szerző:
Eduline

Afféle csodatevőként nyúl bele a kormány a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem beruházásába, pedig a megoldás már korábban körvonalazódott. Több intézménynél szintén abban reménykednek, hogy most megszabadulnak terheik egy részétől.

Nyílt pályázaton hirdeti megvételre a Lágymányosi híd közelében éktelenkedő betontorzót a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), holott valójában egyetlen jelentkezőt vár e szokatlan ajánlatra. Az adásvételről ugyanis a HVG információi szerint már korábban megköttetett az egyezség: az eredetileg a BME új oktatási épületével egy időben átadni tervezett irodaházat a Magyar Tudományos Akadémia fogja megvásárolni. Ám a nyílt tenderre szükség van, mivel a BME, költségvetési intézmény lévén, kizárólag pályázat útján értékesíthet ingatlant.

A konstrukció fölöttébb bonyolult. A BME csak a telkét és az azon történő építkezéssel összefüggő jogokat árusítja; a torzót úgy szerezheti meg a vevő – jelesül az MTA –, hogy megegyezik az építést a válság miatt félbehagyó Hérosz Zrt. H2Q2 Kft. elnevezésű projektcégével. Ha a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium is betartja megmentési ígéretét, és hozzásegíti az MTA-t az üzlet nyélbe ütéséhez szükséges 3 milliárd forinthoz, a kormányzati illetékesek az egyetem évnyitóján ünnepélyesen bejelenthetik: megoldották az építkezés válság miatti megfeneklésével kialakult helyzetet.

Az első gondok a Magyar Bálint oktatási minisztersége idején, 2004-ben indult egyetemi és főiskolai ppp-s – azaz a köz- és a magánszféra együttműködésén alapuló – programokkal akkor adódtak, amikor a gazdasági válság kitörése után az építőipari cégek leültek. A Hérosztól is visszavonták korábbi hitelígérvényüket a bankok, mivel a cég nem tudott elegendő előbérleti szerződést felmutatni a BME telkére az oktatási épület mellé tervezett irodaházra, amely a cég hasznosításában maradt volna. Mentő ötletként a BME, a minisztérium, a Hérosz és a bankok tavaly nyáron kettéválasztották az egységesként indult fejlesztést, és a cégnek az első körben – az idei tanévnyitóra – csak a Q1-nek elnevezett oktatási épületet kellett felhúznia. Az irodaház, azaz a Q2 épület átadására a Hérosz 2012 végéig kapott haladékot.

A Műegyetem Q1 épülete
©

„A változás miatt az évi 900 millió helyett 1,2 milliárd forint bérleti díjat kell majd fizetnünk a Hérosznak” – számszerűsítette a korrekció következményét a HVG-nek Andor György általános rektorhelyettes. Az eredeti elképzelés szerint a Hérosz húsz éven át hasznosíthatta volna az irodaházat, így az egyetem – valamint a bérleti díjak 50 százalékát magára vállaló oktatási tárca – kedvező törlesztőrészletet rótt volna le a Q1-ért. „Ezt a többletterhet ellensúlyozza a Q2 eladásából remélt bevétel, így az egyetem pozíciói nem változtak lényegesen” – folytatta Andor, jelezvén, hogyan lett az elképzelt keresztfinanszírozásból másfajta, lényegében hasonló célt szolgáló megoldás.

Így vagy úgy, a BME legalább hozzájutott egy jól kihasználható oktatási épülethez. Néhány más egyetem és főiskola ennél rosszabbul járt, mivel milliárdokat költött el presztízsberuházásokra, kétes szükségességű projektekre, például gigantikus könyvtárak, laborcsarnokok felhúzására. „Az így kapható állami többlettámogatás nagyon vonzó volt. Sokan nem tudtak ellenállni annak a csábításnak, hogy a törlesztőrészletek felét az oktatási tárca fizeti” – jellemezte a helyzetet Andor. Tény, hogy ezek a színvonalas oktatási épületek önerőből aligha jöttek volna létre; a ppp voltaképpen arra jelentett áthidaló megoldást, hogy a hitelfelvételre nem jogosult felsőoktatási intézmények az építőipari cégeken keresztül jussanak kölcsönökhöz.

