Gulyás Péter, a Tanoda vezetője kísér  az iskolában, benézünk a zegzugos termekben zajló órákra. Egyre bepillantva, - a tanárra fókuszáló diákok, és a felém forduló rosszalló tanári tekintet láttán- azonban lehervad a mosoly az arcomról: valóban iskolában járok, csupán nem egy hagyományosban. 

„A Belvárosi Tanodát 1990-ben indítottuk el” – mesél az intézményvezető. Egy hangsúlyozottan segítő iskolát szerettünk volna létrehozni a középiskolából kimaradt deviáns fiatalok részére, melyben az oktatás személyre szabottan működik. A viszonylag kis propaganda ellenére az első felvételin a túljelentkezés tízszeres volt, és az első évben 30-40 diák érettségizett le, aminek a töredékére sem számítottunk. Rájöttünk, hogy az iskola hiánypótló szerepet tölt be ” - beszél a kezdetekről Gulyás Péter. A mai napig a felvételiken tizenkét - tizenötszörös a túljelentkezés. Jelenleg száztíz diák jár ide, költség és -térítésmentesen.

Tanulás szerződéssel

Petra három iskolát járt végig, mielőtt ide került. Az utolsóban a szüleivel aláírattak egy papírt, hogy el szeretne menni az iskolából. Itt személyre szabott, baráti a kapcsolat a tanárokkal, akik valóban törődnek az emberrel. Tanulásra motiváló a környezet – mondja.

A Tanoda egyik legfontosabb pedagógiai módszere a személyre szabott tanulási program, a személyközpontú oktatás. A diákok körülbelül a kreditrendszernek megfelelő szisztémában saját maguk vehetik fel óráikat, melyeket három éven keresztül úgynevezett trimeszterekben tanulnak. Mindegyik trimesztert - tanévet - vizsgák zárnak le. A szétbontott órákat, az utolsó évben aztán érettségire felkészítő órák követik, melyeken mindent átvesznek, ami az érettségin szóba jöhet. Ám a szabadságnak ára is van: a tanév elején minden tanulóval külön szerződést kötnek, melyben vállalják, azt, hogy mit, mennyi idő alatt fognak teljesíteni.

„Nagyon vegyes a társaság, mind korban - 16 - 26 között -, mind tudásban, erre mindenképpen személyre szabott oktatást kellett kitalálnunk. Mindenki a saját tempójában tud haladni. Vannak, akik például orvosi egyetemre is jelentkeztek és jutottak is be, velük külön is foglalkozunk” – mondja Gulyás Péter. „De az egyik legfontosabb dolog, hogy nálunk nem különül el szervesen a tanári és segítő munka. Segítő munkaként értelmezzük magát a tanítást is” – teszi hozzá.

Mentor, metál, matekóra

Egy újabb terembe lépve furcsa hangulat fogad: a tanár a tábla előtt magyaráz, miközben rockzene szól. Matekóra. Ahogy az iskola vezetője elmagyarázza, a tanerő azt vallja, hogy a keményzene serkenti és segíti a matektanulást.

Az ide jelentkező fiatalok zömében többszörös iskolai kudarccal, tanulási problémákkal küzdenek. Általában nincs önbizalmuk, szoronganak a tanulási helyzetektől. Az iskola céljának tekinti, hogy az itt eltöltött idő alatt sikerélményekhez juttassa a diákokat, segítsenek önértékelési zavaraik leküzdésében. Az igazgató és a tanárok tapasztalata az, hogy a Tanodában végzett diákok a bekerülési állapotukhoz képest valóban éretten távoznak.

Balázs a Tanoda előtt műszaki szakközépiskolába járt. Elmondása szerint még az is előfordult, hogy az egész osztály megbukott.  „Egy hagyományos iskolában rá se bagóznak a diákra. Itt, ha gondunk van, vagy nem értünk valamit, akkor nem hülyének néznek, hanem századszorra is türelmesen elmagyarázzák, amit nem értünk. Én alapvetően délelőtt járok be, de van, aki kora délutántól estig. Mindenki maga osztja be az idejét” - teszi hozzá.

„A tanár itt nem csupán tanár, hanem pedagógus, segítő, mester, de akár barát is egyben” – mondja egy itt tanuló tizenéves. „Nem csak tanulmányi ügyekben fordulhatunk hozzájuk, hanem megbeszélhetünk velük mindent, a problémáinkat, örömeinket, azt is, ha bajban vagyunk. Segítenek eligazodni az iskolában és az életben”. Az iskola mentorokkal vagy, ahogy itt nevezik „tanárpárral” dolgozik, akiket minden diák kiválaszthat magának. A mentorok minden nap órarendszerűen beszélgetnek a diákokkal egy órát, ami bizonyos esetekben terápiás jelleget is ölthet.

„Mindannyian elvégeztünk valamilyen mentálhigiéniás programot, de ha komolyabb gonddal találkozunk az már az iskola pszichológusának vagy pszichiáterének a dolga. Ez inkább életvezetési tanácsadás” – mondja az igazgató.

Az iskola vezetőjének véleménye szerint sokkal több támogatás kellene azoknak az iskoláknak, amik hátránykompenzációt végeznek. „Az iskola a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében kap anyagi támogatást, de gyakorlatilag húsz éve borotvaélen táncolunk. A törvényhozóknak azt kellene végre felismerniük, hogy drogelvonót, börtönt, kórházat sokkal drágább létrehozni, mint iskolát – tette hozzá.


Schäffer Dániel

eduline