémákat, helyzeteket. Mint ahogy nem olvastatunk egy második osztályos gyermekkel, mondjuk, Franz Kafkát. Megoldás lehetne, ha modernebb, 20-21. századi művekkel kezdenénk a középiskolában az irodalomtanítást, és onnan jutnánk el a régebbi korok szerzőihez, műveihez. A válogatásban pedig a tanárnak nagyobb szabadságot kell adni.

Lorlam

Elnézést, valóban nem a poszt témája a szakmunkásképzés. Csak úgy megemlítettem, de ez valóban kitérő volt. A téma szerinti felvetéssel kapcsolatban azonban valóban az a véleményem, hogy irodalmat szerető, olvasó és értő diákokat - szakgimnáziumban sem - lehet Csongor és Tündével,Bánk Bánnal stb. nevelni. Mivel nem érdeklik őket (általában nem, persze vannak kivételek), ezekről a művekről hosszasan tanulni és egyáltalán a kötelező olvasmányok rendszerével próbálkozni inkább elriasztanak az irodalomtól és az olvasástól. Nem adnak olyan élményt, ami az értő olvasáshoz vonzaná a középiskolásokat. A gimnáziumokban lehet, hogy egy fokkal jobb a helyzet - sok minden lehet az oka, a kiválasztottság vagy a neveltetés vagy az "értelmiségi" életforma - de csak azért, mert könnyebben veszik az akadályokat azok, akik oda járnak.
A magyarság pedig fiatalként szívből jön, nem pedig ezekből a művekből kapják hozzá a késztetést. Kíváncsi lennék, hogy azok, akik elmaradhatatlannak tartják ezeket a tantervből, hányan olvasták ezeket középiskolás korukban? Én pl. őszinte leszek: sehogyan sem vagy csak beleolvasással abszolvált olvasónaplókkal, és igazából csak felnőttként vettem újra kézbe ezeket.

Állandóan arról folyik a szó, hogy magyarok vagyunk. Hogyan kívánják megőrizni a magyarságot a magyar irodalom kiiktatásával?? A következő az lesz, hogy a '48-as szabadságharc előtti magyar történelmet is elhagyják?

Miért kell erőltetni az érettségit....? Ha levesszük a színvonalát attól még nem "érett meg" az a gyerek!

Kedves Lorlam! Összekeverte a fogalmakat! Itt és most nem szakképző intézetekről van szó, ahol már semmilyen szint sincs, hanem szakközép iskolákról, melyek érettségit is adnak! Amikor én is végeztem gimnáziumban, kevesebb gimnázium és kevesebb érettségiző volt, igaz 4,5 bizonyítvány alatt nem lehetett bekerülni, és akkor is volt felvételi, mert voltak vidéki általános iskolák ahonnan jeles meg kitűnő bizonyítvánnyal jöttek tanulók, csak éppen a közepes szintet sem ütötték meg! Értelmiségi életformát kevesen választanak, mert azt nem a diploma jelenti, hanem generációkon keresztül alakul ki rá az igény, igaz manapság könnyen dobálóznak a fogalommal. Velem végzett osztálytársaim egyébként sokat megőriztek a tanultakból és kulturáltak, igényeik vannak színházba, könyvtárba, kiállításokra, moziba stb.. járnak! Lehet velük beszélgetni, ha érti mire gondolok?

Lorlam

"A összes értelmiségi ember, aki ma számít, kivétel nélkül a Kádár-rendszerben járt iskolába. Érdekes, mindnyájan műveltek, olvasott emberek lettek, annak az oktatásnak köszönhetően." - Mi ez az önáltatás, ez a hamis nosztalgia? Én pl. a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben voltam általános és középiskolás, és pontosan látom, tudom, hogy abból a korszakból felnőtté válva milyen kis hányada lett az embereknek művelt, olvasott ember.
Nem ártana a hasonló korú emberek között néhány konkrét személyre, ismerősre, rokonra gondolni.
Már akkor is igaz lett volna, ha valaki a tanárok közül azt mondta volna, hogy Csongor és Tünde, vagy a Bánk bán helyett mást kell tanítani. Emlékszem, hogy hány osztálytársam olvasta, és hány bliccelte el ezeket. És még egy csomó mást is. De semmi baj nincs a magyarságtudatukkal, és nekem sem. Én pl. óvodás korom óta olvasok, mindenfélét és sokat, de az iskola az akkor is megkötött kezű tanárokkal, kötelező olvasmányaival csak negatív hatással volt rám. Ja, és az édesanyám magyar-történelem szakos tanár volt, és pontosan úgy küzdött az analfabétizmussal az akkori szakmunkásképzőben, mint a mostaniak a jelenlegi (feleslegesen) felforgatott iskolarendszerben.

A szakközép iskolákból eddig is oly mértékben kulturálatlan társaság került ki, hogy az már botrányos! Az érettségi egyik szerepe nem az lenne, hogy egy valamennyire az intelligenciára igényes diákot képezzen? Hogy kerülhet funkcionális analfabéta egy szakközépbe? Botrány! A szakmai igénytelenség hová fog vezetni? Az érettségi nem egy papírdarab kellene legyen, minden tartalom nélkül!

