Az öt darab, 12. századból származó pergamencsíkot a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék könyvtárában találta meg Leitgéb Mária könyvtáros. A töredékek egy 1818-ban megjelent francia építészeti kötet, Martin Pierre Gauthier Genováról szóló könyvének gerinckötése alatt bújtak meg, és akkor kerültek elő, amikor a könyv gerince részben levált.

Nap képe: ünnepi díszbe öltözött a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

A szakértői vizsgálatok szerint a pergameneken Szent Ambrus, Milánó püspökének Szent Lukács evangéliumához írt magyarázatából olvashatók részletek. A szöveg a mű 9. és 10. könyvéből származik, az egykori pergamenkódex pedig a 12. században készülhetett. Az öt csík eredetileg egyetlen levelet alkotott.

A könyv pontos bekerülési ideje nem ismert, de a benne található bejegyzések és pecsétek alapján feltételezhető, hogy korábban Wéber Antal építész tulajdonában volt, majd az 1880-as években került a Műegyetem gyűjteményébe, a Hauszmann Alajos vezette Száraz-, Mű- és Díszépítészettan Tanszékre. Azóta is ott őrizték – egészen mostanáig, amikor a 900 éves töredékek végre napvilágra kerültek.

Felmerülhet a kérdés: hogyan kerülhetett egy középkori kódexdarab egy jóval későbbi könyv gerincébe? Az egyetem szerint „az erős pergamen a gerinc védelmét szolgálta a borító alatt.”