A D. Tóth Kriszta által fémjelzett WMN egy állami gyermekotthoni nevelő, Zebegényi Péter írásának adott helyet, aki keserű tapasztalatainak nyilvánosságra hozásával keresi a módját, hogy miként lehetne segíteni a nagykorúságot elérő, család nélküli fiataloknak. A fiatalok számára az állam tesz félre pénzt a nagykorúságukig, hogy az otthonokból kikerülve könnyebben kezdhessék meg életüket, ám ez sokszor pont visszahúzó tényező Zebegényi szerint.

Bár van lehetőség 21 éves korukig arra, hogy utógondozásba kerüljenek és egy másik otthonban kapjanak helyet, sokan megpróbálnak élni azzal az 1-1,8 millió forinttal, amit az államtól kapnak. Zebegényi sok szomorú történettel találkozott:

Pistinek viszont hirtelen lett egy csomó pénze, mint sok más állami gondozottnak, és ő is pont úgy járt, mint sok-sok más állami gondozott: elbaszta a pénzt.

A történetek nagyon hasonlók. A hirtelen jött nagyobb összeg arra pont elég, hogy valahol esetleg kivegyen egy szobát vagy egy lakást, illetve hónapokra megéljen, amíg munkát talál, ám az előéletük miatt nem feltétlen ez történik. Sokan csak erre várnak, már 16-17 évesen bent ülnek az otthonban, iskolába sem járnak be, csak várják a naptári napot, hogy koppanjon az összeg.

Zebegényi nem tért ki rá, de ebben az állami gondozás korlátozott lehetőségei és erőforrásai is szerepet játszhatnak. Mivel nincs családjuk, ahol mondjuk az anyjuk gyerekkorukban elmagyarázná a boltban, hogy mit miért nem vesznek meg, mert nincs rá pénz, illetve szükségtelen, így modell hiányában pénzszórásba kezdenek: új ruhákra, egy kisebb kocsira, alkoholra, nem ritkán drogokra költik el az összeget.

A lányok esetében még súlyosabb helyzetek alakulhatnak ki. A fiúk között gyakori, hogy "kinéz egy csajt, aki fél év múlva lesz 18, összejön vele, majd amikor megkapja a lány a nagy lóvét, lehúzza, aztán otthagyja."

Ja, hogy közben besikerül egy gyerek? Én is állami gondozott voltam.

– mondta Zebegényinek az egyik srác. Ráadásul, ha becsúszik egy gyerek, a párkapcsolat miatt nagykorúsíthatják őket, így akár 16-17 évesen a pénzükhöz juthatnak.

Az egyik fiú, akiben Zebegényi is többet látott, néhány hónap alatt pórul járt. Miután felvette a pénzt, megsokasodtak körülötte a "barátok", a szórakozás sokat elvett. Előkerült a semmiből egy idősebb testvére is, aki rögtön kölcsön is kért százezret, de ő szívesen adott, hiszen végre egy családtagjával lehetett. Közben vett egy Polskit, ám jogosítvány nélkül. Mikor elkapták a rendőrök, 18 évesen és néhány hónaposan börtönbe került, mert nem maradt pénze a bírság megfizetésére. Onnan kikerülve már semmilyen nem volt, az utcán találta magát.

[...] 18 évesen én se nagyon tudtam, hogy mi van. Ő honnan tudná?

- zárta írását a nevelő.