1. Hogy legkésőbb délután háromkor (oké, talán négykor) vége a tanításnak. Igaz, hogy otthon utána még tanulni kell, de azért az más, mint egy szemináriumon ülni este nyolcig.

2. Az, hogy mindennap láthatjátok a barátaitokat, és mindent együtt éltek át. Osztályközösség nélkül, az egyetemen jóval nehezebb igazi kapcsolatokat kiépíteni, főleg, ha minden szemeszter elején azt veszitek észre, hogy a kurzusok nagy részén egyetlen arcot sem ismertek.

3. Helyettesítő tanárok: ilyenkor mindig tudjátok, hogy semmit nem kell majd csinálni - az egyetemen egyszerűen átrakják az órát egy lehetetlen időpontra.

4. Az, hogy néha elég két óra ahhoz, hogy az összes tárgyból felkészüljetek: utána ez az idő egy kurzusra sem lesz elég. Öt dolog, ami miatt jó egyetemre járni.

5. Ebéd ebédidőben? Lehet, hogy éppen akkor lesz előadásotok, vagy el kell rohannotok lefénymásolni valamit. Már egy öt perc alatt eltüntetett szendvicsnek is örültök, két óra között.

6. Az osztályfőnököt, akihez bármilyen problémával fordulhattok - az egyetemen, főiskolán sokkal több mindent kell majd egyedül megoldanotok.

7. Hogy normális az időbeosztásotok, és nem kell azon agyalnotok, mit csináljatok a két előadás közötti egyórás szünetben, ami a tanuláshoz túl kevés, egy kávéhoz pedig túl sok idő. Hihetetlen, de tényleg léteznek: a legbizarrabb egyetemi klubok.

8. Az osztálykirándulásokat, a szalagavatót. Ezek fontos események, amelyekből az egyetemen kevesebb lesz.

9. Középiskolásként (jó esetben) még nem kellett diákhitelről, állásokról és lakásbérlésről gondolkodni. Egyetemistaként? A vége felé ezek körül forog majd minden gondolatotok.

10. A tíz-tizenöt oldalas jegyzeteket. Hamarosan maga az olvasmánylista is hosszabb lesz ennél. Hét dolog, amit a diplomázás után soha többé nem tennétek meg.