Az ötvenes évek elnyomó rendszere, a felvételi igazságtalanságai és az ideológiai szigor mély elégedetlenséget szítottak az diákságban. A Szegedi Egyetemen 1956 októberében megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ), amelynek szervezeteit rövid időn belül a budapesti egyetemeken is megalapították.

A BME hallgatói október 22-én 16 pontban fogalmazták meg követeléseiket: ezek között szerepelt a szabad választások kiírása, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése, a szovjet csapatok kivonása és az egyetemi autonómia.

Másnap, október 23-án, a Műegyetemen délelőtt még megtartották az órákat, de a délutániak rektori utasításra elmaradtak. Délután fél három körül ezrek indultak el a Műegyetem udvaráról, zárt sorokban, fegyelmezetten. A Bem tér felé haladva egyre több munkás és járókelő csatlakozott hozzájuk.

Hangos vagy csendes tüntetés?

A menet élén a műegyetemisták koszorúkat vittek, mögöttük pedig ott haladtak az ELTE hallgatói is.  Ez nem volt meglepő, hiszen a forradalmat megelőző hetekben az ELTE is a szellemi ellenállás egyik központjává vált. A Petőfi Kör vitái, az egyetemi reformokról szóló esték mind előkészítették a változást. Balogh Éva, akkor az ELTE harmadéves bölcsészhallgatója volt.

Ott voltam azon a gyűlésen, ahol megvitattuk, hogy hangos vagy csendes legyen-e a demonstráció. Soha nem felejtem el, amikor Kardos Tibor, a bölcsészkar dékánja azt mondta, hallgattunk eddig eleget. Óriási tapsvihar tört ki.

– olvasható Éva visszaemlékezésében, melyet az 1956-os Intézet Alapítvány tett közzé.

A rektori tanács október 23-án még mérlegelte, engedje-e a felvonulást, de végül az egyetem vezetése úgy döntött:

Az ilyen tömegtüntetést megakadályozni nem lehet, és ez nem is volna helyes. A felvonuláson az Egyetem vezetése – a rektorral az élen – részt fog venni.

Lőnek a Rádiónál

A diákok  és az ELTE oktatói  együtt vonultak ki az utcára. Ahogy a tömeg a Margit hídon át a Bem tér felé vonult, az emberek a járdákról is csatlakoztak hozzájuk. A villamosok megálltak. A „Ruszkik haza!” jelszó ekkor hangzott el először. Estére a Parlament elé ért a hatalmas tömeg – ahol Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését követelték, majd a Dózsa György útra vonulva este fél tízkor ledöntötték a Sztálin-szobrot, amely addig a kommunista uralom szimbóluma volt Budapesten.

A diákok követelései között szerepelt az is, hogy a rádió közvetítse a 16 pontot az egész országnak. Ezért többen a Magyar Rádió épületéhez vonultak. Az akciójuk végül sikertelen volt, este nyolckor Gerő Ernő pártfőtitkár beszéde hangzott el, amelyben csőcseléknek és nacionalistáknak nevezte, és megtorlással fenyegette a tüntetőket, de ez csak olaj volt a tűzre. És ekkor az ÁVH a tömegbe lőtt.

Éváék csoportja eközben visszaindult a bölcsészkarra.

"Azt hiszem, hogy már a Váci utcában voltunk, amikor szembejött velünk egy motorkerékpáros, aki lelassított és odakiabált nekünk: lőnek a Rádiónál! De persze nem hittük el. Képtelenség. Kik lőnek? Mivel lőnek? Megegyeztünk, hogy sztrájkolni fogunk, amíg követeléseinket nem teljesítik, és hogy másnap bemegyünk az egyetemre szervezkedni. Szépen végigsétáltam a Kossuth Lajos utcán a kollégiumhoz. A portásfülkében ott ült a halálsápadt igazgatónő, aki remegő hangon bejelentette nekem: Éva, lőnek a Rádiónál. Mire én: az képtelenség. És ebben a pillanatban meghallottam az első lövést." - emlékezett vissza az egykori diáklány.

Elindultak a tankok Budapestre

Éva ezután felrohant a harmadikra, hogy megkeresse a barátnőjét, de nem találta. A diáklány csak egy óra múlva érkezett vissza a kollégiumba, a Magyar Rádió előtti tüntetésen volt. Ő mondta el, hogy az első lövéseket a Rádiót védő fegyveresek adták le, és csak ezután lőttek vissza a tömegből a fegyvergyárból és a katonáktól kapott puskákkal.

Egész éjjel fent voltunk és figyeltük, hogy mi történik az utcán. A volt Pannónia Szálló melletti színházat telitalálat érte a második világháborúban és így mindössze egy meglehetősen szomorú kis parkocska állt az épület és a Múzeum körút között. Az utcára néző szobákat összekötő folyosó végén padlótól mennyezetig érő ablak volt, ahonnét tökéletesen lehetett látni, hogy mi is folyik lent az utcán.

- jegyezte meg, majd hozzátette, hogy a Magyar Rádióban ekkor valami zene ment, mintha semmi sem történt volna, ezért bekapcsolták a kollégiumban a Szabad Európát, ahol még éjszaka bejelentették, hogy az orosz csapatok elindultak a laktanyákból Budapest felé.