Folyamatosan kapjuk a visszajelzéseket a gólyatáboraitokból, ami érdemi változást mutat a korábban rettegett gyakorlatoktól. Egykor általános vélekedés volt, hogy a szervezők nem csak szívatták a gólyakát, de egyenesen megalázó feladatokra is sor került, valamint a kontroll hiánya miatt bűncselekmények is történhettek. Ennek úgy látszik vége szakad, mindenki remek élményekről számolt be az Eduline-nak.

Köztük Klaudia is, aki a mackósajtos fenéknyalós táboráról közelmúltban hírhedtté vált Corvinus gólyatáborában járt, és gyökeres változásokat tapasztalt.

Indulás előtti éjszakán olvastam a mackósajtos sztorit, a sajtónak hála izgatottságom félelemmel vegyült, de vettem a bátorságot és elmentem. Milyen jól tettem! Mezőkövesdre mentünk,ahol több száz gólya töltötte el kötetlenül és szórakozva,ezt az 5 napot. Egész nap programok voltak,csoportos vetélkedők,kvízek,ismerkedős játékok,hogy minél jobban összeszokjunk leendő szaktársainkkal. Az instruktorok iszonyat jófejek és lelkesek voltak, semmit sem erőltettek, de igazából nem is volt olyan feladat,amiben nem vett volna részt szívesen mindenki. Minden este bulizhattunk, ivásra, vetkőzésre vagy bármilyen megalázó feladatra senki sem kényszerített! Nagyon örülök,hogy elmentem,mert sok új élményre és barátra tettem szert :) "Közgázosok jó estét...!"

Szeged gólyatáborairól ugyan nem nagyon lehetett az országos sajtóban rosszat hallani, de a helyi panaszok többször szóltak a városban ordítozó gólyákról, akik rendre eltörtek egy-egy telefonfülkét, illetve sajátos látványosságot szolgáltattak a Szegedi Nemzeti Színház előtt kora este, mikor levetett ruháikból alkottak láncot. De a délalföldi városban is módszeresebben figyelnek a táborokra, valamint a város helyett többnyire vidéki helyszínt választanak. Ivett és barátai is úgy érzik, hogy elmúlt évek botrányai hatással voltak a táborokra, ahol kevesebben is voltak a várthoz képest, ám az élmény kompenzálta mindet.

Nem mondom èn is fèltem kicsit ès izgultam,de már a megèrkezèskor (ès a kijutáskor is) kedvesen fogadtak minket a főgólyák. Többször mondták,hogy ne izguljunk,hisz szórakozni jöttünk. Az 5 nap alatt mindig volt valami elfoglaltságunk(1. -2. nap bemutatkozások ès csapat zászló,induló kèszítès). Az esti bulik alkalmával a főgólyáink addig nem mentek aludni, míg nálunk az utolsó csapattag is el nem ment lefeküdni.

A második napon voltak a szakos tájèkoztatók is, amin kötetlenül fröccsöt iszogatva, a legbutább kèrdèsekre is reagálva magyarázták el az adott szak sajátosságait. A 3.-4. napon voltak a városi ès a tábori vetèlkedők. Az elejèn tisztázták velünk a főgólyak,hogy semmi sem kötelező. A feladatok egytől egyig kreatívak voltak ès egyik sem volt kínos vagy cikis.

Soha senkit nem erőltettek,hogy igyon,sőt az egyik szobatársam egèsz gólyatábor alatt nem ivott alkoholt ès semmi megkülönböztetès nem èrte. Senkit nem cikiztek,ha egy kicsit túl sokat ivott ès a másnapja mondjuk nem volt valami kellemes. Senki nem volt haszontalan sem,mindenki ki tudta venni a rèszèt a csapat dolgaiból. A versengès a csapatok között sem volt vèresen komoly, sokszor skandáltuk azt,hogy "Egy család vagyunk!".

Teljesen megèri ez az egèsz táborosdi, úgy hogy ha az egyetemi lèt a fiatalság legszebb èvei,akkor a gólyatábor az egèsznek a kapuja,amin sokkal kènyelmesebb átlèpni,mint megkerülni. :)

Körülnéztünk a közösségi oldalakon is, hogy milyen élményeket töltöttetek fel idén a táborokról. A leglátványosabb, hogy folyamatosan terjed a tűzijáték a táborokban, korábban a Debreceni Egyetem tette hagyománnyá, ezúttal a Semmelweis Egyetem is - nem kis költségen - ezzel kedveskedett a gólyáiknak.