szerző:
Eduline

Mi a tehetség? Vajon valóban utat talál-e magának, ahogy mondják, vagy szükség van a gondozására? Mit tehet ennek érdekében a gyerek, a szülő és a pedagógus? Többek között ezekre a kérdésekre keres választ a Tehetséges gyerekek című könyv, amelyben az Egyesült Államokban dolgozó Csíkszentmihályi Mihály kamaszok körében végzett kutatási eredményeit foglalta össze.

"Várjanak el sokat a szülők a gyerekeiktől, de fontos a támogató háttér is! Ha mindkettő jelen van, a gyerekek kinyílnak, mint a virágok. Ha csak az elvárás van jelen, az iskola ugyan jól megy, ám a gyerek élete nem jól halad. Ha meg csak támogatás van elvárás nélkül, lehet, hogy a gyerek boldog, de nincs belső motivációja" - fogalmazott a kaliforniai Clermontban élő 76 éves tudós, aki kötete magyar nyelvű kiadásának megjelenése alkalmából internetes videokapcsolat segítségével szólalt meg a napokban egy Kossuth Klub-beli rendezvényen.
     
A könyv a Flow az iskolában alcímet kapta. Csíkszentmihályi neve az elmúlt évtizedekben szorosan összeforrt a flow fogalmával, az ezzel kapcsolatos kutatásain keresztül. "Flow-állapotot akkor él át az ember - írja a Tehetséges gyerekekben -, amikor valamilyen tevékenységbe úgy belefeledkezik, hogy nem érzékeli az idő múlását, nem érez fáradságot, és minden mással megszűnik a kapcsolat, csak magával a tevékenységgel van elfoglalva".
   
"Az állapot feltétele, hogy a tevékenységnek világos legyen a célja, és gyors, egyértelmű visszajelzéssel járjon. Az iskolában azonban sokszor nincsenek világos célok és jó darabig eltart, amíg kiderülhet, hogy mennyire jó egy gyerek abban, amit csinál" - mutatott rá a szakember. A szerző szerint a flow kapcsolatban van a tehetség fejlesztésével, mert flow-élmény rendszerint akkor tud kialakulni, amikor az ember olyan feladattal áll szemben, amely éppen megfelel a képességeinek, vagy csak kevéssel kíván többet.

Diákolimpikonok: hogyan bontakozhat ki leginkább a tehetségük?

Csíkszentmihályi - aki a tehetséget inkább fejlődési folyamatként fogja fel, mint adottságként - kutatócsoportjával kétszáz, különböző tantárgyakban tehetséget mutató, jó körülmények között élő chicagói középiskolás életét követte nyomon a gimnázium első évétől az utolsóig, és azt vizsgálta, vajon egy részük miért képes fejleszteni tehetségét, másik részük pedig miért adja fel. A kérdésre azért kereste a válasz, mert mint leszögezte: az emberi értékek megőrzése szempontjából az egyik legfontosabb teendő a tehetség fejlesztése.
    
A pszichológiaprofesszor három ismérv - a személyes tulajdonságok, a kulturális elvárás, valamint a társadalmi elismerés és támogatás - alapján határozta meg könyvében a tehetséget. Példája szerint egy matematikai tehetségből csak akkor válik matematikus, ha meg tud felelni a tudományág elvárásainak - a matematika nyelvén fejezi ki gondolatait -, és tehetségét elismerik.
   
A tehetség elismerésének és támogatásának jelentőségét a reneszánsz művészet kialakulásával illusztrálta, amely - mint megfogalmazta - "nem annak volt köszönhető, hogy Itáliában akkoriban hirtelen egy genetikai véletlen folytán sok gyerek született kivételes képzőművészeti tehetséggel, hanem annak, hogy rendkívüli támogatásban részesítették a képzőművészetet". A tehetség kibontakoztatásához feltételként a jó családi és iskolai környezet hatására megszerezhető tudást, a megfelelő motivációt és az összpontosításhoz szükséges fegyelmet sorolta fel munkájában.

MTI