A baj kezdete az alsótagozat eleje. Amikor úgy "magasabb osztályba léphet" a másodikas, hogy nemhogy ÉRTELMESEN olvasni nem tud (azaz nem érti meg, hogy mit olvasott fel szótagolva), hanem egyáltalán olvasni sem. Javulás akkor jön, ha felnőnek azok a gyerekek, akiknek majd egyszer újra meg kell tanulniuk elsőben olvasni és legalább egyjegyű számokat összeadni.

A baj kezdete az alsótagozat eleje. Amikor úgy "magasabb osztályba léphet" a másodikas, hogy nemhogy ÉRTELMESEN olvasni nem tud (azaz nem érti meg, hogy mit olvasott fel szótagolva), hanem egyáltalán olvasni sem. Javulás akkor jön, ha felnőnek azok a gyerekek, akiknek majd egyszer újra meg kell tanulniuk elsőben olvasni és legalább egyjegyű számokat összeadni.

Nem bíznák ezt végre értő, a szakmájukat tisztelő okos pedagógusokra? Ha egyszer eljönne végre az az idő, amikor nem a mindenkori párthatalom gyenge elméjű tótumfaktumai mondanák meg, hogy mit kell tanítani. Ne a pedagógusokat szidjuk szegények a Rákosi érában sem voltak nehezebb helyzetben mint most.

Én itt csak egy funkcionális analfabétát látok, ezt a Fenyő D. Györgyöt. Hogy az istenbe lett ez bármilyen vezető a magyartanárok között? A tanítás nem arról szól, hogy a diák mit akar, hanem arról, hogy tanít a tanár. Körülöttünk minden nemzet eszeveszetten próbálja keresni a saját hőseit, hogy a nemzeti önazonosságukat megalapozzák, ez a szerencsétlen megy egy mondattal akár négy-öt olyan nemzeti ikonunkat is kiirtaná a tantervünkből, akikre mi akár több száz évre visszamenően is büszkék lehetünk. Külön figyelmet érdemel, hogy pontosan ennek a szép magyar-szakállas(?) emberkének kellene megóvnia és ápolnia a magyar irodalmat, mint szaktanári minőségében, mind pedig választott funkciójából adódóan. Ki engedte ezt a szerencsétlen tudatos kultúrarombolót az iskolák közelébe? Miért nem váltják már le egy ilyen nyilatkozat után? Kinek? Milyen multikulti körnek az érdeke a magyar irodalom szétzúzása? Hm? Szerencsére, ha mi a hatáűrainkon belül ilyen tudatos magyarság-romboló fickókat engedünk is révényesülni, a határainkon túl élő magyarok tudata, hagyományai, értékrendje még valós és tiszta. Emiatt van lassan csak remény, hogy a magyarság önazonossága fennmarad, akármit is próbálnak az ilyen Fenyő D-ék ellene tenni. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy egy nép csak akkor hívható nemzetnek, ha saját kultúrája van. Ha nincs saját kultúrája, akkor az a nép immáron nem nemzet, nyugodtan mehet Londonba mosogatni honvágy nélkül minden tagja. valójában az ilyen fickóknak, mint ez a tanítás helyett a tanítandó anyagot eltüntetni akaró anti-tanár ezt akarja elérni. Hogy is mondjam csak? Undorító...

Ha valakit nem tanítottak meg olvasni, akkor nem csoda, h. nem szeret! Nem kellene elvárni,h. 7 éves korukban tudjanak olvasni!És írni!

Minek tanulni! Az ÉNB, vagy az Édes Élet ...stb. műsorokba nem is kell. Ott csak élnek, szórakoznak, nem dolgoznak, és nem írom ki, hogy mit csinálnak. Pont az ilyen követelmény nélküli hozzáállás vezetett ide. Csak a gyerek jogai érvényesülnek, kötelesség alig. Persze, vannak kivételek. Azok a gyerekek meg belegebednek az irreális elvárásokba. A kettő közé kellene valamit kitalálni. Talán a régi iskolákat visszahozni?

Az a baj, hogy manapság ezek a hülye elvek érvényesülnek, amiket Fenyő D. György itt összehordott.
A összes értelmiségi ember, aki ma számít, kivétel nélkül a Kádár-rendszerben járt iskolába. Érdekes, mindnyájan műveltek, olvasott emberek lettek, annak az oktatásnak köszönhetően.
A rendszerváltáskor minden össze lett zagyválva, a jó tanítási módszereket is kidobták, ami miatt a "műveltségi vetélkedőkben" manapság szereplő fiatalok az égvilágon semmit nem tudnak, műveletlenek, nem ismerik Petőfi verseit, nem tudják, ki volt Krúdy, úgyhogy csak gratulálni tudok a mostani oktatási elvekhez!

sőt még egyszerűbb lenne ha nem is is adnának órát--mert tanítás az régen nincs -- csak a 250000 fizetésért járnának be a tanárok!! ha a diák nem akar hát ne tanuljon, ezért olyan buták szegények

Új hozzászólás



hirdetés

Nyelvoktatás hirdetés

hirdetés

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X