„Ha rajtunk múlik, biztos, hogy többet költöttünk volna rekonstrukcióra, és kevesebbet egy új épület felhúzására. Csakhogy a ppp-ben az oktatási épületek felújítására nem volt lehetőség” – mondta a HVG-nek Péhl Gábor, a BME műszaki főigazgató-helyettese. Eredetileg a BME is nyolc ppp-s ötletet mérlegelt, végül azonban ötöt elvetett, és a Q jelű épületek mellett beérte két kollégium felújításával. „A tervezett új kollégiumban egy férőhelyért havi 80 ezer forintot kellett volna elkérnünk ahhoz, hogy a beruházás rentábilis legyen” – indokolta a visszalépést Andor.

Kihátrált az aránytalannak látszó teher mögül az Eötvös Loránd Tudományegyetem is, inkább az Ajtósi Dürer soron lévő ingatlanjainak eladásából vállalta be a Kőrösi Csoma Sándor Kollégium felújítását. Szintén önmérsékletet tanúsított a Budapesti Corvinus Egyetem, amely az új oktatási épület átadásával egy időben több régi telephelyet felszámolt, így a rá jutó évi 1 milliárd forintos bérleti díjnak csaknem a felét sikerült megtakarítania. „Kétszer nagyobb épületet is meg tudtunk volna tölteni, mint amekkorát átadtunk, mert más intézményekkel szemben mi még nem küzdünk demográfiai gondokkal” – mondta a HVG-nek Czinderi Gábor műszaki igazgató.

Meglepő módon a Corvinus mégis rákerült a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács közelmúltban megjelent listájára, amely az erejükhöz mérten aránytalanul nagy összegű fejlesztést vállaló intézményeket sorolja fel. A testület szerint a Corvinus túlzott kockázatot vállalt azzal, hogy a ppp-beruházás értéke meghaladja az intézményi ingatlanvagyon értékének felét. Ez csak papíron igaz – vélik a Corvinuson. „Lehet, hogy könyv szerinti értékkel számolva így van, ám csak a mostani főépületünk piaci értéke több tízmilliárd forintnál” – méltatlankodott Czinderi. Szakértők szerint sem a nagyobb egyetemek, hanem inkább a csökkenő hallgatószámmal küzdő vidéki főiskolák kínlódnak a bérleti díj fizetésével; a Szolnoki Főiskolán például tíz éve még hétezren tanultak, ma csak 4500-an.

„Mindannyian bajban vagyunk, csak sokan nem ismerik el” – vallotta be a HVG-nek Majdán János, az Eötvös József Főiskola rektora. A bajai intézmény – a Szolnoki Főiskolával, a Nyugat-magyarországi Egyetemmel és a Nyíregyházi Főiskolával együtt – az általa birtokolt állami vagyon értékénél nagyobb terhet vállalt magára, amikor új könyvtárat és nagyelőadót, valamint kollégiumot építtetett, természetesen ppp-ben. Ráadásul Baján csak az új diákotthoni oldalszárnyak megépítése után derült ki, hogy a közbenső épületrész rettenetesen rossz állapotban van, így az újakat nem lehet hozzácsatolni. Ezért lengőtekére emlékeztető módszerrel kiütötték az újak közül a régit, majd azt is újjá kellett építeni. „Ez további 150 millió forintunkba került” – panaszkodott Majdán, aki abban bízik, az új kormány majd a kivitelezőkkel kötött ppp-s szerződések környékén is mélyre ás. „Nézzék meg azt is, valóban beépítettek-e nálunk 14 ezer folyóméternyi könyvtári polcot” – fogalmazta meg javaslat formájában a gyanúját a rektor, aki pedig intézményvezetőként maga is felelős volt a szerződés megkötéséért.

G. Tóth Ilda

HVG