Leszakadó, hiperaktív, deviáns, tanulási zavarral küszködő - számos szinonimája van annak, ha egy diák nem találja a helyét az iskolában. A "problémás" tanulók egyik menedékhelye volt a Külvárosi Tankör, amely anyagi okok miatt szeptemberben megszűnt. Az iskola idén lett volna húszéves.
Érdekes kép fogad, ahogy belépek a Tanoda épületébe: tanárok és diákok diskurálnak együtt, beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat. A folyosón egy kiskutya lohol végig, nyomában lihegve a gazdája. A diákok és a tanárok itt közösen, egy térben mozognak, együtt élik az iskolai életet. A légkör együttműködő, kooperatív, nyoma sincs semmilyen tekintélyelvű poroszos hierarchiának. Az egész miliő sokkal inkább hasonlít egy klubra mintsem iskolára.
Milyen lehet az az iskola, ahol nincs csengő, óra, tantárgy, osztályzat, de még a hagyományos értelemben vett tanár-diák szerepleosztás sem létezik? Meglepően hasonló, mint egy hagyományos iskola, mégis alapvetően más irányból közelíti meg a tanulás folyamatát. Mit kell tudni a Montessori-iskolákról, vagy a "magyar fejlesztésű" AKG-ról?
A legtöbben tudunk létezésükről, az elterjedtebb iskolaneveket fel is tudjuk sorolni. És bár sokat finomodott az elmúlt évtizedben, az általános vélekedés róluk mégis valami ilyesmi: az alternatív intézmények egyénieskednek, diákjaik szabadosak és neveletlenek, legtöbbjük pedig csak egy szűk elit számára elérhető. De vajon mi a tényleges igazság? Cikksorozatunk ennek próbál utána járni.
