„Szeretem a munkámat, mert nem különösebben stresszes. Az egyetem alatt még vacilláltam, hogy kutatói, vagy tanári munkát keressek magamnak. Amikor viszont felkérést kaptam egy tanársegédi állásra, egy percig sem haboztam” - meséli Ákos, aki az egyik egyetem elméleti matematika tanszékén tanít. Itt azt csinálhatom, amit szeretek, és a szabadidőmben még kutathatok is. A fizetésem nem kiemelkedően magas, úgy 120 ezret viszek haza havonta. Viszont azt is tudom, hogy például egy egyetemi docens fizetése ennél már jóval magasabb, szóval megéri kitartani. Persze azt is tudom, hogy a volt évfolyamtársaim közül sokan tripla ennyit keresnek – ők többnyire bankoknál helyezkedtek el.

Nem könnyű pályán maradni

Már az alapszintű matematikusok is viszonylag sok szakterületen képesek diplomájukat hasznosítani – ilyenek például a műszaki, informatikai, statisztikai munkakörök. Az egyre szigorodó gazdasági-piaci körülmények között a biztonsággal üzemelni kívánó cégek ugyanis ráéreztek, hogy olyan munkakörök betöltésére is jobb matematikus végzettségűeket választaniuk, ahol ezidáig egyéb diplomával, vagy szakirányú végzettséggel rendelkezőket alkalmaztak. Ezzel együtt ma is sok olyan munkahely van, ahol a mester fokozatú diplomával rendelkező matematikus olyan feladatot lát el, amelyhez nem kell egyetemi végzettség. A cégeknek ez persze tökéletesen megfelel, a tanult szakember viszont sokszor fele annyi fizetést sem kap, mintha a saját tudásához mért állásban dolgozna. - vázolja az eduline-nak a matematikusok piaci helyzetét egy informatikai cég HR szakembere.

Matematikusnak lenni jó, de találunk azért árnyoldalakat is. Miként más állásokban is, a természettudományos végzettségűek körében sem ritka az a jelenség, hogy a nők hasonló munkakörben jóval kisebb fizetést kapnak, mint a férfiak. „Közgazdasági programozó matematikus vagyok, ezen a területen pedig még ma is kevés nőt találunk. Az egyetem elvégzése után öt évig egy multicégnél dolgoztam. Kezdetben nagyon boldog voltam, hogy sikerült a végzettségemnek megfelelő állást találnom. Később vált csak világossá számomra, hogy két hasonló területen dolgozó férfi kollégám több, mint a másfélszeresét keresi annak, amit én hazaviszek. Többször is ígéretet kaptam, hogy emelik a fizetésem. Mivel ez mégsem történt meg, muszáj voltam felállni” - meséli Tilda, aki azóta nem dolgozik a szakmájában.

Sokan, kevés helyre

A felvi.hu adatainak tanúsága szerint évente megközelítőleg ötezer természettudományos végzettségű diplomás hagyja el a magyar egyetemeket. Ennyi frissen végzett reálértelmiségit kellene tehát felszívnia a köz- és versenyszférának. És míg az előbbi keretszámai igencsak végesek, addig az utóbbiban nem mindig talál a pályakezdő természettudós végzettségének és kvalitásainak megfelelő munkakört.

Ha azt az állítást, hogy az állam saját kutatóintézeteibe nehéz bekerülnie az ifjú kutatóknak, lefordítjuk a számok nyelvére, a következőt láthatjuk: A Magyar Állami Földtani Intézetben 2009-ben összesen 114-en dolgoztak, köztük hetvennégyen végeztek kutató munkát olyan területeken, mint geológus, hidrogeológus, térképész, bányamérnök, vegyész és geofizikus. Az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetében pedig a legfrissebb adatok tanúsága szerint mindösszesen harmincnégy állandó kutató munkatárs dolgozik. Ha még mindezekhez azt is hozzátesszük, hogy az MTA Kémiai Kutatóközpontjának jelenleg is kiírás alatt álló álláspályázataira kizárólag PhD fokozattal rendelkező jelölteket keresnek, könnyen érthetővé válik, hogy sokan miért tartják nehéznek a kutatóállások megszerzését.

Az ipari kutatóintézeteknél azért ennél valamivel nagyobb esély mutatkozik az elhelyezkedésre, ezekre a helyekre rendszeresen keresik a végzett fizikusokat és vegyészeket. Azt azonban fontos észben tartani a hamarosan diplomázónak is, hogy míg a magyar intézetekben akár nyelvtudás nélkül is elboldogul a kutató, addig a nemzetközi, ipari intézetekben elengedhetetlen legalább egy világnyelv felsőfokú ismerete.

Álomállások lennének?

Érdekesség, hogy egy 2008-ban készült amerikai felmérés szerint az amerikaiak a tíz „álommunka” közé sorolták a matematikusi, és a biológusi állásokat is. A rangsorolás tanúsága szerint a tengeren túl ezeket a munkaköröket azért tartják sokra, mert jók a körülmények, kevés a stressz és megfelelő a fizetés is. Nem utolsó sorban pedig a területen elhelyezkedők stabil előmenetellel, vagyis emelkedő karrierúttal számolhatnak. Az említett listán a biológusok az előkelő negyedik helyet kapták, magyar pályatársaik ezzel viszont valószínűleg nem keveset vitatkoznának.

„Körülbelül tízszer annyi biológust képeznek nálunk, mint amennyit a folyamatos kutatómunkák fel tudnak szívni. Akinek sikerül bekerülnie egy kutató projektbe, annak sincs még biztos állása, hiszen ezek a megbízások általában két-három évre szólnak. Persze, ha nagyon jó valaki, akkor utána is maradhat, de sokszor még itt sem a szakértelem dönt, hanem sokkal inkább a pénz” - mondja Iván, akinek szerencséje volt: sikerült elhelyezkednie egy nagyobb kutatóintézetben. A fiatal biológus ennek ellenére gondolkodik a külföldi munkavállaláson: elmondása szerint külföldön dolgozó ismerősei az itthoninál inspirálóbb munkakörnyezetbe csöppentek, és nem utolsó sorban a fizetésük is nagyságrendekkel több. „A mi munkánkban nagyon fontos a csapatmunka, a folyamatos megbeszélések. Nálunk ez még nem annyira elterjedt, mint Nyugat-Európában, vagy az Egyesült Államokban, pedig az eredmények szempontjából elengedhetetlen lenne” - vélekedik az ifjú kutató.

A természettudósok elhelyezkedési esélyeit is növeli azonban, ha akár utolsó egyetemi éveikben, akár ezt követően szakirányt választanak, vagy választott szakjuk egy részterületében az átlagosnál jobban elmélyülnek. Természetesen a reál szakokon is számtalan specializáció létezik, illetve évről évre egyre több mesterképzés indul. Biofizikus, csillagász, biztosítási matematikus, és még számtalan egyéb mesterszak közül válogathatnak a továbbtanulni vágyók. Az egyik legújabb ezek közül például az ELTE anyagtudomány mesterszaka, melyet vegyész és fizikus végzettségű hallgatók is felvehetnek. Az ide jelentkezőknek igen jó esélyeik vannak egy későbbi kutatómunkában való részvételre, akár itthon, akár külföldön, hiszen tény: az Európai Unió évek óta kiemelt kutatási területként kezeli, és ennek megfelelően is támogatja az anyagtudományt.

Kanaki Anna

eduline