Ember- és erkölcsközpontú nevelés, csökkenő államilag finanszírozott keretszámok a legnépszerűbb szakokon, limitált vizsgalehetőségek. Néhány kiszivárgott elem az új felsőoktatási törvényből, ami körül viszont még nagyon sok a bizonytalanság. A múlt héten lezajlott VII. Országos Oktatási Konferencián a jövőbeni hangsúlyokat és a változásokat elemezte Antal János, a Vállalkozási Főiskola főigazgatója és Vass László, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora.
Az új vagy módosított felsőoktatási törvény egyelőre még nem nyilvános, a törvény koncepcióját várhatóan november 3-án fogja közzétenni honlapján a minisztérium. Annyi mindenesetre biztosnak látszik, hogy a piaci alapú felsőoktatás az új, -vagy átalakított- törvényben más megfogalmazást nyer. Az új tervezet szakítani kíván a piac és értéksemleges értékrenddel, és kimondja: a felsőoktatás közszolgáltatás kell, hogy legyen nem pedig piaci alapú szolgáltatás. Azonban vélhetően lehetővé fogja tenni azt, hogy az intézményeken belül eleget tegyenek a piaci kritériumoknak – hangzott Antal János előadásában az egyelőre titokzatos megfogalmazás.
Csökkenő keretszámok
Nem teljesen ismeretlen, mégis új elemként kerül be a felsőoktatás meghatározásába a „közjó” fogalma. Az új törvény a felsőoktatást nem számszerinti finanszírozási rendszerben képzeli el, hanem az új meghatározás szerint, a felsőoktatási intézményeknek a közjó szolgálatában kell állniuk. Vass László elmondta: úgy látja, hogy kisebb versengés alakult ki az intézmények között a „közjó kisajátítása” érdekében, mivel úgy vélik, hogy így könnyebben hozzáférnek a finanszírozási rendszerekhez.
Jelentős változás lesz – és ezt a kormány már jóvá is hagyta – hogy az államilag finanszírozott hallgatói keretszámot 10 százalékkal csökkenti két népszerű területen: az informatikai és a közgazdasági képzésekben, növeli viszont a műszaki és a természettudományos területeken.
A Vállalkozási Főiskola főigazgatója szerint az új törvény olyan lesz, mint az 1993-as kerettörvény, ami lefekteti a főbb vonalakat, ám a részletek kidolgozását meghagyja az intézményeknek. Az előadó szerint a felsőoktatásban egy második integrációra lenne szükség. Mint elmondta: a 69 felsőoktatási intézményből számos folytat székhelyen kívüli képzéseket, amit meg kellene szüntetni, és e helyett régiók szerint hét-nyolc tudásközpontot létrehozni.
A régiós alapú tudásközpontok létrehozása mindkét előadásban központi szerepet kapott. A budapesti felsőoktatás túlterhelt, mivel a munkaerő piaci elhelyezkedés miatt a diákok a fővárosba jönnek tanulni. A régióközpontoknak saját erősségeket kellene fejleszteni, - vagyis olyan képzéseket kialakítani, amit csak ott lehet tanulni és melyekben e központok járnának az élen - ezzel odacsábítani – ott tartani a fiatalokat – fejtegette Vass László. A rektor a hajdani egyetemi matematika - oktatást hozta fel példának: anno ha valaki színvonalas képzésben akart részesülni ezen a téren, akkor Szeged, vagy Budapest között választhatott.
Erkölcs központú nevelés
Néhány elem a várható módosulásokból: a magániskolák csak akkor kapnak a jövőben támogatást, ha közfeladatot látnak el, a docenseket vélhetően a miniszter fogja a jövőben kinevezni, és elképzelhető, hogy a hallgatók egy tantárgyat csak kétszer vehetnek fel, és ugyan ennyiszer vizsgázhatnak belőle. Az új törvény kialakításakor szóba került az is, hogy az állam határozná meg azt, hogy hová kapjon felvételt a diák, vagyis a felvételt nyert hallgatók, mely intézményben kezdhetnék meg tanulmányaikat.
Az ember és erkölcs központú értelmiség-nevelés a törvénytervezet egyik sarkalatos pontja lenne. A Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora szerint szimpatikus a kezdeményezés, ám úgy vélte, hogy ezt a szemléletet már meghaladtuk, és ma már a diplomás nem feltétlenül egyenlő az értelmiségivel, a felsőoktatási intézmények nem a klasszikus értelemben vett értelmiségi képzők. Az előadó az elit oktatás, a hierarchizált látásmód visszajövetelétől tart a felsőoktatásban, holott szerinte a munkaerőpiac mindig is a jól képzett tömegeket hiányolta.
Vass szerint sokkal komolyabban kellene számon tartani az EU-s felsőoktatás piacát, az oktatáspolitikát pedig – a közoktatást, felsőoktatást, felvételit és minőségügyet - egységként lenne szükséges kezelni.
Eduline