Az agyat sokan egy számítógéphez hasonlítják, de ez kicsit sántít, ugyanis a mi fejünkön nincsen egy USB-csatlakozó, amin információkat tudunk cserélni. Az emberi agyat sokkal inkább a télapó zsákjához érdemes hasonlítani, ami tele van dalszövegekkel, élethelyzetekkel, viccek első felével – írja a Guardianben megjelent cikkében Dean Burnett, a neurológia doktora, aki mellesleg komikus is.

Az emlékek általában töredékként élnek a fejünkben, sok közülük hirtelen eltűnik, majd ismét előkerül, gyakran egészen más kis memóriaszeletekkel együtt.

Mi a különbség a két memória között?

Azzal talán mindenki tisztában van, hogy létezik a rövid és a hosszú távú memória, de azt talán kevesen tudják, hogy mennyire rövid vagy hosszú az a bizonyos időtartam. Nos, a rövidtáv mindössze 15-30 másodpercet jelent, ha valamit ezen túl is vissza tudsz hívni, az már hosszú távon rögzült benned.

A hosszú távú memória már fizikailag is nyomot hagy az agyban, tehát szinte szó szerint helytálló, amikor azt mondjuk, hogy valami bevésődik valaki fejébe. Ezek a memóriafoszlányok fizikailag is összeköttetést képeznek egymás között, és ez persze befolyásolja, hogy mi jut éppen az eszünkbe, mire kezdünk emlékezni.

A hosszú távú memóriának két típusa létezik, az implicit és az explicit, tehát a rejtett és a közvetlen. Az implicit az, amelyiket már automatikusan csinálsz. Ilyen készségek például az olvasás, vagy az autóvezetés. A többi tudás – mint hogy tudod, hogy hányban volt a mohácsi csata -, vagy emlék – mint amikor emlékszel arra, hogy a mohácsi csatánál influenza miatt hiányoztál a suliból – mind explicit.

Hogyan hasznosítsuk ezt a tanulásnál?

Itt nyilván már a hosszú távú memória érdekel minket, ami a hippokampuszban landol. Az agynak ez a része az, ami a bekerülő információkból megszövi a fentebb már említett hálózatot. A hippokampusz azonban nem csak sző, de válogat is előtte, hogy mit érdemes beleszőni a hálóba. A fontos dolgokat helyezi előtérbe, már azt, amit ő fontosnak tart.

De mi alapján válogat? A rövidtávú memóriába gyakran betérő vendégek előbb-utóbb bekerülnek a hippokampusz hálójának szövedékébe – tehát a szólás az ismétlésről és a tudás anyjáról teljesen helytálló. A másik módszer, hogy valami bejusson ide, az az erős érzelmi kötődés. Ugye te is hamarabb jegyezted meg a barátnőd vagy barátod szülinapját, mint Napóleonét? Utóbbit inkább ismételgetni érdemes.

Az agyban tárolt emlékek közül a hasonlóak összetapadnak, és fel is torlódhatnak, hiszen egy dologról lehet több emléked is egyszerre. Azok az emlékek, melyeket gyakran előhívsz, megerősödnek a ritkábban „dolgoztatottakkal” szemben, és ezek formálhatóak is, időről-időre gyarapodhatnak.

Tapasztaltad már, hogy bár valamit megtanultál, később képtelen voltál már felidézni? Nem kell megijedni, ez nem azt jelenti, hogy eltűnt, csak egyszerűen nem tudod előhívni. De mégis hogyan javíthatod ezt az előhívó képességedet, hogy a megtanult dolgokat ne csak a vizsgán hasznosíthasd? A régi jól bevált módszerek segítenek, például ha valamit úszás közben tanultál meg, könnyebben eszedbe fog jutni a medencében, ha az ágyban fekve, akkor pedig ott. Persze minél több mindent igyekszel a fejedbe zsúfolni, annál nehezebb lesz a régi dolgokban kutakodni. De azért ne add fel a tanulást, az agyad majd úgyis eldönti, mi hasznos, és mi nem az.