Bátran felvenni a harcot a Neptunnal/ETR-rel, aztán szomorúan ráébredni: olyan, hogy zökkenőmentes tantárgyfelvétel/vizsgajelentkezés, nem is létezik.

Egy éjszaka alatt felkészülni egy olyan vizsgára, amelyhez legalább 600 oldalt kell bemagolni. És lazán átmenni a vizsgán.

Aztán megbukni
a tanszék legengedékenyebb oktatójánál.

Hetekig hamis bolognain (mindenki ismeri: a porból készült verzió), májkrémes és margarinos kenyéren, instant levesen élni, miután a diákhitel/zsebpénz/fizetés már a hónap tizedik napján elfogyott.

Éveken át irigykedni azokra, akik már a vizsgaidőszak második hetében letudják az összes vizsgát.

Kipróbálni, mennyi kávét bír az ember lehajtani
egy éjszaka alatt...

Aztán - amikor már a kávé illatától is felfordul a gyomrotok - hosszas kutatásba kezdeni a tea és a kóla élénkítő hatásáról.

Elmenni a szokásos kedd/szerda/csütörtök esti bulira, másnap (pontosabban aznap) pedig beülni a reggel 8-as, látogatásköteles előadásra... és 90 percen át szenvedni, szenvedni, szenvedni.

Hatalmas bulit csapni a vártnál magasabb összegű ösztöndíj érkezése napján. Aztán ráébredni: nem egy-, hanem kéthavi ösztöndíj érkezett a számlátokra.

Az utolsó utáni pillanatban ráébrendi, hogy elfelejtettetek felvenni egy fontos szemináriumot.